Európa jövője a tét

Egy régi vicc szerint a házasság olyan emberi kapcsolat, amelybe a kívülállók be szeretnének lépni, a bennlévők pedig kilépnének. Ezt a viccet alighanem a mai Európai Unióról is kitalálhatták volna, amely fennállása óta nem szült annyi elégedetlenséget, frusztrációt és ellenszenvet, mint napjainkban. A megoldatlan problémák szőnyeg alá söprése vagy a központosítási törekvéseket csuklóból levezényelő brüsszeli irányítás jó ideje feszegeti több tagállam tűrőképességét, de a cérna ezúttal a briteknél szakadt el. A voksolás hangja akkora lett, hogy a népszavazás pénteki eredményhirdetése után pillanatok alatt körbejárta a világot. És ez nem véletlen, hiszen az Európai Unió – amely a Föld lakosságának a 7 százalékát és a világ GDP-jének a 30 százalékát adja – az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb földrész államközösségének a közös ügyeit intézi. A kontinens létét övező hatalmas érdeklődés tehát természetes jelenség: a globális pénzügyi és gazdasági világ távoli perifériáin is érzékelhető, ha Londonban, Párizsban, Berlinben vagy Kelet-Európában kisebb-nagyobb gondok vannak. A Brexit viszont valamennyi közül kiemelkedő gonddá vált, amire a kilépéspárti brit politikusokon kívül igazából senki nem számított. Vagy legalábbis a brüsszeli többség úgy tett, mintha ez nem következhetne be.

Ma már tudjuk, hogy a brit szavazók többsége az Európai Unióból történő kilépésre voksolt, és ezzel megjelent a megválaszolásra váró kérdések tömkelege. Amelyre immár napok óta szakértők, politikusok, újságírók vagy éppenséggel a szigetországban Kelet-Európából, így Erdélyből is tömegesen munkát vállaló emberek próbálnak saját megérzésük és tudásuk szerint válaszolgatni.

Ma egy dolog biztos: a bizonytalanság. Merthogy egyetlen európai politikus sem állíthatja, hogy saját országát valamilyen formában nem fogja érinteni a britek kiválása. A történetesen valutában felvett bankkölcsönét törlesztő kelet-európai ember már múlt péntek óta néhány százalékkal többet fizet országa pénznemében az éppen aktuális hitelrészletéért. De sorolhatóak az egyéb negatív következmények is.

A hosszúnak és tekervényesnek ígérkező brit távozás tényénél azonban sokkal fontosabb a szükséges tanulságok levonása. Tanul-e saját hibáiból az Európai Unió? Képes lesz-e azokra a belső reformokra, amelyek hosszabb távon egybe tudják majd tartani a bennmaradó 27 tagállamot?

Néhány kérdés a sok közül, amelyre bizonyossággal ma még nem ismerjük a válaszokat, de amelyek megválaszolása közös európai jövőnk szempontjából egyre sürgetőbb.