Levélszavazatát adja le egy erdélyi választó a kolozsvári főkonzulátuson. Az erdélyi magyarok a Fideszre szavaztak
Fotó: MTI
2018. április 13., 14:432018. április 13., 14:43
2018. április 13., 14:452018. április 13., 14:45
Mindkét oldalon lélegzetvisszafojtva várták a politikai szereplők és a szurkolók a vasárnapi urnazárást és eredményhirdetést. A meglepően nagyarányú részvételt mindenki a maga szája íze szerint magyarázta. Az ellenzék már ízlelgette a győzelmet, a fideszesek bíztak abban, hogy az ő mozgósításuknak legalább annyira betudható az urnákhoz járulók magas száma, mint az állítólagos kormányváltó hangulatnak. Ennek emlegetése ugyanis egyike volt az ellenzék politikai lufijainak. Ám
A Fidesz pedig folytatja a rendszerváltás utáni korszak rekordjainak megdöntését: 2010-ben példátlan módon kétharmados többséget kapott a pártszövetség, 2014-ben ezt az eredményt sikerült megismételni, s 2018-ban ismét meglett az alkotmányozó többség.
Erdélyben egyöntetűnek mondható a Fidesz győzelmének pozitív fogadtatása. Akkor is, ha a Transindex – amelynek eszmei alapállása az erdélyi választóközönség politikai ízlésétől igencsak elüt – címlapján hozta Tamás Gáspár Miklós írását a szokásos megbélyegzésekkel és torzításokkal (miszerint tovább tart majd a fajgyűlölet, a sovinizmus és a népmegvetés).
Az nyilván nem zavarja őket, hogy Orbán Viktor önazonosság-védő politikájának, amely az európai értékeket is védi, semmi köze a gyűlöletkeltéshez. Sőt, épp a hódító szándékkal érkező, az egész világot rabigába hajtani igyekvő muszlim betolakodókat igyekszik Európán kívül tartani. Azokat, akiknek gyűlölete odáig terjed, hogy emberéleteket képesek elvenni nem kímélve öreget, nőt és gyermeket. Csak azért, mert azok nem a velük azonos fajhoz és valláshoz tartoznak.
Leszámítva az ilyen erdélyi ballib elhajlásokat, amelyeknek a szavazói mentalitásra – a Fennvalónak és az erdélyi magyar józan ítélőképességének hála – abszolút semmit kihatása nem volt, a katartikus öröm általános. Ami nem meglepő:
A választás legfőbb tétje az volt, hogy kormányon marad-e a Fidesz, hogy folytatódik-e a tudatos szívós – megengedem hibákkal, mulasztásokkal is tarkított – nemzetépítés, folytatódik-e a következetes migránspolitika, a Brüsszellel szembeni ellenállás s az e mentén megfogalmazódó regionális szövetségkeresés. Ezt a kérdést a választók frappánsan megválaszolták. Nemhogy kormányzáshoz szükséges, de alkotmányozáshoz is elegendő bizalmat szavaztak a negyedik Orbán-kabinetnek.
Miután e nagy kérdés megnyugtató választ kapott, érdemes megnézni a sokkal kevésbé jelentős problémákat is: miként szerepeltek az egyes pártok a várakozásokhoz képest?
Kezdjük a pozitív fejleményekkel. Az olimpia megtorpedózásával a közéletbe robbant Momentum nevű SZDSZ-es utódpárt, amelynek vezetői a kampányban is kifejtették, hogy szerintük az aberrált genderideológia melletti kiállás a korszerűséghez tartozik, meg sem közelítette a küszöböt, 3 százalék alatt teljesített. Még nagyobbat bukott a megalakulásakor Bajnai Gordon köré épült Együtt nevű kommunista utódpárt: mélyen 1 százalék alatt teljesített. Az LMP bejutott, bár ki is eshetett volna a vidék megmozdulása és a párt gyenge vidéki beágyazottsága miatt. Ezzel együtt magabiztosan vette az akadályt 7 százalékkal. Annál is nagyobb e teljesítmény, hogy a párt kultikus figurája, a toronymagasan legfelkészültebb és leginkább elvszerű Schiffer András jóval a választás előtt visszavonult a pártpolitikából.
Az MSZP–Párbeszéd szövetségnél is rezgett a léc, a pártszövetség, amely számára a küszöb 10 százalék volt, végül megugrotta az akadályt. Karácsony Gergellyel, a Párbeszéd vezetőjével a választásokat követő hivatalos nyilatkozatok szerint az MSZP folytatni kívánja az együttműködést.
