Megnevezhetjük a politikai káosz felelősét: PSD

A 2024-es államfőválasztást követően az orosz beavatkozás és a szélsőségesen nacionalista, szuverenista tábor előretörésének rémétől tartva állt össze az Európa-barátnak mondott pártok alkotta koalíció Bukarestben. A Mentsétek meg Romániát Szövetséggel (USR) kiegészülve ez a tábor tavaly júniusban már elsősorban arra vállalkozott, hogy lefaragja az előző évben 9 százalék fölé emelkedett költségvetési hiányt és megkezdi az elengedhetetlen strukturális reformokat. Ennek megfelelően a miniszterelnöki székbe ültetett Ilie Bolojan nekilátott az állami kiadások lefaragásának, megszorításokat vezetett be a központi államapparátusban és a helyi közigazgatásban, ugyanakkor megemelte az áfát, valamint a helyi adókat és illetékeket.

Az intézkedések óhatatlanul nemtetszést váltottak ki a társadalom körében, amihez hozzájárultak a folyamatos drágulások is, hiszen a 10 százalékot súroló infláció hosszú ideje Romániában a legmagasabb, az uniós átlag háromszorosa. A lakossági elégedetlenség a közvélemény-kutatásokban is lemérhető: a megkérdezettek mintegy 80 százaléka szerint a Bolojan-kabinet elégtelenül teljesít, az ország pedig rossz irányba halad.

Sorin Grindeanu alakulata a jelek szerint már nem tartja reális fenyegetésnek a Călin Georgescu nevével fémjelzett mozgalmat, sőt a költségvetési deficit lefaragását sem tekinti életbe vágónak. Nagyon fontos: arról a hiányról beszélünk, amely éppenséggel a PSD-s Marcel Ciolacu kormánya idején, a szuperválasztási évben folytatott nyakló nélküli állami költekezés miatt szárnyalt rekordmagasságba.

Persze érthető a Bolojannal szembeni türelmetlenség, hiszen pusztán megszorításokkal, elbocsátásokkal és adóemelésekkel belátható időn belül az infláció letörése és a gazdasági növekedés elérése is nehezen teljesíthető. Ehhez a központi és helyi államapparátus és közigazgatás mélyreható reformjára van szükség, csakhogy ezeknek éppenséggel a PSD feküdt keresztbe számtalanszor. Legutóbb például azzal, hogy hisztérikusan, a kilencvenes években hangoztatott „nem adjuk el az országot!” iliescui szlogen mintájára ágált állami vállalatok kisebbségi részvénycsomagjának tőzsdére vitele, illetve évek óta veszteséget „termelő” társaságok átszervezése, bezárása ellen.

Legyen tiszta: bárki is kormányoz a Victoria-palotából, a reformokat, az állami kiadások észszerűsítését, a pazarlás megszüntetését, a különböző előjogok (elsősorban a speciális nyugdíjak) megnyirbálását nem spórolhatja meg. Ezek hiányában képtelenség rendet rakni az államháztartásban, aminek elsősorban nem az lesz a következménye, hogy Románia nem fogja tartani az Európai Bizottsággal szemben vállalt hiánycélt (mi idén 6,2 százalékos, és 2030-ig csökkenne 3 százalékra).

Márpedig az ország jócskán külföldi hitelezésre szorul kiadásai fedezése, többek között a nyugdíjak és a közalkalmazotti fizetések folyósítása érdekében, és miközben tavaly a GDP 2,6 százalékát (10 milliárd eurót) költötte kamatokra, az idén lehívandó hitelek kamatköltségei mintegy 12 milliárd euróra fognak növekedni. Ha viszont ezt a szorult gazdasági-pénzügyi helyzetet tetézi egy belpolitikai válság, akkor az

• jelentősen kihat az ország megítélésére,
• és csak idő kérdése, hogy a nemzetközi hitelminősítők mikor sorolják „bóvli” kategóriába Romániát, amitől mindhárom nagy intézetnél paraszthajszál választja el.

Márpedig a leminősítés súlyos következményekkel járna: az ország számára létfontosságú a befektetésre ajánlott államadósság-besorolás, mivel számos nemzetközi befektetési alap szigorúan tiltja, hogy a küszöb alá tartozó államok kötvényeit megvásárolja. A minősítés hiányában Románia súlyos finanszírozási nehézségekkel szembesülne, és végső esetben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) „oltalma” alatt találná magát, ami a mostaniakhoz képest jelentősebb megszorításokkal járna a lakosság számára.

Lám, ezzel játszadozik most a PSD, amelyet tulajdonképpen egyetlen cél hajt a Bolojannal szemben kirobbantott „politikai dzsiháddal”: visszanyerni elveszített támogatottságát, visszacsalogatni elpártolt szavazóit, főleg attól a Románok Egyesüléséért Szövetségtől (AUR), amelynek népszerűsége a felmérések szerint nagyobb, mint a szociáldemokratáké és a liberálisoké együttvéve. Csakhogy Grindeanuék a jelek szerint elszámították magukat, mert miközben nélkülük nincs többsége a koalíciónak, úgy a PSD az AUR nélkül nem tudja keresztülvinni a Bolojan-kabinet megbuktatását a parlamentben. Ilyen körülmények között George Simion ott tesz keresztbe a szociáldemokratáknak és az összeomlás szélén álló teljes koalíciónak, ahol éppen akar, bizalmatlansági indítvány és előre hozott választás lebegtetésével.

Remélhetőleg ennek Sorin Grindeanu és pártja a következő választásokon megfizeti az árát. Különös tekintettel arra, hogy a koalíciós krízisnek képtelenség megjósolni a kimenetelét, nem tudni, mi jelentene kompromisszumot a PNL és a PSD között immár kibékíthetetlenné vált ellentétben, ráadásul maga Nicușor Dan államfő is bevallotta: igazából nincsenek kész forgatókönyvei a konfliktus kezelésére.

Arra viszont mérget vehetünk, hogy Georgescu és Simion egész stratégiát dolgozott ki, miként sütögetheti a pecsenyéjét a zűrzavarossá vált belpolitikai helyzetben.