Teke madártávlatból: a közösség számára a legnagyobb gond a helyi magyar oktatás megszűnése
Fotó: Orbán Orsolya
A Beszterce-Naszód megyei Teke Magyar utcájában egykor a helyi magyarság derékhada élt, ma talán tízen ha maradtak itt magyarok. A nagyközség egykor három nemzet – szászok, magyarok és románok – otthona volt, mára a szász közösség gyakorlatilag eltűnt, és a magyarság is rohamosan fogy. A református gyülekezetben tíz év alatt 16 gyereket kereszteltek, de közülük mindössze hat maradt Tekén, miközben ugyanebben az időszakban 52 embert temettek el. A magyar iskola több mint egy évtizede megszűnt, a magyar gyerekeket iskolabusz viszi Besztercére. Székely József Botond református lelkipásztor és Demeter Béla RMDSZ-elnök szerint sok mindennel próbálkoznak ma is a tekei közösségben, de az alapvető folyamatot nem sikerült megfordítani.
2026. október 05., 08:002026. október 05., 08:00
2026. október 05., 08:352026. október 05., 08:35
Teke főutcáján járva ma már kevés dolog árulkodik arról, hogy a Beszterce-Naszód megyei nagyközség valamikor többnemzetiségű település volt. A szászok szinte nyomtalanul eltűntek, a magyarok pedig lassan ugyanazzal a kérdéssel szembesülnek: meddig tartható életben egy közösség, ha elfogynak a gyerekek, megszűnik az anyanyelvi iskola, a fiatalok pedig máshol keresik a boldogulást?
Székely József Botond református lelkipásztor harminc éve szolgál Tekén, így nem statisztikákból ismeri az elszórványosodás folyamatát. A saját szeme előtt fogyott el az a közösség, amelynek érkezésekor még harmincfős ifjúsági csoportja volt, és 40–60 gyermek vallásoktatását lehetett megszervezni. Ma egészen más számokkal kell szembenéznie.
Ha nagyon jóindulatúan számolnak, mintegy háromszáz magyar származású emberről beszélhetnek Tekén, de a lelkipásztor számításai szerint körülbelül 199 református és 24 római katolikus van, mellettük pedig további 30–50 ember vallhatja magát magyarnak. A ténylegesen helyben élő református magyar közösséget azonban már csak mintegy 140 főre teszi, akikből vasárnaponként 25–30 ember ül a templompadokban. A 2021-es népszámlálás adatai szerint az 1769 fős lakosságból 314-en vallották magukat magyarnak.
Székely József Botond református lelkipásztor harminc éve szolgál Tekén
Fotó: Orbán Orsolya
A magyarság története Tekén évszázadokra nyúlik vissza. Székely József Botond lelkipásztor szerint magyarok már jóval az 1700-as évek előtt éltek a településen, ám a meghatározó szász közösség sokáig nem engedte őket önálló közösséggé szerveződni. Később egyre több református magyar telepedett le, és fokozatosan kialakult egy önálló közösség, amely a második világháború környékén érte el létszámának csúcsát: mintegy 600–650 magyar élhetett Tekén.
Ebben fontos szerepe volt a helyi gazdaságnak. Tekén nagy állami mezőgazdasági vállalat, termelőszövetkezet és gépállomás működött, ahol az intenzív gyümölcsös és szőlészfarm is sok embert foglalkoztatott. Az elmúlt évszázad hatvanas-hetvenes éveiben még gyarapodott is a református magyarság: más településekről, többek között Tacsról költöztek ide családok, agrárszakemberek. A rendszerváltás után azonban ez a gazdasági háttér szétesett, a kétezres évek elejére a korábbi munkahelyek jelentős része eltűnt. És ezzel megindult az elvándorlás is.
Előbb sokan csak három-hat hónapos külföldi munkára mentek, később egyre többen végleg távol maradtak. Bár idővel új munkahelyek is létrejöttek – gyermekotthon, kórház, két öregotthon, tejfeldolgozó üzem –, ezek már nem tudták megfordítani a folyamatot. Beszterce mintegy negyven kilométerre van, a mindennapos ingázás nehézkes, ezért aki ott talált tartós munkát, gyakran oda is költözött.
