
2014. december 29., 15:462014. december 29., 15:46
Anyai nagyszüleim, akik Kolozsváron éltek hóstáti gazdálkodóként – mígnem kollektivizáláskor a ház mögött levő kerten kívül mindenüket elvették –, vasárnapi ebédkor szokták mondogatni: nincs annál jobb étel, mint amit otthon megtermelsz. Amíg az öreg még bírta, vaskohóba bekényszeríttet öntőmunkásként is tehenet, disznót, tyúkot tartott, rendezte a melegágyat és őrizte a hitet magában, hogy csak gazdaemberként érdemes megöregedni. Szerencséjükre már nem érték meg a hóstáti negyedek kolozsvári ledózerolását, és a gyönyörűen gondozott földész kertek eltűnését: mindketten hamarabb elhagyták e földi világot.
A gyönyörű hóstáti kertekről előkerülő fényképek emlékkockái ma már csak nosztalgiázásra jók, de ma is megdobogtatják annak szívét, aki még értékelni tudja a saját termelésű gyümölcs, zöldség vagy hús ízét. A gazdasors bölcsességével megáldott emberek tudták a legjobban, hogy a saját kertből vagy baromfiudvarból származó élelmiszernél nincs ízletesebb falat, a kereskedelemből vásárolt konkurense ezzel nem vetekedhet.
Túl nagy tehát a „fertőzöttségem” ahhoz, hogy jómagam másként lássam a világ dolgait. Így aztán más élethelyzetben, de ma is megpróbálom az aprócska gyerekként megtapasztalt és megszeretett ízeket megidézni a családi asztalra. Némi többletmunkával nem lehetetlen vállalkozás ez. Jó látni, hogy gyermekeim – akárcsak egykor én is – érzékelik az ízek különbözőségét: bolti-e vagy otthoni a csirke- vagy a disznóhús? Megmaradt tehát a varázsa a családi körben levágott disznónak, akárcsak a kertből előkerülő nyári paradicsomnak: mindezek íze nem vetekedhet semmi mással.
Jó látni, hogy egyre több ember gondolja ezt. Kapósak lettek a falusi telkek, egyre többen költöznek ki az élhetetlenné vált nagyvárosokból a közeli, élhetőbb kistelepülésekre. Reneszánszát éli a kertészkedés, a háztáji kisállattartás, az állatvásárok egyre gazdagabb felhozatala pedig a kisember határozott válaszát mutatja az uniós uniformizálás béklyójában szenvedő élelmiszeriparra. Egyértelműen nő azok tábora, akik rájöttek eleik igazságára az egészségesebb táplálkozás és a tartalmasabb emberi élet dolgaival kapcsolatban.
Nemrég szilágysági pálinkafőzés közben döbbentem rá, hány városi ember fedezte fel az igazi kisüsti minőségét. Hátrahagyva a tömbház kényelmét, hétvégeken szedte össze az öreg szülők, nagyszülők telkén lehulló gyümölcsöt, hogy legalább ünnepekre koccinthasson a tiszta gyümölcscefréből készülő szilvóriummal. A karácsony előtti hétvégék disznóvágástól hangos falusi reggelei még inkább jelzik, hogy az otthon nevelt hízó ma is sok ember számára ér többet, mint a távoli országokból érkező, gyógyszeres tápokon nevelt, íztelen sertés húsa.
Országosan is jegyzett, budapesti luxusétterem főszakácsának tollából olvastam nemrég, hogy a jó csirkepaprikáshoz két dolog kell: igazi magyar fűszerpaprika és tanyasi csirke. Mintha nagyapámat hallanám, pedig ő nem volt mesterszakács.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!