Ha már szóba került az MSZP idegenlégiós miniszterelnök-jelöltje, nem mehetünk el szó nélkül a választás napján elmondott szövege mellett, amikor a köztársasági elnököt megfenyegette: nehogy Orbán Viktort merje megbízni kormányalakítással, ha netán az ellenzék a Fideszt 50 százalék alá nyomja. Holott mi sem lett volna ennél természetesebb egy olyan heterogén ellenzék esetében, mint aminek a kormány örvendhet. Más kérdés, hogy ha minden párt állta volna szavát és tényleg egyik sem lett volna hajlandó koalíciós kormányt alakítani a Fidesszel, akkor következett volna be a Gyurcsány Ferenc által jósolt elhúzódó kormányválság. Szerencsére a magyar választók bölcsessége megóvott attól, hogy mindezt megtapasztaljuk.
Komoly nemzetpedagógiai üzenettel bíró, kedves játéka lett volna a sorsnak, ha a határon kívüli szavazatok ejtik ki a pártot a parlamentből. Sajnos nem így lett. Mindazonáltal annyi haszna van a jelenlegi felállásnak és a Gyurcsány-párt 5 százalékot nem sokkal meghaladó eredményének, hogy ott lesz a parlamentben az elrettentő példa arra, miként nem kell politizálni.
A Jobbik lényegében ugyanolyan eredményt ért el, mint négy évvel ezelőtt, azzal a pszichológiai különbséggel, hogy 2014-ben felülről, most pedig alulról közelítik a 20 százalékot. Ez önmagában nagy szó, hiszen sokan arra számítottak, hogy a Jobbik a balfordulat után két szék közt a pad alá esik, és lényegesen kevesebb voksot kap, mint 2014-ben. Nem így lett, ennyiben bejött a Vona-taktika. Amit vesztettek a jobboldalon, azt behozták balról, gyarapodni viszont nem sikerült. Abszolút számban mutatkozik némi növekedés, de ez, mint arra Novák Előd is rámutatott Vonát joggal támadó választás utáni Facebook-bejegyzésében, az „alkalmi-taktikai” szavazóknak köszönhető.
Kétes dicsőség. Ugyanakkor az is biztos, hogy a párt eredménye messze elmaradt attól, amit vezetői két éve kommunikálnak. Vagyis hogy a párt szövetségesek nélkül is többségbe fog kerülni és kormányt alakít. Mindeközben elvesztették szavahihetőségüket, nemzetpolitikai hitelességüket is. Nem elég, hogy hátba támadták 2016-ban a kormány migránspolitikáját, több ízben is Soros mellé álltak Orbánnal szemben.
Vona Gábor ígéretéhez híven nemcsak lemondott, de azt is jelezte, nem indul újra az elnöki tisztségért és parlamenti mandátumát sem veszi át. A Jobbikban már kitört a poszt-Vona korszak első belháborúja. A radikális vezérek egymásnak és Vonának üzengetnek, Toroczkai László és Novák Előd keményen bírálta a pártelnököt. Összekötötték a Jobbik pálfordulását a már 2014-ben javában zajló néppártosodással, ami az ő szemszögükből érthető, de attól még élesen elkülönítendő a 2016 nyarán kezdődött balra fordulástól. A néppártosodás nem jelent ugyanis szükségképpen nemzetárulást sőt: szalonképességgel többet lehet tenni a nemzetért.
Az ellenzéki média habzik, fröcsög, uszít, a nemzetközi sajtóban viszont egyre több a józan hang. Orbán Viktor azzal, hogy harmadszor is győzött, ráadásul magas részvétel mellett és kétharmados többséggel, valódi mesterhármast mutatott be, amivel történelmet írt. Személyében a Kertész Imre által is „öngyilkos buta liberalizmusként” emlegetett, Európát tönkretevő migránspolitika első számú ellenfele erősödött meg. S ez a legfontosabb.
Orbán mandátumot kapott egy olyan harc folytatásához, amelynek jelentősége messze túlmutat a magyarországi pártcsatározásokon, még a magyar sorsalakuláson is. E harcnak a tétje fehér keresztény európai kultúra megmaradása. Erre a legnagyobb esély Közép- és Kelet-Európában van. E régióbeli államok szövetségének legfőbb szorgalmazója a távlatokban gondolkodó Orbán Viktor. Győzelmével nem elsősorban a Fidesz és a magyarok, hanem a római jogon, a keresztény erkölcsön és görög filozófián alapuló európai kultúra kapott többletesélyt a megmaradásra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A hét második felében még késő nyárias, 24–25 Celsius-fokos idő várható Erdélyben, a hétvégén azonban jelentős változás kezdődik. Szombattól megnő a záporok, zivatarok esélye, majd vasárnaptól tartósabban csapadékosra fordulhat az idő.
Egy épület akkor válik igazán otthonná, amikor élettel telik meg. A Kolozsvár melletti Kajántón évtizedes álom valósult meg az új református gyülekezeti ház felépítésével, amelynek története az imádságról, adakozásról, sok munkáról szól.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!