Kendőzetlen történelem: kié Erdély?

A magyarok letelepedésével és István trónra jutásával megalakult a keresztény magyar királyság, noha Erdély jelentős területei még lakatlanok voltak. Ezek benépesítésére a magyar királyok előbb a székelyeket, majd később a szászokat telepítették le – hangzott el a korrekt megállapítás. És ezután következett számomra az újabb meglepetés.

A narrátor rátért a saját népének eredetére. A román nép a Balkán-félsziget déli részén alakult ki, idővel északra vonult, és Erdélybe is beszivárgott – mondták el a videóban, amelyben a narráció alatt figyelemmel lehetett követni különböző színekkel ábrázolva a népek vonulását, a városok kialakulását.

A videóanyag ezt követően kitért a mongol pusztításra, a török hódoltságra, az erdélyi fejedelemség önállósodására. Kissé furcsállottam azt, hogy az elbeszélő szerint a moldvai és havasalföldi fejedelemséget az erdélyi románok alapították, de hát – gondoltam magamban – kicsire nem adunk. És persze ezek közé soroltam azt is, amikor Mihai Viteazu’ egyesítette a három országot, majd hasonlóan az utolsó alcímet a trianoni békediktátum után: „újra román fennhatóság alatt”.

És most jön a csalódás, amelyet a cikk elején említettem. Ugyanis

• Hol tanulta ez a történelmet?

• Vajon milyen nemzetiségű ez a személy?

• Miért kell így hazudni?

• Biztos nem román az illető.

• Miért kell meghamisítani a történelmet?

• Ez is egy mocskos hazaáruló! Mi ez a csomó szemétség?

– sorjáztak egymásutánban a véget nem érő hozzászólások. És akkor csupán a „nyomdafestéket” tűrő, viszonylag normálisabbakat említettem.

Tudom, hogy általában a közösségi média kommentelői nem feltétlenül képviselik az adott közösség egészét, és egy kommentfolyam gyakran inkább a legaktívabb és legerősebben reagáló emberek véleményét mutatja, mintsem a társadalom átlagos véleményét. De hadd tegyem hozzá: ebben az esetben sem tudhatjuk, hogy a kommentelők valóban a többséget képviselik-e. Ismerve azonban az erdélyi állapotokat, csak sejthetjük az igazságot. Ezzel együtt biztosan vannak román nemzetiségű emberek – talán történészek is –, akik tisztában vannak a történelmi tények összetettségével, mégsem mernek megszólalni, nehogy őket is hazaárulással vádolják.

Nem az a baj, hogy ugyanarról a történelemről különbözőképpen gondolkodunk, hanem az, ha már a tények megismerésének igénye is gyanússá válik. Több mint egy évszázada nemzedékek nőnek fel úgy, hogy a saját történelmüket sem feltétlenül annak teljes összetettségében ismerik. Amíg pedig a történelem nem válhat valóban kendőzetlenné – vagyis olyanná, amelyben a saját múltunk mellett a másik nép múltjának igazságai is helyet kapnak –, addig nehéz lesz valódi megbecsülésről, kölcsönös tiszteletről és békés együttélésről beszélni.

korábban írtuk

Magyar vagy román volt-e Hunyadi János? – Köő Artúr történész a magyar és román történetírás párhuzamos világáról

A Kárpát-medencei magyar tévénézők türelmetlenül várják a Hunyadi János életét bemutató tízrészes magyar filmsorozat tv-premierjét. A film kapcsán Köő Artúr erdélyi származású, Budapesten élő történésszel a román és magyar történetírásról beszélgettünk.