Demeter Béla, a helyi önkormányzat RMDSZ-es tanácsosa a magyar kulturális eseményekre szerez pénzt a polgármesteri hivataltól
Fotó: Orbán Orsolya
A magyarság fogyásának egyik legfontosabb állomása a magyar oktatás megszűnése volt. A helyi magyar iskola fennmaradásáért évtizedeken át küzdöttek. Miháczi János iskolaigazgató bentlakást szervezett, amelybe a környék szórványtelepüléseiről hoztak magyar gyermekeket. Így sikerült még legalább egy évtizeddel meghosszabbítani a magyar tagozat életét. Külön engedélyt is kijártak arra, hogy akár három gyermekkel működhessen elemi osztály, végül azonban már csak egyetlen diák maradt, és a magyar oktatás mintegy tizenkét éve teljesen megszűnt Tekén.
Ma a Rákóczi Szövetség iskolabusza szállítja Nagysajóból, Tekéből és Tacsról Besztercére azokat a gyerekeket, akiknek családja ragaszkodik a magyar oktatáshoz. Az elmúlt tanévben Tekéből még csak egy gyereket vitt a busz, az új tanévben már hármat, mellettük két óvodás is utazik. Ehhez azonban hajnalban kell kezdeni a napot: a busz reggel hat órakor érkezik Tekére.
Amíg a gyermek naponta órákon keresztül magyar környezetben volt, magyarul beszéltek hozzá, addig az iskola akkor is megtartotta a nyelvet, ha otthon ez már nem volt természetes. Ez azért különösen fontos, mert a tekei magyar közösségben rendkívül magas a vegyes házasságok aránya. A lelkipásztor saját felmérése szerint a helyi magyarok 47 százaléka olyan családban él, ahol csak az egyik szülő magyar. Mindössze 24 „színmagyar” család maradt.
A falu református temploma a helyi magyarság legfontosabb találkozó helye
Fotó: Orbán Orsolya
A változás már az egyházi életben is kézzelfogható. Székely József Botond két konfirmandus kislányt például román nyelven volt kénytelen felkészíteni, mert családjukban már egyáltalán nem beszéltek magyarul, a konfirmáció néhány mondatát végül megtanulták magyarul.
A keresztelők, esküvők és temetések pedig ma már természetes módon kétnyelvűek. Ami húsz évvel ezelőtt még külön kérésnek számított, mára a mindennapok része lett. Sokszor a gyászoló vagy ünneplő család nagyobb része román anyanyelvű.
A szórványosodást talán semmi nem mutatja kegyetlenebbül, mint az egyházi anyakönyv. Székely József Botond összesítése szerint tíz év alatt 16 keresztelőt tartott, de a megkeresztelt gyermekek közül tíz már nem Tekén él: vagy eleve külföldről hozták haza megkeresztelni, vagy családjuk később elköltözött. Vagyis egy évtized alatt mindössze hat megkeresztelt gyermek maradt a faluban.
Ugyanezen idő alatt hét házasságkötés történt, közülük hat vegyes házasság volt, öt fiatal pár pedig nem maradt Tekén. És miközben 16 gyermeket keresztelt, a lelkipásztor 52 embert temetett. Ez az arány szinte önmagában elmondja a tekei magyar szórvány történetét.
Konfirmációs istentisztelet. A vegyes családokból származó gyerekek egy része már nem beszél magyarul
Fotó: Tekei Református Egyházközség
Amikor a magyar iskola már nem működött, fakultatív magyar oktatást szerveztek a román tannyelvű iskolában. A törvény lehetőséget adott arra, hogy megfelelő szülői kérés esetén a magyar gyermekek heti négy órában tanulják anyanyelvüket. Egy időben 15–16 gyereket sikerült bevonni, valamennyien magyar családi gyökerekkel rendelkeztek. A lelkész felesége, Székely Bardóczi Erzsébet foglalkozott velük, ünnepségeket, farsangot, közösségi programokat szerveztek számukra, a gyerekek pedig a templom körüli életbe is bekapcsolódtak.
A rendszer két-három évig biztatóan működött. Egy oktatási átszervezés azonban megszüntette az állást, és a korábbi közösségi munka szétesett. A lelkész úgy látja, ezzel több gyermek ismét eltávolodott a magyar közösségtől.
Korábban a Vándorcsizma mozgalom is próbált magyar kulturális környezetet teremteni a gyermekek számára. Tekén ma már sok gyermeknek éppen ezek az alkalmak jelentik azt a helyet, ahol egyáltalán magyar szót hall.
