Az eltűnt hitelesség

Minap rémülten telefonált egyik ismerősöm, akinek fia két-három éve érettségizett, hogy mit tegyen, mert hallotta, hogy a fiatalokat Romániában besorozzák, és viszik őket megvédeni a határokat. És, hogy ez nem lehet szóbeszéd, mert a román miniszterelnök is kijelentette, hogy az ország készülődhet a háborúra.

Az illető nem légből kapott mendemondára alapozta mondanivalóját. Hét végén, két árvíz sújtotta terület körbecsónakázása közben a román miniszterelnök arra is szakított időt, hogy ellátogasson a krajovai repülőgépgyárba. Árvizek ide vagy oda, lehet Bukarest új hajózási útvonal, de az ukrajnai zavargások új helyzetet teremtettek Európában. Nos, repülők és olajos munkások között hangzott el a kormányfő ominózus kijelentése, amitől ismerősöm majdnem frászt kapott: „A rossz hír, hogy háború vár ránk, a jó hír, hogy önöknek lesz munkája”. Két nap múlva az egész ország fellélegezhetett: a kormány első embere újabb bejelentést tett, mondván, ki beszél itt háborúról, Romániát semmiféle veszély nem fenyegeti. Igaz, addigra a médiában már kötelező katonai szolgálatról, sorozásról, elkerülhetetlen harcokról és megannyi horrorisztikus forgatókönyvről írtak a szolgálatos vészmadarak. (Ha már itt tartunk: ismerve a mindenkori kétkulacsos román politikát, nem nehéz kitalálni, kiknek az oldalán indulnánk háborúba: természetesen azoknak, akiből hasznot lehet húzni, esetleg pár ezer négyzetkilométernyi területet Romániához lehet majd csatolni).

A győztes háború örömmámoráig azonban még sok van. Addig is meg kellene tanulniuk a magas röptű politikát űzőknek, hogy legalább a körülményekhez képest igazat mondjanak. Még akkor is, ha minden szavuk kampányszagú. A román politikusok olyan vidáman teszik a legmeghökkentőbb kijelentéseiket, mintha egy stand-up comedy főszereplői lennének. Tudjuk persze, hogy ebben a műfajban az a naiv, aki készpénznek veszi minden elszólásukat. De azért az oktalanságnak is megvan a maga határa, és egy-egy komolyabb helyzetben mégiscsak jobban oda kellene figyelni arra, milyen mértékben állítunk valóst vagy valótlant. Mit gondoljon a nép, amikor ugyanaznap egyet mond az ország miniszterelnöke, és annak homlokegyenest az ellenkezőjét állítja az államfő, amúgy nem éppen mellékes problémákról. Amikor szombaton még háborúba készülünk, hétfőn pedig virágokat szedünk a réten.

Sajnos a választópolgár még nem jutott el arra a szintre, hogy megkülönböztesse a jó politikust a rossztól, a valódi államférfit annak karikatúrájától. És mifelénk a hazugokat nemhogy a sánta kutya, de egy kisportolt agár sem éri utol.