Brüsszeli körök

Kisebbségvédelmi csomagja révén a maximumot hozza ki a lehetőségekből az RMDSZ. A magabiztos kijelentés júliusban hangzott el a marosfői EU-táborban, ahol első ízben tárták a nyilvánosság elé a szövetség Minority SafePack elnevezésű európaipolgári kezdeményezését. A sok egyeztetés után – fogalmazott Vincze Lóránt, a szövetség külügyi titkára – több FUEN-tag, illetve uniós szakember bevonásával elkészített csomag révén igyekeztek azonosítani minden olyan uniós kompetenciát, amelyek révén előrehaladás érhető el a kisebbségvédelem terén.

Azóta tudjuk: az Európai Bizottság elutasította a Minority SafePacket azzal az indoklással, miszerint a kezdeményezés nyilvánvalóan kívül esik az EB jogalkotási hatáskörén.

Ezzel immár a harmadik polgári kezdeményezés pattan le az EU farizeusságáról, s a lehangoló háromból semmi láttán több magyarázat is körvonalazódhat bennünk. Könnyű lenne ugyanis mindent az eurobürokratákra fogni, még ha nagyjából igaz is lenne az állítás, miszerint az uniónak a háta közepére sem kell a kisebbségi kérdés, bár a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartását az unió egyik alapértékeként szereti hangsúlyozni.

Az Erdélyi Magyar Néppárt, a Székely Nemzeti Tanács, illetve az RMDSZ kezdeményezésének lesöprése után egyértelművé vált: nincs értelme további hasonló körözésnek Brüsszel falai alatt. Márpedig stratégiaváltásra utaló jelek egyik formációnál sem érzékelhetők. Az RMDSZ az Európai Bírósághoz fordulást latolgatja, akárcsak az SZNT, utóbbi újabb polgári kezdeményezés elindításának lehetőségét sem zárja ki. Csakhogy ezek a kísérletek alig haladják meg a porszívóügynök „ha kidobnak az ajtón, visszamászom az ablakon” taktikáját. Mert hiába próbálták a romániai magyar szervezetek egymástól eltérő módon betolni lábukat az ajtórésbe, az elutasítás indoklása jószerint betűnyit sem változott.

Alapvető változtatásra van hát szükség, akár az európai érdekérvényesítés történetében precedensértékűnek számító újításra. Az utca, a tömegek demokráciagyakorlatának érvényesítése immár elodázhatatlan és kötelező feladat. Az október 27-re tervezett székely menetelés olyan kínálkozó alkalom, amelynek elpuskázása történelmi léptékű bűn lenne. Ha a a révbe jutó európai polgári kezdeményezés mögötti felsorakozás meg is rekedt az elmélet szintjén, a Kökös és Bereck közötti távon immár reális lehetőség nyílik a romániai magyarság egységes és félértelmezhetetlen üzenetének megfogalmazására. Amely nem vár és nem számít betűk pajzsa mögött rejtőzködő jogalkotási procedúrákra.