Jobb és baloldal a családról, a vallásról és a nemzetről – Első rész

A baloldal azt vallja, hogy ez a háromszög korlátozza az egyént, béklyóként tartja fogva az emberiséget, ami alól fel kell szabadítani. Szerintük az embereket a vallási megkötöttség, a különböző vallások dogmái és szabályai korlátozzák. A baloldal ugyanakkor azt vallja, hogy az emberiség e terhek nélkül szabadabb lesz, és jótékony mellékhatásként a vallási ellentétek, háborúk is megszűnnek.

Hasonló béklyó a hagyományos családmodell, ahol a férfi és nő számára többnyire különböző szerepek jutnak. Béklyó a monogámia és a poligámia egyaránt, de szerintük rossz a szükségszerűen heteroszexuális családmodell és a nemek közti különbségek is. Ahogy Engels írta A család, az állam és a magántulajdon eredete című írásában: ,,rá kell bízni az emberekre, hogy ki miként akarja intimitását megélni és mindenki tudni fogja, mi a jó neki. Ennek eredményeként a családon belüli elnyomás, kihasználás is megszűnik (ahogy a férfi a munkaerejét adja el a női bájért cserébe és fordítva)”.

Béklyó természetesen a nemzeti megosztottság is, hisz az összes ember ugyanaz: homo sapiens sapiens. Ennélfogva szükségszerűen éket ver az emberiség hosszabb távú haladásába, hogy különböző nemzetek léteznek. Béklyó, hiszen miért kellene leélje valaki az életét például magyarként, ha lehet akár német is, vagy még jobb volna, ha egyáltalán nem létezne a nemzet fogalma. Aminek jótékony mellékhatásaként megszűnnének a nemzetek közötti ellentétek.

Bár a baloldal a történelem valódi mozgatórugójaként hirdeti az osztályharcot, mégis sokszor céloz rá, hogy az emberiség valamennyi problémája nemcsak az osztályok meglétéből és azok harcából fakad, hanem a vallási, családi és nemzeti ellentétek/konfliktusok tömkelege a bajok másik oka.

Ez csak abban az esetben állná meg a helyét, ha a vallást tényleg a világ megismerésének szánnánk. Az ősemberek közül sokan azt hitték, hogy Isten a fellegekben lakik. Aztán ahogy a korai tudósok megismerték a felhők valódi mivoltát, az istenek hirtelen az űrbe kellett vonuljanak. Ezen logika mentén a fizika egyre erőteljesebben szorítja ki Isten helyét a világból. A gondolatmenettel azonban több probléma is van. Ha a vallás tényleg csak a létező világ megismeréséről szólna, az a rossz hír, hogy a fizika és a kémia azt soha teljes mértékben meg nem ismerheti. A fizika/kémia/biológia együttesen arra sem tud választ adni, hogyan lett a semmiből valami és hogyan lesz a valamiből élő. A létező világ százalékban mérhetően nagyon piciny részét sem fogjuk soha bejárni, és ennek törvényeit megismerni. Éppen ezért a vallást sem tudja soha ez a felfogás kiszorítani az emberek életéből.

A vallás igazi lényege, hogy válaszokat ad a létezés értelmére. Arra, hogy mi számít jónak, rossznak, kapaszkodót ahhoz, hogy nem vagyunk a világon hiába. A létezés értelmének szüntelen kutatásáról szól ez a történet, ezt teszi valamennyi vallás: a kereszténység, az iszlám, a buddhizmus, a hinduizmus, taoizmus és így tovább. Ezen a ponton a vallás érdekes egyvelege a filozófiának, erkölcstannak, fizikának és metafizikának. Mint ilyen, tehát nem béklyó, ellenkezőleg, kutatás. Ami maga a megismerés, és ez többlettudást jelent. A vallás tehát egy kapaszkodó, egy felfedezés.

A kommunizmus ősatyja szerint a nyomort könnyebb elviselni, ha van egy tudatunk arról, hogy a halál után egy szebb világ vár ránk. Azt vallotta, hogy ezzel szemben a mennyországot kell lehozni a földre. (Most ne bocsátkozzunk vitába arról, hogy követői ezt hogyan valósították meg.)

Marx hozzáállása a vallás teljes félreismerésére vall. A vallás ugyanis nem a nyomor ellenszere, és nem is az enyhítője. Kapaszkodó tud lenni, de nem ilyen értelemben. A vallás nem feltétlenül hordozza magában a túlvilágba vetett hitet. A vallás felfedezés, az ember megtestesülése lelki síkon. Azon a síkon, melybe sem a testi, sem pedig a szellemi szféra nem tud kompetenciákat felmutatni. A létezés kutatása, az élet értelmének keresése nem törvényeket jelent. Ezzel kapcsolatos bármiféle hiányosságok, háborúk, stb. az emberek bűnei, nem pedig a valláséi. Ha valakit a hatodik emeletről fejen dobunk egy kővel, az nem a fizika hibája, hanem az emberé, aki azt elkövette.

