
Romániában a pedagógusokkal és a nyugdíjasokkal kezdték a reformként eladott megszorításokat, nem a politikai osztállyal
Fotó: Orbán Orsolya
Mintha a lakosság, a nyugdíjasok és a tanárok lennének a romániai költségvetési hiány fő okozói. Valójában a politikusok attól való félelme, hogy elveszíthetik a pozícióikat és a kiváltságaikat, vezetett oda, hogy nem merték meghozni a szükséges intézkedéseket, és így eljutottunk a ,,bóvli" szintre. Normális esetben az első reformcsomagnak őket kellett volna kellemetlenül érintenie – írja publicisztikájában a Rapublica.ro oldalon Ciprian Dîrjan Hunyad megyei kollégiumi tanár, aki a különleges nyugdíjakkal kapcsolatban azt veti a politikai osztály szemére, hogy évekkel ezelőtt azért foglalták törvénybe, hogy elnyerjék a bírák kegyét, elfelejtett fiókokban porosodjanak az akták, amíg be nem áll az elévülés.
2025. július 19., 21:232025. július 19., 21:23
2025. július 19., 21:322025. július 19., 21:32
Országunk a szakadék szélén áll... valahogy így fogalmaz a reformokat elkezdő Ilie Bolojan. Nicuşor Dan elnök ennél kevésbé drámaian mondaná: az ország nincs éppen jó helyzetben, ezt be kell ismernünk. Vajon miért jutottunk idáig?
Ugyanazok az emberek voltak hatalmon, kisebb eltérésekkel: Szociáldemokrata Párt (PSD), Nemzeti Liberális Párt (PNL), némi Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), RMDSZ és kisebbségek. Ők tudták, mi történik, de nem tettek semmit, hogy működésbe hozzák az országot, hogy népszerűtlenné válva is olyan intézkedésekkel álljanak elő, amelyek gazdaságilag, társadalmilag egészséges alapokra helyezik az országot. A politikusokat kizárólag a következő mandátum, a kiváltságaik megtartása, a székük megőrzése érdekelte, meg az, hogy a rokonaikat elhelyezzék ezekben a hatalmas kiváltságokkal és minimális teljesítményelvárással működő intézményekben. Egyfajta piramissémaként
Én azt mondanám, hogy – a miniszterelnök szavaival élve – országunk kétféle repülés között lebeg: Georgescu radar alatti repülése és Nicuşor meg Bolojan légörvényes útja között. Vajon képesek lesznek biztonságban célba juttatni a Románia nevű repülőgépet? Jelenleg nem állunk valami fényesen. Az első intézkedési csomag az adók emelésével, a nyugdíjak megadóztatásával és az oktatási rendszer módosításaival nem sokat segít rajtunk. Csak itt-ott foltozgat. Mintha a lakosság, a nyugdíjasok és a tanárok lennének a hiány fő okozói. Valójában a politikusok attól való félelme, hogy elveszíthetik a pozícióikat és a kiváltságaikat, vezetett oda, hogy nem merték meghozni a szükséges intézkedéseket, és így eljutottunk a ,,bóvli" szintre.
Normális esetben az első csomagnak őket kellett volna kellemetlenül érintenie. Másrészt érthető, hogy az európai intézmények nyomása olyan nagy volt, hogy sürgősen elő kellett állni egy intézkedéscsomaggal. Nem volt idő olyan lépéseket megfogalmazni, amelyek elviselhetőbbek lettek volna az állampolgárok számára. Eddig az intézkedéseket bármely kormány meghozhatta volna – ezek olyan döntések, amelyek rossz képet festenek a kormányról, egy szakmaiatlan kormányról. Hiszen nem lehet nem észrevenni, hogy
Az ügyészség egy közleményében megemlíti a bírák elleni negatív társadalmi hangulatot, azzal az érvvel élve:
„Nem mi hoztuk meg ezeket a törvényeket – 25 év munkaviszony után járó nyugdíj, magas nyugdíjak –, hanem a törvényhozók.”
Tudjuk jól, miért tették ezt a politikusok: hogy elnyerjék a bírák kegyét, elfelejtett fiókokban porosodjanak az akták, amíg be nem áll az elévülés, stb.
Emlékszem a DIICOT főügyészének esetére is, aki megszidott egy rendőrt, mert az meg merte büntetni gyorshajtásért, szemrehányást tett neki: „Pont nekem, aki harcoltam azért, hogy növeljék a fizetéseteket!” Mit lehet tenni, a románok túlzottan hisznek abban a mondásban, hogy „kéz kezet mos”.
Természetesen, nyilatkozati szinten az oktatási rendszer mindig szerepel a politikusok beszédeiben mint javítandó terület. Sőt, olykor nemzeti prioritásként emlegetik az oktatást. Nem lepne meg, ha Nicuşor Dan a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé vinné az oktatás ügyét mint nemzetbiztonsági problémát. Hiszen mi vagyunk a hiány fő előidézői – Daniel David miniszter szerint.