A lelkészházaspár: Székely Bardóczi Erzsébet és Székely József Botond együtt küzdenek a magyar szórványsors kihívásaival
Fotó: Orbán Orsolya
Demeter Béla, az RMDSZ tekei szervezetének elnöke egyike a helyi tanács két magyar tagjának, bár RMDSZ-listán egyedül ő jutott mandátumhoz, másik magyar kollégája a PSD színeiben nyert el helyi mandátumot. Saját helyzete is jellegzetesen szórványvidéki:
A tanácsban viszont olyan politikai helyzet alakult ki, hogy a polgármester többségéhez az ő szavazatára is szükség van. Ez Demeter szerint azt jelenti, hogy a magyar közösség kéréseit meghallgatják. Nagy dolgokról azonban egy ekkora közösség esetében már nehéz beszélni. Inkább az apró, de a megmaradás szempontjából fontos eredményeket sorolja. A tekei magyar nap megszervezéséhez támogatást kértek és kaptak a fúvószenekarra. A néptánccsoport termének költségeit a polgármesteri hivatal fizeti, és az önkormányzat állja az iskolabuszt is, amikor a tánccsoport más településre utazik.
„Van, aki megkérdezi, hogy mit értem el?” – fogalmaz Demeter Béla. Válasza szerint éppen ezeket a támogatásokat, amelyekkel még segíteni lehet a helyi magyar közösség kulturális identitásának megőrzését.
Vakációs bibliahét tekei gyerekeknek
Fotó: Tekei Református Egyházközség
A tekei magyarság számára ott van egy különösen nyugtalanító történelmi párhuzam: a szászok sorsa. A valamikori erős szász közösség mára gyakorlatilag megszűnt. Székely József Botond szerint azok közül, akik Németországba távoztak, senki nem költözött vissza Tekére. Még a nosztalgia sem hozta őket haza. A lelkész keserűen jegyzi meg, hogy már elődeik sírjait sem gondozzák, a régi szász temető értékes síremlékei pusztulnak.
Az evangélikus templom állapota is ennek az eltűnésnek a jelképe.
A kilencvenes években egy amerikai támogató segítségével elkezdődött ugyan a helyreállítása, de a kezdeményezésnek nem lett folytatása, egyetlen szász család sem költözött vissza a településre.
Most az önkormányzat próbálja legalább az épített örökséget megmenteni: Demeter Béla szerint a súlyosan leromlott műemlék evangélikus templomot átvették helyi önkormányzati hatáskörbe, abban a reményben, hogy sikerül megóvni a teljes pusztulástól.
A szász történet azért is megrázó, mert megmutatja, milyen gyorsan eltűnhet egy évszázadokon át meghatározó közösség, ha megszakad a helyben élő nemzedékek folytonossága.
Demeter Béla odahaza gazdálkodik is, amikor hosszú útjairól hataér
Fotó: Orbán Orsolya
A magyarok esetében még létezik kapcsolat az elszármazottakkal, de ez önmagában kevés. A lelkész szerint öt-hat-hét fiatal család hazatérése már teljesen más helyzetet teremtene. Lehetne gyermekekkel dolgozni, közösséget szervezni, talán új jövőképet építeni. Csakhogy azok a családok, amelyek Nyugat-Európából valóban fontolgatják a hazatérést, nem Tekét választják.
Székely József Botond egy háromgyermekes család példáját említi, amely valóban visszaköltözött Erdélybe. Szoros kapcsolatuk volt Tekével, a családtagok a lelkipásztor konfirmandusai voltak, mégsem ide tértek vissza: a kalotaszegi Mérát választották. „Az a gond, hogy Teke már nem vonzó” – foglalja össze a lelkész.
A kör bezárul. Azért nehéz fiatal családokat megtartani, mert nincs magyar iskola, azért nem lehet helyben magyar iskolát működtetni, mert nincs elegendő gyermek. Kevés a vonzó munkahely, a fiatalok elmennek, az elköltözöttek pedig már máshol alapítanak családot. Az idősek maradnak, miközben egyre több a temetés és egyre kevesebb a keresztelő.
