A választó nem hülye

Nem kell a szomszédba menniük egy kis önbizalomért a romániai magyar politikai alakulatoknak, amelyek többnyire úgy értékelik az idei helyhatósági választások eredményeit, mintha soha nem tapasztalt diadalt arattak volna az önkormányzatokban. „Az RMDSZ megőrizte vezető szerepét az erdélyi magyar politikai szervezetek között”, „az MPP a kapocs szerepét tölti be az erdélyi magyar politikában”, „az EMNP megőrizte politikai súlyát” – hangzottak a pártelnöki értékelések a június 5-ei megmérettetést követően. Természetesen egy politikusnak többek között az a dolga, hogy pozitív üzenetet sugározzon a választói felé, és adott esetben a kevésbé hízelgő eredményt is sikerként adja el.

Csakhogy az idei választás közel sem tekinthető sikernek magyar szempontból. Először is a magyar választópolgárok szavazókedve aggasztóan alacsony, a Hargita és Kovászna megyei választási részvétel több mint öt százalékkal alulmúlta az országosat. Hol vannak már azok a kilencvenes évek, amikor ebben a két székely megyében a választásra jogosultak közel kilencven százaléka járult az urnák elé? Mindez arra utal, hogy a politikai alakulatok képtelenek eljuttatni üzenetüket a választók többségéhez, vagy ami ennél is rosszabb: a társadalom széles rétege nem vevő a négyévente megfogalmazott politikai szlogenekre. Nem túl biztatóak az eredmények sem! A pártok támogatottsága legpontosabb fokmérőjének tartott megyei jelöltlistákra leadott szavazatok terén a három magyar szervezet összesen több mint százezer vokssal kapott kevesebbet idén, mint négy évvel ezelőtt. Ezen belül az RMDSZ „hiánya” mintegy 80 ezer, az EMNP-é hatezer, az MPP-é pedig közel húszezer szavazat. Erdély-szerte egyaránt csökkent a magyar alakulatok színeiben megválasztott megyei és települési tanácsosok, valamint polgármesterek száma, vagyis gyengült a magyar önkormányzati jelenlét. A számok bizonyítják tehát, hogy az eredmény egyáltalán nem fényes.

Persze nem lennének politikusok a politikusok, ha nem találnák meg ennek a sikerként becsomagolt kudarcnak is a felelősét. Aki nem más, mint a szavazópolgár, aki nem képes az elvárásoknak megfelelően ütni a pecsétet. Számos RMDSZ-es politikus, valamint a szövetséghez közel álló újságíró, véleményformáló részéről lehetett hallani/olvasni a választásokat követően, hogy bizonyos településeken az EMNP-re leadott szavazatok miatt úszott el egy-két tulipános mandátum, lett több román tanácsos. Akadnak, akik szerint a néppárt hívei egyenesen „elherdálták” a szavazatukat ott, ahol a pártnak nem sikerült bejutnia a képviselő-testületbe. Vagyis a szövetség sajátos demokráciaértelmezése szerint léteznek rendes, bölcs szavazók, akiknek legfőbb tulajdonsága, hogy a tulipán jelére szavaznak, és vannak a felelőtlen ostobák, akik nem. Az RMDSZ azt tartaná helyénvalónak, ha úgy rendeznék meg a választásokat, hogy a jelöltjei neve egyedül, ellenfelek nélkül kerülnének fel a szavazócédulára. Ami épp olyan, mintha a címvédő spanyol labdarúgó-válogatott azon lamentálna, hogy ugyan miért nem osztják ki neki „hivatalból” a trófeát a Franciaországban zajló Európa-bajnokságon, miért kell a pályán megküzdenie a dicsőségért. Vagy azon, hogy más nemzeti csapatok szurkolói miért nem az ő játékosait buzdítják.

Holott egy politikai szereplőnek – a sportolókhoz hasonlóan – nem azon kellene sopánkodnia, hogy hány és milyen képességű ellenfele van. Ha választást akar nyerni, akkor életképes programot kell kidolgoznia, és arra kell törekednie, hogy meggyőzze a választót: belé fektesse a bizalmát. Aki ehelyett a politikai ellenfelét, sőt ami még rosszabb, annak szavazóját kiáltja ki bűnbaknak a saját sikertelenségéért, az semmit nem ért a politikából, és nem ártana más szakmát választania. Már csak azért is, mert aranyszabály, hogy a választópolgár sohasem hülye. A választott esetében azonban ugyanez nem mindig áll.