Számomra, és a többi 300 000 tanár számára egy olyan időszak következik, amikor csökken a jövedelmünk, nő a munkaidőnk. Én nem panaszkodom, de jó lenne tudni, hogy ez az időszak korlátozott ideig tart, és ezalatt az ország teljes intézményi szerkezetét újraírják, és szilárd gazdasági, társadalmi és meritokratikus alapokra helyezik.
(ne halljunk többé olyan gyermekekről, akik azért halnak meg, mert az orvos nem meri megműteni őket hozzá nem értés miatt).
Nem hiszem, hogy sztrájkok lesznek. Nem hiszek egy újabb sztrájkban az oktatási rendszerben, ismerve az előző sztrájk működését. Mindannyian tudjuk, hogy a szakszervezeti vezetők a kormány nevében beszélnek a tanárokkal, és nem a tanárok nevében a kormánnyal. Ezért nem hiszünk nekik.
A jelenlegi helyzet ideális lehetne ahhoz, hogy komoly dolgokat vigyünk végbe az országban, de ehhez össze kell hangolni az ellentétes politikai érdekeket. A lényeg az lenne, hogy a nemzeti érdeket valóban nemzeti érdeknek tekintsük, és ne pártérdeknek, pozícióérdeknek, kiváltságérdeknek, kasztérdeknek. Pontosan tudjuk, hová vezettek ezek, most már látjuk, mennyire súlyos következményei lehetnek a populizmusnak. Óriási hiány, a külső piacokról való finanszírozás kockázata stb.
Bolojan úr, remélem, hogy végigvisz egy sikeres reformot – nem egy balkáni, „romános” reformot, hanem egy valódit, még ha fájdalmas is. Egy üszkösödő beteg lábát amputálni kell, nem pedig bekötözni, hogy ne lássuk feketén és dagadtan.
Fordította Kisréti Zsombor

A téma örök aktuális: a román tanügyi rendszer, azon belül is elsősorban a közoktatás. A politikusok és a választó nép szerint az óvónők, tanítók, tanárok heti 18 órát dolgoznak, ami botrányosan kevés a polcfeltöltő tanulatlanok heti 40 órájához képest.

Ilie Bolojan új kormánya nagyon nehéz helyzetben van a költségvetési hiány lefaragására hozott intézkedéseivel, amit a közalkalmazottak többsége nem fogad el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az állami alkalmazottak kellene a legkevésbé tiltakozzanak.
Balázs Ferenc (1901–1937), a kiemelkedő unitárius lelkész, költő, író, faluszervező szellemi örökségére összpontosít 2026-ban a Magyar Unitárius Egyház. Kovács István püspök megkeresésünkre Balázs Ferenc szerteágazó tevékenységéről beszélt.
Az Alföldön ügyes kezű mesteremberek is készítették, Erdélyben tamburaként emlegették, Kodály a szegények hangszerének nevezte. Ma virágkorát éli: hungarikum lett, és egyre többen veszik kézbe. Gyermek- és ifjúsági citeratalálkozón jártunk Maros megyében.
A börtönlelkészi szolgálat láthatatlan, mégis létfontosságú terület a lelkipásztori munkában. Szabó-Salánki Tibor református lelkipásztor a szamosújvári és besztercei börtönökben vigaszt, reményt és Isten igéjét viszi a rabok számára.
„Reformátusnak kell maradnunk, a Szentírásra és hitvallásainkra építve” – vallja Kolumbán Vilmos József erdélyi református püspök. Interjúnkban Kolumbán Vilmos József a Református Egyházak Világközössége progresszív teológiai irányáról is beszélt.
Legyen szó képzőművészetről vagy irodalomról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, az irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélők közösségi traumája.
A rövid ideig tartó hideghullámot követően szerdától ismét enyhe, csapadékban gazdag időjárás várható, a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 10 fokot. Melegfronti hatásokra kell számítani.
Kutyaszorítóba kerültek a négypárti bukaresti kormánykoalíciót alkotó politikai alakulatok, köztük is kiemelten az RMDSZ: úgy kell elszámolniuk a felháborodott polgárok előtt a népszerűtlen intézkedésekért, hogy a döntést közösen hozták meg.
Házi készítésű hústermékek és pálinkák versenyét szervezi immár negyedik éve egy lelkes fiatalokból álló csapat a Kolozsvártól mintegy húsz kilométerre fekvő Tordaszentlászlón. A többség számára a rendezvény remek gasztronómiai alkalomnak számít.
A reformáció genfi emlékművétől kőhajításnyira fekvő gyülekezeti házban ma is hangzik a magyar ige. A svájci városban Dániel Levente erdélyi ösztöndíjasként szolgál, amely a magyar diaszpóra számára egyszerre lelki otthon, kulturális kapaszkod&oac
Csütörtök délután nyílt meg az Apáczai 400 című képzőművészeti kiállítás a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum dísztermében. A tárlat Apáczai Csere János sokoldalú szellemi öröksége előtt tiszteleg, kort&am
szóljon hozzá!