Ellenzéki szobacica

Kétségtelenül kettős – vagy többes? – béklyóban vergődik az RMDSZ. Miután vállalhatatlannak tekintette az államelnök-választás során kialakult aktuálpolitikai helyzetet, lemondott a kormányzati szerep kínálta előnyökről, ezzel azonban önmaga számára is ismeretlen terepre terelte saját magát. Az ellenzéki szerepet ugyanis ugyanúgy tanulni és gyakorolni kell, mint a hatalomét, s ahogy a szobacica reflexei is elkopnak a luxusfogság körülményei között, úgy a hatalomhoz szokott politikai aktor sem nagyon tud mit kezdeni a hirtelen támadt szólás- és cselekvésszabadsággal. Pláne, ha igazából nem is akar hozzászokni, mivel egyik szeme folyamatosan a telefont pásztázza, mikor villan fel az újabb keringőre invitáló hívás. S ha a szervezeten belül akadnának is olyanok, akik kipróbálnák a szabadság levegőjét, súlyos belharcokra kényszerülnek azokkal, akik szerint jobb a kushadás cserébe a minden esti garantált „macskatápért”.

Már-már szemérmetlen násztáncot jártak az RMDSZ-kongresszus bukaresti meghívottjai, amelyből akár tőkét is kovácsolhatna a Kelemen Hunor elnökölte szervezet. Mert aligha kifogásolható az a vulgárpolitikai tézis, miszerint egy magára valamit is adó politikai alakulat számára csakis a hatalom megszerzése, illetve megtartása lehet a cél. És ha már az erkölcs végletesen kificamodott bukaresti világában az RMDSZ jelenti a betartott ígéret példázatát, miért is kellene feltétlenül széttépni ezt a képet? „Mindössze” fokozottan értékalapúvá kellene tenni az alkuk világát, nem utolsósorban azért, hogy bizonyosságot nyerjen a bukaresti kérők szándékainak őszintesége.

Úgy tűnik, ha az előrehozott választások kierőszakolása nem is tartozik a hazai politikum prioritásai közé, a Ponta-kormány aligha éli túl ezt az évet. Mert ha a jelenlegi választottak többsége tisztában is van azzal, hogy a következő ciklusban legfeljebb bámészkodóként mehet a parlament környékére, annyi realitásérzékük csak van, hogy regisztrálják: túlélésük a kormánybuktatásban való hatékony, de legalább hallgatólagos részvételük függvénye.

A nagy kérdés: a rövid távú érdekek szolgálatánál többet jelent-e az RMDSZ-nek egy ilyen körülmények között felálló kormányban való részvétel? A meghirdetett újratervezésbe aligha illeszthető be szalonképes módon, ugyanakkor a kívülmaradás a feltétlenül kormánypárti generációk visszasorolását is felgyorsíthatná. Miközben annak sincs túl sok értelme, hogy ellenzéki pozícióban úgy lapulni a földhöz, mint a már említett szobacica, amely már az első lépések után megbánja a tavaszi szelek bolondító illata ihlette kirándulás felelőtlenségét.