Meglepetésre várva

Bár aligha valószínű, hogy Orbán Viktor első- és másodsorban is a román érzékenységeket listázná, amikor rendes évi tusványosi beszédére készül, arra bizton számíthattunk, hogy a román politikum keres és talál fogást rajta. Mert ha nem is tudjuk megfelelő empátiával kezelni a dolgot, azért lássuk be, a túloldalról nézve bosszantó lehet, amikor valaki a trianoni realitásokat figyelmen kívül hagyva minden évben eljön, és szól az övéihez. Akiknek identitását 95 év alatt is csak részben tudta kikezdeni a román hatalom, megváltoztatni meg sehogy sem. Mindezt olyan közegben, ahol román csúcspolitikus csak elvétve bukkan fel, a hangulati egység aláásására pedig egyelőre csak egyvagonos szerelvények indításának ötletéig futotta az elhárítás kreativitásából.

Idén fokozottan nehéz helyzetbe hozta román kollégáit a magyar miniszterelnök, mivel beszéde olyan témát járt körül, amelyet ma már a „prűd” Nyugat-Európa is egyre vaskosabb kifejezéssel illet: a migráció kérdését. Márpedig a témában a román félnek egyelőre nemhogy válasza nincs, de még az alapvető kérdéseket sem tette fel magának. Így hát aztán marad a tusványosi jelvényárus lefotózott standja, ahol az „úgynevezett” Székelyföld, meg az „úgynevezett” Nagy-Magyarország szimbólumai kínálták magukat, bár az irántuk megnyilvánuló piaci érdeklődést sokkal inkább a nosztalgia, mintsem a revíziós szándék diktálja. No meg az tényszerű megállapítás, miszerint 2012 óta befagyott a magyar–román kormányközi párbeszéd.

Valahol itt vélt találni célpontot a román kormány, s eresztette el mindjárt első mérgezett nyilait. A történet persze nem lépheti túl a demagógia szintjét, hiszen érdemi kapaszkodóra lelni igazi szövegértelmezési bravúr lenne. A gond az, hogy változatlan, sőt, megváltoztathatatlannak tűnő gondolkodásról tanúskodik azok részéről, akik – Budapest és nemzetpolitika ide vagy oda – mindennapi életünk első számú befolyásolói. Amit az is táplál, de legalábbis nem kezd ki, hogy a magyarság legnagyobb képviseleti szervének vezetői idén sem tartották fontosnak megjelenni a táborban. Márpedig jelenlétük nagyban árnyalná a tábor üzenetét – nem mintha feltétlenül árnyalásra szorulna, de a mondást alátámasztandó nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.

Tusványos idén is bőven szolgált élmény- és rágódni való anyaggal, s amíg így van, teljesen jól van. Megyünk jövőre is, és számítunk jövőre is a hasonló fogáskeresésekre. Mert miközben egyfajta adrenalininjekcióként hatnak a szellemünkre, azért már nagyon el tudnánk viselni az értelmes odafigyelés kellemes meglepetését.