Szerbül Uljma. A falu magyar nevét, Homokszilt lefestették
Fotó: Makkay József
A Délvidéken átutazó erdélyi magyar embernek déjà vu érzése támad, amikor számos település bejáratánál a többnyelvű helységnévtáblák magyar feliratait „szorgos kezek” bemázolják.
2021. augusztus 09., 09:322021. augusztus 09., 09:32
2021. augusztus 09., 09:512021. augusztus 09., 09:51
A Délvidék Szerbiához csatolt bánsági részében fordultam meg az elmúlt napokban, ahol a magyarság a települések zömében kisebbségben él – a térség mintegy 300 ezres lélekszámú lakosságának az öt százaléka magyar –, de van néhány magyar többségű falu is, mint Székelykeve, Ürményháza, Torontálvásárhely és Fejértelep, néhány helységben pedig 20-30 százaléknyi magyar él.
A papíron jól hangzó Vajdaság Autonóm Tartományban a nemzeti közösségek akkor is megjelölhetik településük nevét anyanyelvükön, ha már elenyésző – akár egyszázalékos – a jelenlétük. Ezzel magyarázható, hogy
Versec neve még olvasható, de kipingálták cirill betűkkel
Fotó: Makkay József
A körzet központjában, Pancsován a mintegy 130 ezres lélekszámú városnak ma már a 76 százaléka szerb: a magyar és román kisebbség egyenlő arányban, 3,20 százalékos részesedést képvisel az összlakosság összetételében, miközben a 19. század elején a 40 százalékos többséget jelentő német közösség mára gyakorlatilag eltűnt. Talán Belgrád közelsége miatt Pancsova településjelző tábláját még nem mázolták össze az utóbbi egy-két évben újra felerősödött kisebbségellenes hangulatban, de a következő város, Versec már nincs ilyen szerencsés helyzetben. A 36 ezres, többségében szerb lakosságú kisváros mintegy 5–5 százaléka magyar és román nemzetiségű, és a város bejáratánál kihelyezett táblákon a magyar és a román feliratnak a kezdőbetűit mázolták össze.
A 15 km-re fekvő
máshol viszont csak a szerb falunév olvasható, a kisebbségek településneveit meggyalázták. Maradt néhány érintetlen tábla is, például Temesvajkóv kijáratánál, de az a gyanúm, ezt nemrég cserélték le, mert a festék és a tábla újnak tűnt.
Temesvajkóc új településjelző táblát kapott...
Fotó: Makkay József
A Vajdasági Autonóm Tartományban a magyarságot képviselő Magyar Nemzeti Tanács képviselői már tavaly ősszel elkezdték a szélmalomharcot az ismeretlen táblamázolók ellen. A helyi magyar sajtó beszámolói szerint a magyar szervezet tucatnyi bűnvádi feljelentést iktatott a területileg illetékes bíróságokon. A jelek szerint azonban az elkövetők kézrekerítése eredménytelen, vagy csigalassúsággal halad. A településjelző táblák körül sehol nem láttam térfigyelő kamerát, ami egyértelműen az elkövetőknek kedvez, kilétük így ismeretlen marad. A tapasztalat szerint a helyi önkormányzat által lecserélt táblát rövid időn belül újra bemázolják.
A néhány éve még a magyarverésekről „ismert” Szerbiában az utóbbi pár esztendőben valamennyire normalizálódott a helyzet, és rendbejöttek a magyar–szerb államközi kapcsolatok is. A magyar kormány támogatásáról biztosította a belgrádi vezetést az ország európai uniós csatlakozásának ügyében.
A korábbi viszonyokra jellemző testi bántalmazás helyett most „csak” településtábla-mázolásról beszélhetünk, ám elég újra kiengedni a szellemet a palackból, és a délvidéki kirakatautonómia legnagyobb vesztesei ismét a magyarok lesznek.
A többnyelvű településjelző táblák bemázolásának Erdélyben is megvannak a rendszerváltás utáni „hagyományai”. Nincs olyan erdélyi vidékünk, ahol a kétezres években ne fordultak volna elő egyedi vagy szervezett akciók, mára azonban alábbhagyott a szélsőséges gyakorlatnak ez a formája. Persze továbbra sem ideális állapot erdélyi magyarként élni Romániában a kormányon levő RMDSZ-szel sem, de legalább e nyílt provokációk lekerültek napirendről, vagy szórványossá váltak.
Ezzel szemben
A magyar határ közelében fekvő falvak a migránsáradattól szenvednek: az illegális bevándorlók miatt egyre többen kénytelenek elhagyni élhetetlenné váló településeiket. Miközben odébb a településtáblák mázolásával sértegetik az őshonos magyar közösséget.
Az utóbbi száz évben a Kárpát-medence utódállamaiban megszokhattuk, hogy magyarként nyugalomban és biztonságban élni – akár rövid ideig is – kegyelmi állapotot jelent.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!