Az Egyesülés Múzeuma Gyulafehérváron: a román hatalom külön ideológiát gyártott a jövő évi ünneplés előkészületeire
Fotó: Makkay József
A Kárpát-medencében sokan tartanak attól, hogy a jövőben esedékes román évforduló felkorbácsolja majd a magyarellenes indulatokat. Nem alaptalanul: a várt vihar előjelei már most mutatkoznak. Nekünk viszont sokkal fontosabb ünnepeink vannak.
2017. október 01., 17:592017. október 01., 17:59
2017. október 01., 18:002017. október 01., 18:00
Történelmi tény, hogy 1918. december 1-jén semmi nem dőlt el, édeskeveset számít ugyanis a román oktatáspolitika, valamint a propaganda, amely mindig is ehhez a dátumhoz kötötte Erdély megszerzését és Nagy-Románia létrejöttét. A nem kis részben a Károlyi-kormány által biztosított ingyen vonatokon Gyulafehérvárra érkezett románság képviselői ekkor mondták ki, hogy Romániához szeretnének tartozni. Három héttel később a magyar közösség hasonló nagyságrendű tömege Kolozsváron Erdélynek Magyarország keretében való maradása mellett tette le a voksát. A végső ítéletet másfél évvel később, Trianonban mondták ki, miután a Károlyi-kormány nem tudta és nem is akarta fegyverrel megvédeni az ország határait, mi több, meg is üzenték az ellenségnek, hogy jöhetnek nyugodtan, nem fognak fegyvert rájuk. Utólag könnyű volt a megszállt ország kétharmadát szétdarabolni a szomszédok között.
Kétségünk ne legyen, a jövő évi centenáriumon sem azon lesz a hangsúly, hogy a gyulafehérvári határozatok között szerepel-e a nemzeti kisebbségek autonómiája, hanem a román nemzeti egység szerintük két évezredes vágyának kiteljesítésén.
Az erdélyi magyarság politikai érdekképviseletének viszonya a román történelemhamisításhoz a rendszerváltás legeleje óta felemás volt. Politikusaink kerülték a vitát: ha belementek, többnyire felkészületlenül álltak a kamerák elé. Pedig nem kellett volna mást tenniük, mint a valóságot közvetíteni, ami azért mégiscsak könnyebb feladat ma, a tudományok korában, mint a történelmi légvárépítkezés.
1918-hoz is ellentmondásos volt az erdélyi magyar szervezet viszonya. Arra való hivatkozással, hogy programja 1992. október 25-től a gyulafehérvári határozatokban foglalt autonómiaígéret valóra váltására irányul, az RMDSZ soha nem bojkottálta ezt az ünnepet. Volt némi nem hivatalos és inkább csak a nemzeti radikális részről történő tiltakozás – amikor a román kormány Csíkszeredába helyezte a központi ünnepséget –, ugyanakkor az RMDSZ vezetői közül Kelemen Hunor volt az első, aki a kerek évforduló kapcsán kimondta, hogy e dátumon nincs mit ünnepelnie az erdélyi magyarságnak. E nyilatkozat korrektségének elismerése nyilván nem jelenti azt, hogy ne látnánk Kelemen felelősségét abban, hogy sok mindenben folytatta a markói örökséget, és vezetésével a szervezet továbbra is a neptuni sugárúton halad. Más szóval a romániai magyar érdekképviselet a bukaresti hatalom kegyeit kereső politikát folytat a magyar érdekek mentén megfogalmazott autonómiapolitika helyett.
Az igazság és az igazságosság jegyében azt is el kell ismernünk, hogy Markó Bélával ellentétben – aki a nemzetellenes sajtó zászlóshajójának számító Élet és Irodalomban több ízben is hátba támadta Orbán Viktort alapvető koncepcionális kérdésekben, mint amilyen a nemzetállami problematika, az illiberális demokrácia vagy a kerítés ügye –, Kelemen Hunor kiállt a magyar kormány mellett. A jövő évi választások tükrében azt nyilatkozta: az erdélyi magyarság érdeke, hogy az Orbán-kormány hivatalban maradjon. Kijelentésével minden felelős és minimálisan tájékozott magyar egyetérthet. Ha megnézzük, milyen stílusban adja elő magát a Fidesz ellenzéke és milyen célkitűzésekkel áll elő a kerítés lebontásától a bérunió nevű közgazdaságtani és politikai abszurdumig, akkor a kormány bírálóinak is el kell ismerniük, hogy minden hiba és mulasztás dacára ennél a kormánynál csak rosszabb jön, ha netán többséget kap az álbaloldal és a Jobbik szépen alakuló szörnykoalíciója.
