Gyerekek nélkül

Ismét elszakadt a cérna Magyarországon. Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Fidesz hétvégi kongresszusán a család és a gyerekvállalás szerepét hangsúlyozva többek között így fogalmazott: „lányaink önmegvalósításának legmagasabb minősége, ha unokákat szülnek nekünk”. Lehet, persze morfondírozni a mondat összetételén, mondanivalóján, és azt is rá lehet fogni, hogy egy nagyapa korú ember szájából kissé öncélúan hangzik, de egy dolgot nem lehet róla elmondani: azt, hogy Kövér „egy nőgyűlölő hülye, mert hadat üzent a magyar nőknek”. Mégis, ez a megfogalmazás jött elő csőstül a baloldali-liberális ellenzéki pártok kommunikációjában, minősítve ezzel az ide tartozók családdal és gyerekvállalással kapcsolatos életfelfogását.

Nemcsak Magyarországon, hanem demográfiailag az összeomlás szélén álló Európai Unióban is tabukérdés a gyerekvállalás ügye. Nincs olyan EU-s ország, ahol a család- és a gyerekvállalás fontosságát hangsúlyozó össztársadalmi vitákban – ha a politikailag korrekt beszéd szabványai szerint egyáltalán kialakulhat ilyen – ne jönnének elő a szélsőliberális nézeteket valló megmondóemberek. Ami egy sokszínű társadalomban önmagában nem baj, csak akkor válik azzá, ha egy militáns kisebbség szektáriánus érveit egy teljes társadalomra erőlteti rá. Nem vitás, hogy ma ennek vagyunk a tanúi Európában. Lehet, persze támadni az Orbán-kormányt, hogy nem biztosít széles körű lehetőséget a kismamáknak ahhoz, hogy a gyerekvállalás mellett akár részmunkaidőben is megmaradhassanak, illetve fejlődhessenek szakmájukban és hivatásukban. Ezzel csak az a gond, hogy a szocialista időkben közismert családellenes megszorító intézkedéseket rendre mind a Fidesz-kabinet oldotta fel. Ennek ellenére a kismamák helyzete Magyarországon sem ideális, de ha az európai gyereklétszám alakulását nézzük, akkor sehol nem az az Európai Unióban. Főleg nem Európa legnagyobb gazdasági fellegvárában, Németországban, ahol ma a kontinens egyik legalacsonyabb szaporodási mutatóit jegyzik. A nagy német jólétben vajon ennyire el lennének nyomva a nők? Kötve hiszem. Inkább ahhoz az individualista, családellenes mentalitáshoz kanyarodunk vissza, amely fennen hirdeti, hogy a politikum, az állam ne szóljon bele az életünkbe, de idős korunkra – lehetőleg gyerekek nélkül is – biztosítsa a kényelmes élethez szükséges magas nyugdíjat mindenféle egyéb szociális kedvezménnyel együtt.

Ahhoz nem kell matematikusnak lennünk, hogy a mai születési trendek mellett kiszámítsuk: gyerekek nélkül már belátható időn belül sem lesz nyugodt, békés öregkora egyetlen európai embernek sem.