Erdélyi szavazótömb? Egyszerű és bonyolult

Rendelkeznek ugyan állampolgársággal, szavazhatnának is, de nem teszik. Megvan mindenük, sütögetik a saját pecsenyéjüket, jól elvannak magukkal, s teljesen hidegen hagyja őket az anyaország sorsa. A Kárpát-medencei magyarság helyzete sem izgatja őket, sőt saját kisebbségi sorsuk, magyar önazonosságuk sem érdekli igazán.

Mások azon a véleményen vannak, hogy nem érdemes belefolyni a szomszéd ország belügyeibe, nem adózunk ott, ergo szavazni sem lenne jogunk.

Akik minden kezdeményezést mélységesen elleneztek, amely az elmúlt időszakban Erélyben önálló egyetem létrehozását, önrendelkezés elnyerését, egyházak támogatását (és hadd ne soroljuk tovább) jelentette. A liberális holdudvar, amely nálunk is egyre jelentősebben hallatja hangját. Mindnyájan tudjuk, kikről van szó. És sajnos léteznek azok a fiatalok, akik a modern digitális világban nőttek fel. Akiket a fősodratú sajtó, a digitális platformok woke-őrülete, az LMBTQ-propaganda, a gender-elmélet és még ki tudja milyen ártalmas mozgalmak videói befolyásolnak nap mint nap – immár hosszú évek óta.

És ne feledkezzünk el a haszonlesőkről sem. Azokról, akik valamilyen úton-módon úgy érzik, hogy a magyar kormánytól többet érdemeltek volna, de nem jött be a számításuk (azaz nem kaptak elég pénzt). Ők nyilván az ellenzéket támogatják. Mint ahogy azok a szélkakasok, akik mostanig élvezték ugyan Erélyben a magyar kormány által nyújtott anyagi támogatást, akár jól is éltek belőle, de most úgy érzik, a változás szele fúj, és április 13-tól a túloldalról több anyagi hasznot remélnek.

Az elmúlt időszakban több érdekes beszélgetés részese voltam, amelynek során egyesek különleges véleményüknek adtak hangot. Volt, aki azt mondta, őt nem érdekli, hogy mit gondolnak az anyaországban rólunk, az sem, hogy itt egyesek szerint nekünk nem kellene részt vennünk a választáson. – A magyarországiak válasszák meg azt, akit akarnak, én viszont tudom, hogy nekünk ki és mennyit segített, nekem mi jó, ezért én arra szavazok, akire akarok – mondta az illető.

A kollégám még érdekesebben fogalmazott. ,,Ha nem lenne jó néhány ismerősöm, rokonom Magyarországon, biz’Isten az ellenzéket támogatnám.

Az előbbi felsorolás jól mutatja: az erdélyi magyarság a korábbi évekhez képest korántsem olyan egységes, mint ahogy azt egyesek gondolják. Létezik közömbös, elvi alapon távol maradó, megrögzött ellenzéki, elkötelezett kormánypárti és akár kiábrándult is. Talán éppen ezért téves minden olyan elképzelés, amely egyetlen politikai tömbként tekint ránk. A valóság ennél sokkal egyszerűbb – és egyúttal sokkal bonyolultabb is.