Mindeközben az erdélyi magyarságnak is van ünnepelnivalója. Egy hónap múlva lesz negyed évszázada annak, hogy Kolozsváron az RMDSZ Küldötteinek Országos Tanácsa kiegészülve a parlamenti frakciókkal ellenszavazat nélkül elfogadta a szövetség nyilatkozatát a nemzeti kérdésről, mely első ízben mondta ki egyértelműen, hogy a szervezet célja a háromszintű autonómia megteremtése a belső önrendelkezés elve mentén. A Kolozsvári Nyilatkozat jegyében az RMDSZ minden irányzatát magába foglaló egyeztető kerekasztal ajánlásainak alapján a brassói kongresszus 1993 januárjának közepén módosította a szervezet alapszabályzatát, és megteremtette a közös cselekvés lehetőségét nemzeti közösségünk távlati érdekei mentén. El is indult az államelvű önépítkezés a szervezeten belül, miközben az RMDSZ vezetésének volt néhány felemás helyzetteremtő lépese, mint a saját oktatási törvény mellett összegyűjtött félmillió aláírás vagy Románia felvétele ügyében az Európa Tanácshoz benyújtott memorandum, amelyben az autonómiát a sorok közé rejtették el jó alaposan.
A program- és alapszabályzat-módosítások tartalmazták a követendő stratégiát is. Ennek lényege az volt, hogy a szervezet tegyen meg minden olyan lépest az autonómia irányába, ami nem ütközik a román közjogi szabályozásba: számláljuk meg magunkat, készüljön el az erdélyi magyar kataszter, szervezzék meg ennek alapján a belső választásokat és fogadják el az absztrakt autonómiakövetelést a jogszabályok nyelvére lefordító autonómiastatútumok formájában.
Tudjuk, hogy ebből mi lett.
A nemzeti kataszter összeállítása még mindig várat magára. Az általános, egyenlő és közvetlen belső választások helyett a Szatmárnémetiben 2003. január végén megtartott kongresszus részleges, az elektoros játékokat is megengedő tisztújításról rendelkezett, az autonómiastatútumokat pedig csak az EMNT és az SZNT fogadta el, az RMDSZ nem. Illetve e szervezet elfogadott egy olyan törvénytervezetet, amelyet Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke joggal minősített közvitára alkalmatlannak. Az RMDSZ autonómiatervezete az 1968-ban létrehozott három román megyére vonatkozik és nem a történelmi Székelyföldre, de egyébként is több sebből vérzik. A nemrég lezajlott Kárpát-medencei Autonómia Tanács gyűlésen is téma volt a két statútum összeegyeztethetetlensége.
Be kell látnunk: eltelt negyed évszázad, de az autonómia ügyében nem sikerült előrelépni. S ez nem kizárólag a román hatalom ellenállásán múlt, hiszen az 1992–1993-as minimálprogramot – kataszter, belső választások, statútumok – sem sikerült tető alá hozni.
A mai RMDSZ politikusainak legnagyobb baja az, hogy olyan karrieristák, akik teljesen nyitottak korunk abszurd balliberális dogmarendszerének irányában, és bármikor lefizethetők néhány államtitkári és miniszteri pozícióval. Nem véletlen, hogy a Kolozsvári Nyilatkozat RMDSZ-es megünnepléséről nem érkezett hír, ezzel is az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács foglalkozik. Ami nem véletlen, hiszen a nyilatkozat annak a csapatnak a hatására került elfogadásra, amelynek tagjai elsősorban az EMNT/EMNP intézményrendszerén belül tömörülnek.
A nyilatkozat 25 éves évfordulóján leszögezhetünk három dolgot. Az első, hogy a Kolozsvári Nyilatkozat ma is aktuális. A második, hogy a nyilatkozathoz való viszonyulás lakmuszpapír-értékű: megmondja, hogy egy politikus vagy politikai erő a nemzet érdekében tevékenykedik-e vagy sem. Végül s nem utolsósorban: az erdélyi magyar politikai érdekképviselet akcióegységen alapuló megújítása csak a nyilatkozat által körvonalazott értékrendszer, célrendszer és program mentén képzelhető el.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!