Zarándokok, akik akár ezer kilométert gyalogolva, sárban, egyedül tartanak a csíksomlyói búcsúba

Nehezített terepen a csíksomlyói búcsúba

Megkérdeztük a zarándoklatokról a Romániai Mária Út Egyesület vezetőjét is: a csíkszeredai Péterfi Attila Csongor közgazdász, mérnök megkeresésünkre azt is elmondta: továbbra is nagyon szívesen látnak önkénteseket, akik segítenek a magyarországi Máriapócstól a Csíksomlyóig vezető, félezer kilométeres szakasz kijelölésében, fejlesztésében, de arra is kitért, mik a fő lelki hozadékai a zarándoklatnak.

Azt is kifejtette, természetesen sokan indulnak el Erdélyből is a Mária-úton: Kolozsvárról – Bogya Zoltán vezetésével, Marosszentgyörgyről, Sepsiszentgyörgyről, Udvarhelyről és Kézdiszékről is – évről évre egyre többen kapcsolódnak be a zarándoklatba. „Összességében véve a zarándokok száma naponta változik. Néha újak csatlakoznak, mások feladják, például volt úgy, hogy egyesek kiszálltak a budapesti szakaszból, aztán csatlakoztak a csapathoz mások Szamosújvárról.

az önkénteseink szépen segítik őket a csomagszállításban, már április óta folyamatosak a jelzés-frissítések, jelzésfestések, próbálunk akár alternatív útszakaszokat biztosítani, ajánlani azokban az esetekben, ahol járhatatlanná válik az út. Ez plusz megterhelést jelent minden évben, főleg amikor nagyon esős az időszak, mint amilyen most” – fejtette ki Péterfi Attila.

hogyha nagyon felázik a terep.

A csapatvezetők, zarándokvezetők mindig elmondják, hogy hol lehet veszélyesebb szakasz, hol kell figyelni, így nem is nagyon voltak gondok” – emelte ki Péterfi Attila.

Kérdésünkre a lelki hozadékokról is beszélt, mint mondta, a gyaloglók nagyon jól élik meg a találkozásokat.

A jövőben talán a déli útvonallal is ugyanezt megtehetik: az Aradtól Gyulafehérvár, majd Udvarhelyszék, onnan Somlyó felé haladó Mária-úttal. „A déli útvonalon nehezebb magyarlakta településeket találni, a határtól egészen Balavásárig, ezért kicsit nehézkes a szervezés. Bár a szintkülönbségek miatt megterhelőbb az északi útvonal, de sokkal könnyebben kivitelezhető a jelezések kihelyezése, stb. Visszatérve a zarándokok érkezésére: pénteken köszöntjük őket közösen a kegytemplomban fél hat órakor, utána a Szent Anna iskolánál közös kiértékelőt tartunk bográcsozással egybekötve. Ezt már a tavaly is így szerveztük meg:

Érzik a törődést is, az imát is, több ízben is kérik, hogy imádkozzanak a hívek a zarándokokért, akik úton vannak. Ugye az idei év mottója A remény zarándokai, nagyon sokan indulnak el hál' Istennek a Mária-úton, és tervezik is, hogy elinduljanak ebben az évben. Mi arra bátorítunk mindenkit, hogy használják az utakat, Hargita, Maros és részben Kolozs, Szatmár megye is már eléggé jól áll jelzésekkel.

tavaly részt vettem az El Camino zarándokúton” – mondta el Bíró Edit. A Szent Jakab-út (gyakran spanyol neve, Camino de Santiago után El Caminó-nak is nevezik régi zarándokút, Spanyolország Galícia tartományának legnagyobb városába, Santiago de Compostelába vezet, 1983 óta az UNESCO Világörökség része, több útvonal létezik, 300 és 1000 kilométer közöttiek. „Igazából össze sem lehet hasonlítani a két zarándoklatot, ez a mostani nehezebb. Nekem 40 napom volt erre a zarándoklatra, május elsején indultam el, és pünkösd hétfőn érkezem a tervek szerint” – mondta Bíró Edit.

„Minden reggel, mikor elindulok, akkor van bennem egy örökös hála, hogy milyen jó, szép nap van, fel tudtam kelni, tudok mozogni, és ahhoz, hogy ezt a hálát kifejezzem, pont jó ez az út. Ezért is jövök egyedül, hogy

„Nem tudom, ez eddig így még nem fordult meg a fejemben, pedig mások is kérdezik. Nem azt mondom, hogy néha-néha nem fog el egy-egy kis félelem, de bízom a Jóistenben. Néha az erdőben szoktam tévelyegni persze, amikor eltűnik a térerő – ugyanis alkalmazás segítségével megyek. Egy kicsit

Hozzátette, amióta útra kelt, az idézőjeles „véletlenek” állandóan összejátszanak, ennyi véletlen már nincs. „Az utam egyáltalán nem volt megszervezve. Nem tudtam, hogy naponta hova fogok elérkezni, ott hol fogok megszállni, mert nem tudom, hogy mikor, hova érkezem, három napot sem tudok előre megtervezni, nemhogy egy negyven napot. Tehát ahová estefelé megérkeztem, ott helyben kerestem szállást: Ausztriában ez teljesen így működött, az első embert, aki kint volt a kertben, amikor megérkeztem valahova, megkérdeztem, hogy van-e valamilyen lehetőség szállásra, az volt a válasz, hogy ha jó nekem, akkor nála megszállhatok, és egymás után többször, más-más helyeken is hasonlóan történt” – mesélte Bíró Edit. Mint mondta, a magyarországi

„A Jóisten vezérel egem az úton, ezt határozottan érzem” – mondta.

Varga István Muravidékről, nagyapja szülőhelyéről indult

A magyarországi Varga István nem kezdő zarándok, és nem először tart a búcsúba: most a szlovéniai Muravidékről indult gyalog és mint a Krónikának elmondta, sajátos elképzelés mentén szeretne évente zarándokolni. „Nem vagyok muravidéki, keszthelyi vagyok, de a nagyapám ott született Muravidéken, abban a faluban, ahonnan én elindultam most. Az egyik indíttatásom az, amikor tavaly, amikor Mariazellből beérkeztem Csíksomlyóra, és megéltem azokat a pillanatokat, mit adott nekem a tavalyi hatvan napos zarándoklat. Akkor

Muravidékről, Vajdaságból, Felvidékről, és ha majd béke lesz, akkor Kárpátaljáról is. Így érzem teljesnek ezt a történetet” – mondta Varga István.

A negyedik napi szállásom egy fizetős vendéglátóhely volt, és a reggeli kávénál leült velem beszélgetni a tulajdonos, hogy ki vagyok, merre megyek. Tíz percben elmeséltem neki, hogy mik az elképzeléseim, meg hogy a zarándokútjaimon miket élek meg, ő pedig három nap múlva jelentkezett, hogy jönne velem. Három napig bírta, mert nem volt edzésben sem fizikailag, sem lelkileg Aztán Máriaradnán a 21. napomon csatlakozott hozzám Labancz Péter, aki nagyon régi zarándok. Jómagam valamikor a 2000-es évek elején mentem először a búcsúba. Azóta sokszor látogattam el a kegyhelyre. A tavalyi, Mariazellről induló nagy zarándoklat volt, ami