Püspökfürdői tavirózsák

Egyfajta jubileumhoz közeledünk: 1948. november 28-án államosították újra a Premontrei Rend tulajdonában lévő Félixfürdőt. Hatvanöt év alatt rengeteg ember mártózott meg az ottani hévizekben, de csak kevesen tudták, hogy egykori egyházi területen lazulnak, vagy kúrálják betegségüket.

Körülbelül 2140-re rúg azon ingatlanok száma, amelyeket a román hatalom kobozott el az erdélyi magyar történelmi egyházaktól. A visszaszolgáltatás nem önmagáért való igazságszolgáltatás lenne, az ingatlanok jelentős része nélkül az egyházak képtelenek ellátni az évszázadok óta felvállalt hitéleti és oktatási tevékenységet. Több éves szünet után július elején indult újra az egyházi ingatlanok restitúciója. A Székely Mikó Kollégium tulajdonvisszaszolgáltatási ügyében indult vizsgálat és bírósági procedúra által kiváltott „jégkorszak” után az illetékes hatóság újabb nyolc épületet adott vissza természetben az evangélikus, a református, illetve a románortodox egyháznak, 23 igénylés esetében kártérítést ítéltmeg – 37 kérést pedig elutasított. A gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár esetében elhalasztották a döntést, míg a kormány határozatot hoz a visszaszolgáltatott épületekben működő közintézmények védelméről. A visszaszolgáltatás újraindulását sokan a jogorvoslati kerettörvény áprilisi elfogadásának tulajdonítják, mások szerint jótékonyan hatott a jogérvényesítési gyakorlatra annak a húsz amerikai kongresszusi képviselőnek a fellépése, akik levélben kértek erőteljes fellépést John Kerry külügyminisztertől a magyar egyházak 1945 után elkobzott javainak maradéktalan visszaszolgáltatása érdekében.

Az eset is jelzi, milyen hatékonyságra képes a nyilvánosság, ha a sajtóérdeklődés olyan mértékű, mint a Székely Mikó Kollégium ügyében. Éppen ezért érthetetlen az a csend, amely a premontrei tulajdonok elkonfiskálását övezi, az a passzivitás, amely továbbra is kikezdhetetlenként kezeli az erőszakos telekkönyvi átírások látszólagos jogalapját, miszerint az 1930-as évek román törvényeinek értelmében az erdélyi katolikus státus Romániában nem lehet ingatlanok tulajdonosa, miután „nem rendelkezett jogi személyiséggel.”

A legfelsőbb bírósági döntés előtt álló premontrei per azonban csak csepp a tengerben. Mintegy másfél ezer további ingatlan ügyét hallgatás lengi be, tisztességtelen alkuk árnyéka vetül rájuk, tulajdoni viták, földhivatali adathiányok, magánosító törekvések nehezítik a tisztázást. A végét talán már meg sem érik a félixfürdői-püspökfürdői tavirózsák.