A lelkipásztor mégsem költözött el. Harminc év után azt mondja, feleségével ma sem igazán kívánkoznak máshová, bár a szolgálat egyre nehezebb. Fiatalon még ifjúsági közösséget szervezett, konfirmandusokkal, gyermekekkel dolgozott. Ma egyre inkább az a feladata, hogy végigkísérje azokat az idős embereket életük utolsó szakaszán, akiket évtizedek óta ismer.
Március 15-ei ünnepség a református egyház szervezésében
Fotó: Tekei Református Egyházközség
Demeter Béla sötétebben látja a jövőt. A Magyar utcában lakik, ott, ahol egykor Teke magyar közösségének jelentős része élt. Ma – becslése szerint – talán tízen maradtak magyarok.
Fiatal, gyermekeket nevelő magyar családot szinte már nem tud megnevezni. Van egy vegyes házasságban élő család több gyermekkel, ahol az apa magyar, és a gyermekeket magyar iskolába járatják: naponta az iskolabusz viszi őket Besztercére.
Demeter Béla szerint azonban ez már kevés ahhoz, hogy a jelenlegi demográfiai folyamatot megfordítsa. „Én húsz évet adok a tekei magyarságnak, amíg az utolsó leoltja a villanyt” – mondja.
Nem statisztikus prognózisa ez, hanem annak az embernek a keserű helyzetértékelése, aki maga is próbál még pénzt szerezni egy magyar rendezvényre, működtetni a tánccsoportot, képviselni a közösséget a helyi tanácsban.
Karácsonyi istentisztelet: a nagyobb egyházi ünnepekre az elszármazottak is hazatérnek
Fotó: Tekei Református Egyházközség
A tekei magyarok története ugyanis egyelőre még nem lezárt történet. Magyar istentiszteletet tartanak, néptáncot tanítanak, magyar napot szerveznek, a gyermekeket hajnalban busz viszi magyar iskolába. Működik a gyülekezet, van magyar önkormányzati képviselet, és vannak emberek, akik újra meg újra megpróbálják összetartani a közösséget.
Csakhogy minden esztendővel kevesebben vannak, akiket össze lehet tartani. És Teke főutcáján ott áll a szász evangélikus templom is: egy egykor népes közösség lassú eltűnésének mementójaként. A tekei magyarok számára ezért a szórvány már nem elméleti fogalom. A kérdés itt az, hogy sikerül-e megőrizni annyi magyar életet, nyelvet és közösséget, hogy ne ugyanaz a történet ismétlődjön meg még egyszer.
Istentisztelet a községhez tartozó mezőerkedi szórványgyülekezetben
Fotó: Tekei Református Egyházközség
A tekei üzem egyik helyiségében már az utolsó munkafázisnál tart a gyúrt sajt: a puha sajtmasszát kézzel töltik az előkészített sertéshólyagba, majd a természetes burkot összevarrják. A Beszterce-Naszód megyei Teke tejfeldolgozó üzemében jártunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A Kolozsvári Református Egyházmegye mintegy negyven gyülekezetből álló közössége idén is saját nyílt nappal kapcsolódott be a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatába.
A színpadon, a próbateremben és a közösségi médiában is ugyanaz vezérli Kovács Szabolcs Zoltánt: megmutatni, hogy a néptánc élő, korszerű és képes közelebb hozni egymáshoz az embereket. A Maros Művészegyüttes tánckarvezetőjével beszélgettünk.
Kevesen vállalkoznának arra, hogy kerékpárral átszeljék Európát. Zsigmond István kolozsvári nőgyógyász szakorvos azonban éppen ezt tette: Lisszabonból indult útnak, és huszonöt nap alatt, közel négyezer kilométer megtétele után érkezett haza Kolozsvárra.
Gran Canaria Európától jóval távolabb fekszik, mint Afrikától, a hódítások során azonban spanyol gyarmattá vált. Az Atlanti-óceánban elfoglalt stratégiai fekvése miatt Kolumbusz Kristóf is érintette a szigetet útjai során.
Afrika északnyugati partjai közelében találhatók a Kanári-szigetek. A Spanyolországhoz tartozó szigetcsoport egyik legnépszerűbb tagját, Gran Canariát kerestük fel. Megkapó hegyvidéki tájak, homokos partok és különleges régészeti emlékek fogadtak.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Könnyű beleszeretni a francia Riviérába: a tengerbe, a pálmafákba, a kikötőkbe, az óvárosok szűk utcáiba, abba a nyugodt eleganciába, amellyel a helyiek élik a mindennapjaikat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!