A láncfűrész logikája

Elkötelezett erdő- és természetbarátok tiltakozó rigmusaitól volt hangos az ország az elmúlt hét végén. Az ezreket megmozgató tüntetések konkrét apropóját ugyan a Schweighofer Holzindustrie közelmúltban Háromszéken létesített üzemegysége elleni fellépés jelentette, az ügy azonban valóban jóval szélesebb és mélyebb annál, hogy azt egyetlen „favágóhíd” engedélyezési kérdéseire lehetne szűkíteni.

A környezetvédelem iránti elkötelezettség ma világszerte valahol a tudatosság és divat közötti határmezsgyén mozog, attól függően, ki melyik részén szocializálódott Európának. A földgolyó jövője természetesen legkevésbé sem engedélyez szarkasztikus témakezelést, bár a Verespatak ügyének köszönhetően egyfajta gyorsított kiképzésben részesülő hazai „zöldek” egy részének eszköztára érdekes elemeket is tartalmaz.

Amúgy meg többnyire úgy vagyunk ezzel, mint a globalizáció legtöbb áldásával: előbb elájulunk tőle, aztán egycsapásra kizárólag annak ordas oldalát látjuk. A Schweighofert az évek során a kontinens szinte valamennyi jól szabályozott országából kitiltották, Háromszéken viszont tárt karokkal fogadták. Minden – igaz, még csak helyi, tehát szóra sem érdemes – tiltakozás ellenére megkapták az építkezési engedélyeket, az engedélyezők a törvény betűjére hivatkozva tárták szét sajnálkozva a karjukat, figyelembe sem véve az osztrák cég európai priuszát. Miután azonban a bukaresti nagypolitikai játszmák kétségbevonhatatlan részeként – nyilván a zöld elkötelezettséget sem figyelmen kívül hagyva – leleplező film látott napvilágot a Schweighofer Holzindustrie feketegazdaságot ösztönző üzelmeiről, máris robbant a bomba.

Persze soha nem késő, arról nem is beszélve, hogy a pokolba vezető út is tudvalevőleg jószándékkal van kikövezve. Ha a mindenki által sejtett, pártfedezékben tevékenykedő famaffia felgöngyölítéséhez vezet, készen állunk egy időre fátylat borítani az Antena tévécsoport korábbi, sokkal kevésbé közérdekű királycsinálási próbálkozásaira. Sőt, az sem feltétlenül baj, ha a senki földjéről a politika világába nemrég megérkezett államelnök is szembesül azzal, micsoda lobbicsapdák rejlenek a cotroceni-i szőnyegek alatt. Mi több, talán még az a néhány száz Réty és Maksa környéki ember is megbocsátja, hogy számukra értelmezhetetlen okokból elillan a sok évnyi „ínség” után felvillanó biztos munkahely lehetősége.

Egyetlen dologra azonban atüntetőknek is erősen figyelniük kell: aki láncfűrésznek tartja magát, könnyen kivágni való fának tekint mindent.