Egymilliárd légy igaza

Az e héten dübörgő Szent György Napok rendezvénysorozatával beindult a településünnepek évadja. Innentől kezdve az őszi dér beálltáig alig lesz hétvége, amikor Erdély valamelyik vagy egyszerre több szegletében ne tartanának névadásra, településalapításra emlékeztető egyéb rendezvényeket. Többségük már bejáratott alkalom, amelynek idejét vastag aláhúzás jelzi egy-egy város-község lakói, az onnan elszármazottak vagy környékbeliek naptárában.

A Szent György Napok nemcsak a névadó hős, a római kori katona és keresztény mártír, a sárkányt legyőző lovag, illetve az állatok első kihajtásával nyomatékosított tavaszkezdet révén áll a sor elején. Sokkal inkább azért, mert Sepsiszentgyörgy szolgáltatta a ’89-es változások utáni első mintát a közösségi ünneplésre, s ez márka, követendő példa lett az „epigonok” számára. Úgy tűnik azonban, hogy az immár egy hétnél is hosszabban húzódó háromszéki rendezvénysorozat nemcsak sikerei révén, de a megújulási próbálkozásai okán is érdemes a közfigyelemre. Ezek közt van jó és kevésbé sikerült is, s amelyet ezért ér is kritika bőven. Elintézhetnénk a jelenséget úgy is, hogy a kibicnek semmi sem drága, de épp a rengeteg színvonalas megvalósítás emlékének ártanánk, ha ennyiben maradnánk. A városnapokat ugyanis nemcsak a megszokásra támaszkodva, jól bejáratott csapáson tartva lehet hosszú távú pályára állítani, hanem a jó érzékkel és ízléssel kezdeményezett újításokkal is. Vagy meghirdetett paradigmaváltásokkal, amelyek bizonyos művészeti, szórakozási ágazatok, vagy a helyi erők fokozott előtérbe helyezését szorgalmazzák. Esetleg egy-két nagy sztár „bevásárlásával”, akik jó eséllyel elviszik az egész boltot.

Még el sem kezdődött a buli, a szentgyörgyi rendezvény szervezőit minden korábbinál több kritika érte. Ezek nagyrészét az úgynevezett tömegízlést célzó, részben közpénzeken vásárolt produkciók generálták. A trágyadombon lakmározó egymilliárd légy igazát felhozó szervezői érvelések természetesen erősen kifogásolhatók, főleg egy olyan település esetében, amely egészen bravúros művészeti teljesítményt mutatott fel az elmúlt szűk évtizedben. Nyilván nehéz lesz vitatkozni azokkal, akik majd kellemes emlékeket táplálnak az idei városnapok után, de egy hasonló rendezvénynek elsősorban a közízlést jó irányba alakító kezdeményezéseket kell előtérbe helyeznie. Amelyek nyomán aztán a hétköznapok során is növekvő magabiztossággal választhatja ki az értékeket az immár nem a több tízezres tömeggel sodródó ember.