Persze, erre azt lehetne mondani, hogy ilyen alapon a marxizmus vagy a leninizmus sem bűnös: az ideológia jó, csak az emberek hibásak, akik működtették. Ebben is lehet igazság, mégis pontatlan a megfogalmazás, mert a leninizmus is ember által alkotott ideológia. A lelki síkon történő kiteljesedés viszont nem embertől való, hisz megfoghatatlan. A kereszténység valójában nem a konkrét lelki síkot jelenti, hanem annak testi és szellemi síkon történő kinyilatkoztatását, hogy megfogható legyen a szemmel látható világ számára. A lelki sík nem lehet bűnös, mint ahogy a fizika sem. A kettő nem ellenség. Egyik sem béklyó, hanem békésen együttműködni tudó metódusok és tanítások.

Az ember magas agyi kapacitása miatt a gyereknek rengeteg idő – 15-20 év – kell ahhoz, hogy közel felnőtté váljon. A régi időkben, amikor nem létezett fogamzásgátlás és védekezés, a legtöbb nő egyik terhességből a másikba esett, miközben gyermekei 10-12 évesen még bőven nevelésre szorultak. Ennek a mintának lett az eredménye, hogy a nők érzelmi intelligenciája átlagban fejlettebb, mint a férfié. (Egy anya sokkal több gyermeksírás-típust tud megkülönböztetni, mint a férfi). Ennek egyenes ágú következménye, hogy az ápoló vagy az óvodai munkákban a nők felülreprezentáltak.

Az ősidőkben a nő a tűzhelyre vigyázott és nevelte a gyermekeket, a férfi terepen volt, vadászott, élelmet gyűjtött, így fizikailag sokkal aktívabb életet élt. Tény, hogy a mai világban ezek a szerepek sokkal összemosottabbak, ami rendben is van. De az evolúciós berögzültségeket nem lehet ideológiailag kinevelni. A baloldal egyik bűne eleinte az volt, hogy a fizikai különbségek elismerése mellett nem volt hajlandó bizonyos szellemi vagy lelki beállítottságok különbözőségeit is elismerni. Ehelyett egy fordított módszert választott és elkezdte a testi különbségeket is tagadni: nincs olyan, hogy női test és férfi test, mindenki szabadon megválaszthatja, hogy nő vagy férfi szeretne lenni. Ezzel pedig elérkezett a káoszhoz.

A család menedéke

A jobboldal nem akar régi nemi mintákat kötelezővé tenni, mindenki szabadon választhat életutat. Azonban azt vallja, hogy talán hatékonyabban működik a világ, ha például a katonaságban többségben vannak a férfiak és az óvodai dolgozók körében pedig a nők. Nem előítéletek vagy sémák miatt, hanem pusztán az evolúció okán. Éppen ezért erre a vonalra eredményesebb társadalmat lehet felhúzni, mintha különböző kvótákkal és ideológiai agymosással erőszakosan szeretnénk megváltoztatni azt, amit a természettől kaptunk.

El kell ismernünk, hogy rengeteg rossz család létezik, ez azonban nem a családnak, mint intézménynek a hibája, hanem olyan emberek rossz szövetsége, akik nem valók egymáshoz. Az oktatás és az erkölcsi nevelés e tekintetben rengeteget segíthet a helyzeten, de a felmerülő gondokat teljesen megoldani nem tudja. Tény, hogy azon emberek körében, akiknek szülei elváltak, vagy akik intézményekben nevelkedtek, később sokkal magasabb a depresszióban, szorongásban, agorafóbiában és pánikbetegben szenvedők aránya. A családon belüli erőszak nem a család megszüntetésével számolható fel, hanem a család megerősítésével, a nemek olyan szintű felszabadításával, amelyről később még szó lesz. A család nem béklyó, hanem menedék, boldogság, biztonság és támasz.

(Befejező része következik)

Czégényi Raymond

korábban írtuk

Kommunista nosztalgia a posztszocialista országokban

,,Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete” – ki ne ismerné ezt a mondatot, mely a kommunista kiáltványban szerepelt. Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, Marx és Engels eszméi nem tűntek el.

korábban írtuk

Országonként eltérő kommunista nosztalgia

Bár 1989-ben a kommunizmust hirdető államok jelentős része zátonyra futott, a megmaradt kommunista államok pedig jelentős reformokon mentek át, Marx és Engels, Lenin, sőt Sztálin és Mao eszméi nem tűntek el. Cikkünk második részében ennek okait keressük.