Első karácsony

Életem első karácsonyára természetesen nem emlékszem. Ha így lenne, valószínűleg már sci-fibe illő körülmények közt kutatnák agyam hihetetlen képességeit. De nem így van, pedig szívesen emlékeznék. Ha lehetne, felidézném életem eddigi összes karácsonyát, mert te mindig velünk voltál, mindig együtt voltunk olyankor. És mindig vidámak voltunk.

Sok ajándékot soha nem kaptunk, de mindig sokat énekeltünk. Tettél érte, hogy higgyünk a Jézuskában, és amíg lehetett, mi hittünk is. És amikor már „nagyok lettünk” sem szoktunk le a meglepetésről, igyekeztünk mi is valamit ajándékozni, titokban készülődni. Mert jó volt így is kimutatni a törődést, szeretetet.

Emlékszem viszont öcsém első karácsonyára. Ő pici volt, a fa szép nagy, és az ágak között bújt meg a nagy kedvenccé vált plüssmaci, azaz „Muna maci”, mert a „Buci maciból” valahogy ez lett gyereknyelven. Pedig Muna maci piros, ám ez senkit nem zavart.

A következő karácsonyokra nagyjából emlékszem, vagyis inkább csak az ajándékokra. Például a játék kisvonatra vagy a Mindent vagy semmit! társasjátékra. Mennyit játszottunk ezekkel, a villámkérdéseket már kívülről fújtuk, ha álmomból felébresztenének, akkor is meg tudnám mondani, hogy hány szeme van a póknak, vagy ki fedezte fel a gőzgépet. Nyolc, Watt.

Ahogy nőttünk, mi is beszálltunk a fenyőfadíszítésbe, sütésbe, főzésbe, és viszonylag magas szintre emeltük a karácsonyi dalok éneklését is: az utóbbi időben már négy szólamban csendült a dallam, miközben gyertyák és csillagszórók fényében gyönyörködtünk.

Nem tudom, idén lesz-e erőnk énekelni, mert ha csak rágondolok, hogy nélküled fogjuk körbeülni a fát, elszorul a torkom. Húgommal persze biztosan nagyon finomakat sütünk-főzünk, és persze öcsém is segít majd mindenben, az élő kis fenyőfát édesapám pedig már meg is vette. De az első karácsony nélküled így is nagyon nehéznek látszik. Hazamegyünk, együtt leszünk – amennyien lehetünk –, de hogyan énekeljük szívből a Mennyből az angyalt a kis Jézus születését ünnepelve, mikor a mennyországról csak te jutsz eszünkbe, mert biztosan ott vagy, és onnan vigyázol továbbra is ránk? Ez lesz életünk első karácsonya Anyuka nélkül, és ez félelmetesen hangzik.

Mi mégis hálát adunk azokért a karácsonyokért, amit együtt tölthettünk. Azokból táplálkozva éljük meg az újakat, és közben reménykedünk: hátha hamarosan eljön az első olyan karácsony, amikor nem kevesebben, hanem többen lehetünk.