Látszólagos vereség a jövő évi győzelemért

Felróni Orbán Viktornak a Magyar Gárda masírozását a cigánylakta falvakban? Ha valamit fel lehetne róni a kormányfőnek, akkor az éppen az, hogy empátiamentesen és vaskézzel számolt le a Magyar Gárdával. Mindez jogilag azért vitatható, mert a gárda az ország morális elitjét képviselte egy olyan időszakban, amikor Gyurcsány Ferenc, majd Bajnai Gordon miniszterelnöksége alatt a rendőrség semmit nem tett, hogy megfékezze a bűnözést azokban a falvakban, ahol az említett masírozásra sor került. A korabeli balliberális kormánypárti politikum és sajtó tagadta, hogy a cigányságnak felróható problémák lettek volna cigány–magyar együttélés terén.

Bizonyára vannak olyan jogállamisággal vagy akár a korrupcióval kapcsolatos kérdések és ügyek, amelyek vonatkozásában bírálni lehet a magyar kormányt. De azért álljon meg a menet! Kik vonnak kérdőre kit? Az az Európai Parlament, amely tagságának zöme a Soros Györgyök zsebében van? Mi ez, ha nem politikai korrupció?

S ha már demokráciáról van szó: Magyarország az egyetlen állam, ahol megkérdezték a választópolgárokat korunk legfontosabb kérdéséről, hogy együtt akarnak-e élni az iszlám betolakodókkal.

Ellenzékiek Magyarország ellen

Az Európai Parlamentben a szavazás nem hozott meglepetést. Láthatta a világ, mekkora a migránspárti koalíció. Akár számoljuk a tartózkodásokat, akár nem, az Európai Néppárt jelentős része is Orbán ellen szavazott, amit nem kis demagógiával úgy próbált magyarázni a balliberális politikum és média, hogy Orbánt a sajátjai is elítélik. Miközben egyértelmű az akció indítéka, hogy megrendszabályozzák az Európát élhetetlenné tevő migrációs politika ellen következetesen kiálló Magyarországot. Semmi meglepő nincs abban, hogy a Gyurcsány-féle DK és az MSZP képviselői Magyarország ellen szavaztak. Annál kiábrándítóbb viszont a Jobbikos Balczó Zoltánnak nemcsak a tartózkodása, hanem a szónoklata is. Ellenzéki politikusként helyben hagyhatja a jelentés jogállamisággal kapcsolatos megállapításait vagy a korrupciós vádakat, de elmondhatta volna, hogy e kérdéseket otthon kell megbeszélni. Minden országnak megvan a maga szennyese, miközben a demokráciát éppen az unió meghatározó országai tapossák lábbal, amikor fittyet hányva a közakaratnak, iszlamizálják a kontinenst és a legdurvábban büntetik azokat, akik a szólásszabadság adta jogukkal élve ki merik mondani őszinte véleményüket a betolakodókról. Ennél fogva sem Sargentini, sem az EP nincs abban az erkölcsi helyzetben, hogy Magyarország felett ítélkezzen.

Gyöngyösi Márton a Jobbik nevében a jelentés parlamenti vitájában odáig ment, hogy arra intette Orbán Viktort, egyezzen ki Merkellel, engedje be a Frontexet, mert azok majd magyar vezénylet alatt védik határainkat. Gyöngyösi nem látná át ennek a veszélyét?

Másrészről miféle megegyezési hajlandóságot kellene tanúsítani Angela Merkellel szemben. És miért? Azzal a politikussal, aki első számú felelőse annak, hogy lassan élhetetlenné válik az általa vezetett ország, ahol a hírek szerint napi átlagban tíz nőt erőszakolnak meg. S aki az egyik meghatározó háttérembere az egész Sargentini-offenzívának. Gyöngyösi politikai ösztöne ne lenne annyira kifinomult, hogy megérezze, épp arról van szó, amit Orbán Viktor mond, hogy „el akarják venni a kapukulcsot”, hogy azt engedhessenek be az országunkba, akit ők akarnak? Ha van a Frontexnek szabad kapacitása, csoportosítsa erőit azokra a határszakaszokra, ahol az adott országok képtelenek megvédeni magukat az illegális bevándorlóktól.

Megvesztegethető uniós klikk

Mellbeverő ugyanakkor az a kisstílűség és intellektuális silányság, amivel a baloldal képviselői és szellemi holdudvarának tagjai megpróbálják összevetni azt a kétharmadot, amit a Fidesz választásokon ért el azzal, amivel most megszavazták a Sargentini-jelentést. Egyrészt a szavazatszámlálásnál csaltak, amikor a tartózkodásokat nem vették figyelembe. Ezért a magyar kormány helyesen teszi, hogy él a jogorvoslat lehetőségével. Másodsorban ne feledjük, az EP egy testület, egy kontraszelektált társaság, amelynek tagjai közül sokan megvesztegethetőek. Ez aligha hasonlítható össze egy demokratikus választással, amelynek során a magyar állampolgárok többsége a Fideszt támogatta. Orbán Viktor nem véletlenül példálózott az Európai Uniós választásokkal emlékezetes hétperces védőbeszédében. Okoskodhat az ellenzék, hogy a legnagyobb politikai erőt részesíti előnyben a magyar választási rendszer – az angol vagy a francia egyébként még nagyobb mértékben jutalmazza az erősebb pártokat –, de az uniós választásokon azonos szabályok érvényesek egész Európában. Márpedig 2009-ben 56 százalékot kapott a Fidesz, 2014-ben pedig 51,5-öt.

Hátrányból előnyt

Végül érdemes arról is szólni, hogy várhatóan miként befolyásolja a jelentés elfogadása a jövő évi európai parlamenti megmérettetést. Szerintem az a mód, ahogy a jelentést elfogadták, ahogy Orbán Viktor magabiztosan, határozottan és tényekre alapozva fellépett a jogosulatlan bírálatokkal szemben, ahogy az ellenzék lereagálta a jelentést a gyalázkodástól a közröhejbe fulladt kis létszámú tüntetésig – beleértve Orbán Viktor arcképének ütlegelését –, összességében meg fogja erősíteni a kormányoldal szavazóit. Az is megtörténhet, hogy újabb szavazókat csoportosít majd át a Fideszhez 2019 májusában. Magyarán: ha abszurdnak is tűnik, egy csata formális elvesztése közelebb vitt a háború megnyeréséhez. S ez alatt nemcsak azt értem, hogy Orbán Viktor megerősödve kerül ki a küzdelemből, hanem azt is, hogy ez az egész ahhoz is hozzájárulhat, hogy kontinentális szinten egyre többen meglássák, mi zajlik e magas rangú testületben.

és azok kerüljenek meghatározó pozícióba, akik meggátolnák Európa tönkretételét. Végső soron kultúránk megmaradása a cél, ez a politikai háború tétje és nem egyik vagy másik párt győzelme.