Ilyen olcsó a mi drága Romániánk

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez egy „szubjektív műfaj”: van, akinek a 100 lej is sok, másnak meg fogalma sincs, mire mennyit költ, olyan mindegy, ha bőven van: csak odatartja a kártyát s kész.

Az én esetemben egy kétgyermekes családról beszélünk, amely körülbelül havonta egyszer vásárol egy nagyot (és persze sajnos több kisebbet is) Kolozsváron a napi betevő, a mindennapi élethez nélkülözhetetlen eszközök beszerzése érdekében. Nem tagadva, hogy mindig akad néhány olyan termék is, amelyeket a kíváncsiság, az újítás, a megkívánás vágya-ösztöne emel le a polcról. Mindezek ismeretében leültem, és szigorúan górcső alá vettem az 1016 lejes számlánk tételeit.

Összességében elmondható, hogy alapélelmiszerekre (nélkülözhetetlen, rendszeresen vásárolt termékek) valamivel több mint 400 lejt költöttünk, egyéb élelmiszerekre (nem létfontosságúak, de tipikus családi fogyasztás) 350 lej körül, háztartási fogyóeszközökre (nem élelmiszer, de rendszeres, elkerülhetetlen kiadás) 115 lejt, egyéb termékekre pedig (ruházat, alkalmi áru) mintegy 150 lejt.

Amit mindenképp hangsúlyozni kell: a számlán nincsen cigaretta, alkohol, semmiféle luxustermék (a ruházati cikkek az áruház saját márkájából, 50 százalékos kedvezménnyel is). Az alap + egyéb élelmiszer együtt a végösszeg mintegy 75 százalékát teszi ki, a háztartási fogyóeszközök kb. 10, a ruha pedig 15 százalékot.

korábban írtuk

Egy négytagú család számára több mint 11 ezer lejre rúg a dráguló fogyasztói kosár

Egy négytagú család számára idén már havi 11 370 lejbe kerül a fogyasztói kosár megvásárlása – derült ki egy friss statisztikából.

Ez véleményem szerint klasszikus családi nagybevásárlási kosár, a nagyságán túl (99 termék) semmi rendkívüli nincs benne. Egy olyan család bevásárlási számlája, amely jó ideje elsősorban a szükségleteket nézi és hatékonyságra törekszik, ugyanakkor nem aszkétaként meditálva akarja leélni rövidke földi életét.

Miközben papíron ugye Románia továbbra is Európa egyik „olcsó” országa. Nemzetközi összehasonlításokban az élelmiszerárak, a szolgáltatások vagy akár az energia költségei sokszor a nyugat-európai szint alatt maradnak. Erről írtunk is nemrég: statisztikailag Románia – Magyarországgal együtt – az alacsonyabb árszintű országok közé tartozik (legalábbis a 2024-re vonatkozó uniós adatok szerint). Csakhogy a számok mögött ott van a hétköznapi tapasztalat, amely egyre látványosabban cáfolja az „olcsóság” narratíváját.

Egy szuper-hipermarketes nagybevásárlás számlája – döntően alapélelmiszerekkel, háztartási fogyóeszközökkel; alkohol, cigi és elektronika nélkül – ma már gond nélkül átlépi az 1000 lejt. Egy évvel korábban ugyanez a kosár még 700–800 lejnél megállt. Nem az történt, hogy hirtelen luxuscikkek kerültek volna a bevásárlókocsiba: ugyanaz a tej, sajt, ugyanaz a zöldség, hús, ugyanaz a tisztítószer. Csak éppen drágábban, szinte hétről hétre.

Ez a különbség a statisztikai „olcsóság” és a megélt drágaság között. Mert nem az számít, hogy egy liter tej mennyibe kerül Párizshoz vagy Berlinhez képest, hanem az, hogy mennyit visz el a havi jövedelemből. Egyértelmű, hogy a mostani – a korábbi fejetlen állami túlköltekezés szülte – megszorítások közepette a romániai bérek és nyugdíjak nem tudják követni azt az áremelkedési ütemet, amely az elmúlt egy–két évben végigsöpört az élelmiszerláncokon.

Lista nélkül bemenni az áruházba drága luxus. A heti akciók követése, a saját márkás termékek előnyben részesítése, a nagy kiszerelések valódi egységárának ellenőrzése több száz lejt jelenthet havonta. Az impulzusvásárlás visszafogása – „ha már itt vagyok, ezt is elviszem” – egy-egy nagybevásárlás végösszegét akár 10–15 százalékkal is csökkentheti.

Ugyanígy számít, mikor vásárolunk. Talán a havi nagybevásárlás helyett két kisebb kör sokszor kevesebb felesleges tételt eredményez. Akárcsak a kisebb körök számának lefaragása – csak akkor megyünk, ha tényleg muszáj. Ráadásul a tudatos vásárlás nemcsak a számlán könnyíthet, hanem egészségesebb életet is eredményezhet (például az idényzöldségek előnyben részesítésével, a feldolgozott élelmiszerek háttérbe szorításával).

Reálisan egy család egy 1000 lejes nagybevásárlást 150–200 lejjel is lefaraghat pusztán szervezéssel és fegyelemmel – nem nélkülözéssel. Természetesen bármennyire is igyekeztem teljesen elfogadható formában bemutatni a saját számlámat is, mindig van miről lemondani, ebből nekünk, mindenkinek tanulnia kell.

Mindez azonban nem oldja fel az alapellentmondást.

Románia lehet statisztikailag olcsó ország, de ha az emberek egyre nehezebben jönnek ki a fizetésükből, akkor ez senkit nem érdekel.

Mindenki képes ideig-óráig nadrágszíjszorítva éldegélni, főleg ha tisztán, egyértelműen látszik, mikor jöhet a kiengedés. Nálunk sajnos ez nem látszik, ez pedig nem a hétköznapi ember sara. Hanem a rendszergazdáké, a rendszerrel, a rendszerben gazdálkodó döntéshozóké.

korábban írtuk

Románia és Magyarország olcsónak számít, de attól még nem olyan jó nekünk

Románia továbbra is az Európai Unió egyik legolcsóbb országa, ám ez nem jár együtt automatikusan kiemelkedő életszínvonallal – igazolja a statisztikai hivatal friss jelentése, amely a vásárlóerőt és az árszinteket hasonlítja össze uniós szinten.