Aranykapu: húsz éve „ás mélyre” a hagyományok tiszta forrásaiért

– idézte fel az alkotó kézműves, közösségszervező, játszóházvezető.

Az alapítók Magyarországon és Erdély különböző vidékein vettek részt szakmai képzéseken, majd a megszerzett tudást iskolákban, táborokban és rendezvényeken adták tovább. Saját helyszínük akkor még nem volt, hátizsákkal járták Szatmár megyét, és mentek, ahová hívták őket.

Azóta több hasonló mesterség eltűnt, bizonyos ismereteket azonban sikerült továbbörökíteniük.

Az egyesület kézművesvásárokat szervezett Szatmárnémetiben, majd más városokban is bemutatkozott. A hagyományőrzés akkor még korántsem volt olyan népszerű, mint napjainkban. Nádfedeles házikókban kínálták portékáikat, a közönség egy része pedig értetlenül fogadta a kezdeményezést. Különösen a nemezelés számított ismeretlennek. A bemutatókon sokan csodálkozva figyelték, hogyan áll össze a gyapjú a víz és a kézi munka hatására.

Az elmúlt húsz évben ugyanakkor sokat változott a kézművesség megítélése. Ma már Szatmárnémetiben is jóval többen ismerik a nemezelést, és sokan legalább hobbiszinten foglalkoznak valamilyen alkotótevékenységgel. A városvezetés is nagyobb figyelmet fordít a helyi értékek megőrzésére, miközben más civil szervezetek is bekapcsolódtak a hagyományápolásba.

Hozzátette, miközben a közösségépítés napjainkban gyakran használt kifejezéssé vált, számukra nem önállóan meghirdetett cél, hanem munkájuk természetes következménye. „A közösségépítés ma slágerszó lett. Nekünk természetes következménye annak, amit teszünk” – magyarázta.

A nemezműves saját alkotói pályáját is háttérbe szorította az oktatás érdekében. Mint mondta, számára fontosabb volt, hogy minél több gyermeknek átadhassa a mesterség ismeretét, mint hogy önálló alkotóként rangos kiállításokon szerepeljen. Azt szeretné, hogy a gyerekek a nemezelés időigényes folyamatában elsősorban az alkotás örömét fedezzék fel.

A foglalkozásvezetők is félreteszik készülékeiket, legfeljebb fényképezésre használják őket, hogy példát mutassanak a résztvevőknek. „Viccesen azt szoktam mondani, hogy ha a miniszter hívna, akkor sem venném fel, mert most a gyerekek és az, amit közösen csinálunk, a legfontosabb” – mesélte.

A családok felgyorsult életritmusa szintén komoly kihívást jelent. A szülők sokat dolgoznak, így egyre kevesebb idejük jut a gyermekeikkel való közös tevékenységekre. A foglalkozásvezetők azt is tapasztalják, hogy egyre több olyan gyermek érkezik hozzájuk, akinek sajátos figyelemre vagy eltérő pedagógiai megközelítésre van szüksége. Az egyesület ezért ezen a területen is szeretné bővíteni munkatársai tudását, hogy például a figyelemzavarral küzdő gyermekeknek is megfelelő foglalkozásokat kínálhassanak.

A kézműves ugyanakkor hangsúlyozta: a családok szerepe nélkülözhetetlen. Úgy véli, a szülőknek is szükségük volna arra, hogy lelassítsanak, és több időt töltsenek gyermekeikkel, még ha ezt a mai életkörülmények között nehéz is megvalósítani.

Az egyik különleges kezdeményezésük a Kiskertész Tanoda, amely már több éve kínál heti rendszerességű délutáni foglalkozásokat. A gyerekek itt az ökológiai kertészkedéssel ismerkedhetnek meg. A kézműves műhelyeket életkor és tudásszint szerint szervezik, hiszen a régóta hozzájuk járó gyermekek már jóval több ismerettel rendelkeznek, mint az újonnan érkezők.

• Korábban népi hangszeroktatás is működött a Fonó-Házban, hegedűt és citerát lehetett tanulni, ezek a foglalkozások azonban az idén nem indultak el.
• Ugyancsak szünetel az egyesület egyik legkedvesebb programja, a mesemondó műhely. A mesék ennek ellenére nem tűntek el a mindennapokból: továbbra is beépítik őket más foglalkozásokba.
• Az egyesület angol nyelvoktatást is szervez gyermekeknek és felnőtteknek,
• valamint képzőművészeti órákat is tartanak,
• kezdőknek és haladóknak is van jobbagyféltekés rajztanfolyam,
• illetve a korábban programon levő festészet is visszatér.

A kis létszámú csoportok lehetővé teszik, hogy a résztvevők az iskolai oktatáshoz képest személyesebb figyelmet kapjanak.

Nezezon Enikő szerint éppen ez a családias légkör a Fonó-Ház egyik legnagyobb értéke. Meggyőződése, hogy a mikrocsoportos foglalkozások különösen hatékonyak, és ha az iskolákban is lehetőség volna kisebb csoportokkal dolgozni, az a gyermekeknek és a pedagógusoknak egyaránt előnyére válna.

Nezezon Enikő örömmel látja, hogy Szatmárnémetiben ma már több hasonló lehetőség kínálkozik, ugyanakkor különbséget lát az egyszeri kreatív kikapcsolódás és egy mesterség alapos elsajátítása között. Tapasztalatai szerint a felnőttek többsége elsősorban feltöltődni, kikapcsolódni szeretne, és kevésbé keres hosszabb távú, elmélyült tanulási lehetőséget. Az Aranykapu viszont továbbra is azt tartja fontosnak, hogy a résztvevők ne csupán belekóstoljanak egy-egy tevékenységbe, hanem valódi tudást szerezzenek.

Az Aranykapu elnöke szerint a következő időszak egyik legfontosabb feladata annak megtalálása lesz, hogyan lehet a felgyorsult mindennapokhoz alkalmazkodva is megőrizni az elmélyült tanulás lehetőségét. Azt szeretnék, hogy a gyerekek és a felnőttek ne csupán néhány órás élménnyel távozzanak a Fonó-Házból, hanem olyan tudással és szemlélettel gazdagodjanak, amelyet később saját életükben is továbbvihetnek.

korábban írtuk

A népi kultúra magyar szigete a Tornyai Tájház

A hajdani alföldi magyar paraszti életre emlékeztető üde színfolt Arad megyében, de talán a Partium és a Bánság egész határán a Tornyai Tájház. Suttyák András és Tóth Piroska nyugdíjas éveik kezdetén találták meg új hivatásukat: a hagyományőrzést.