Makkay József
2026. október 13., 20:082026. október 13., 20:08
2026. október 14., 11:272026. október 14., 11:27
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak. Tömören fogalmazva: a román gazdaság szabadesésben van, tovább szorul a nadrágszíj.
Tavaly júniusban egy ország várta Ilie Bolojan kormányfővé való kinevezését, akitől azt remélték, hogy ha csodát nem is tesz, beígért reformjaival legalább egy élhetőbb ország alapjait teremti meg. A szintén reformpárti Nicușor Dan tavaly májusi államfőválasztási győzelme után egy ideig úgy tűnt, hogy az RMDSZ-t is magában foglaló négypárti kormánykoalíció szerencsés kezdetet jelenthet egy új korszak kialakításához. Olyan pályára állíthatja Romániát, amelyen mérsékelni lehet az emberek elvándorlását – nem kell tovább húznunk a nadrágszíjon –, és miért ne, sikerülhet hazacsalogatni a Nyugat-Európába távozott több millió romániai állampolgár legalább egy részét.
A koalíciós vitákon túl az erdélyi magyarok értelemszerűen az RMDSZ legutóbbi választási kampányának néhány jelmondatához kezdték hasonlítgatni az új kormány teljesítményét:
„Győzzön a józan ész!”;
„Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak, tiszteletet a magyaroknak!”;
„Megbecsülést az adófizetőknek, erőt a vállalkozóknak!”
és „Esélyt és támogatást a fiatal családoknak!”
Nos, több mint tizenöt hónapnyi kormányzás után kiderült, hogy a régi-új koalíció nemhogy csodát nem tud tenni, hanem a korábbi életszínvonalat is elindította a lejtőn. Ezt persze nem szabad egyedül a magyar érdekvédelmi szervezet nyakába varrni, de tény, hogy az RMDSZ is aktív szereplője az Ilie Bolojan vezette kormánynak, amelynek erejéből eddig jószerével csak megszorításokra futotta.
Az átlagembert ugyanis nem érdeklik az államháztartás elvont számai, hogy ennyivel vagy annyival csökkent a költségvetési hiány, miközben számtalan más mutató mellett Románia a gazdasági növekedés terén is az utolsó helyen áll az Európai Unióban: az idei évre becsült 1,1 százalékos uniós átlaggal szemben Romániában 2026-ra mindössze 0 százalékos ,,növekedés" várható. Ezt tetézi egy másik elrettentő adat: az uniós infláció 3,1 százalékos átlagával szemben Románia a 7 százalékos pénzromlásával a dobogó legmagasabb fokán áll.
Honnan ez a gazdasági mélyrepülés, amelyet részben lehet ugyan magyarázni az ukrajnai és a közel-keleti háborúval, valamint egyéb külső tényezőkkel, de a fő bajok mégis Bukarestben keresendők. Elsősorban abban a politikusgarnitúrában, amely a rendszerváltás óta különböző színezetű és ideológiájú kormányok képében képtelen érdemi jövőképet adni ennek az országnak. Annak az országnak, ahonnan évtizedek óta menekülnek a fiatalok, és ahol sokan azok közül is, akik mégis hazatérnek, egy idő után még elkeseredettebben veszik a sátorfájukat, hogy immár végleg hátat fordítsanak szülőföldjüknek.
Hogy visszakanyarodjunk Ilie Bolojan megszorító receptjéhez, az emberek többsége a saját bőrén tapasztalja, hogy ez vakvágány. Hűbelebalázs módjára egyszer ugyan meg lehet sarcolni szinte mindenkit, de ettől csökken a vásárlóerő, visszaesik a fogyasztás, vele együtt a termelés, és kialakulhat egy olyan ördögi kör, amelyből végül évekbe telik kitörni.
A világhírű autógyár alapítója több mint száz esztendővel ezelőtt, 1914-ben kortársai közül az elsők között vezetett be olyan magas munkásbéreket, amelyekre sok más vállalat alkalmazottai is irigykedhettek. A napi ötdolláros kereset akkoriban rendkívülinek számított, és bár Ford döntésében a munkaerő megtartása is meghatározó szerepet játszott, a magasabb bérek hozzájárultak a munkások vásárlóerejének növekedéséhez. Ez a szemlélet később a szélesebb társadalmi rétegekre építő fogyasztói gazdaság egyik fontos alapelvévé vált.
Ilie Bolojan viszont fordítva ült a lóra: a tömegfogyasztást és az életszínvonalat akarja drasztikusan megnyirbálni azzal a délibábszerű ígérettel, hogy néhány év múlva ismét jobb lesz. Csakhogy egy ország gazdaságát nem lehet a végtelenségig a lakosság tűrőképességére alapozni. Hiába javulnak a költségvetési mutatók, ha közben vállalkozások mennek tönkre, munkahelyek szűnnek meg, családok mondanak le a terveikről, és újabb tízezrek jutnak arra a következtetésre, hogy máshol kell boldogulást keresniük.
És ha egy kormány a gazdaság talpra állításának egyetlen biztos receptjét abban látja, hogy az embereknek egyre kevesebb marad a zsebükben, akkor előbb-utóbb nemcsak a vásárlók fogynak el, hanem a gazdaság újraindításához szükséges bizalom is.
Henry Ford több mint száz éve megértette, hogy a jóléthez fizetőképes emberek kellenek. Bukarestben mintha még mindig azt hinnék, hogy a szegényedő társadalomból is ki lehet préselni a gazdasági fellendülést. Csakhogy üres zsebekből nem lehet jólétet építeni.
Makkay József
A felvidéki magyarság megtapasztalta, milyen következményekkel járhat, ha a közigazgatási határokat a nemzetiségi viszonyok figyelmen kívül hagyásával rajzolják át. Romániában most a felvidékinél is nagyobb veszély körvonalazódik.
Balogh Levente
Nincs mit szépíteni: az amerikai választópolgárok alaposan beintettek Donald Trump elnöknek a második mandátuma első majd' két évében mutatott, acélosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető teljesítményért.
Balogh Levente
A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) rekordgyorsasággal találta meg, milyen, az ország polgárainak jóléte szempontjából fontos témában rontson neki az újonnan beiktatott Niculescu–PSD-kormánynak. És ez mi más is lehetne, mint egy jó kis magyar ügy?
Páva Adorján
Bukarestben újra elővették a vonalzókat és az Excel-táblázatokat, hogy átrajzolják Románia közigazgatási térképét. A magyar érdekképviselet a dán modellel példálózik és helyi népszavazásokat vet fel.
Balogh Levente
Luca Niculescu kormányának megalakulása nyomán jelenleg annyi jelenthető ki pozitívumként, hogy az ország élén végre teljes jogkörű kormány áll – ám a politikai bizonytalanság ettől még nem lett sokkal kisebb.
Rostás Szabolcs
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
Kiss Judit
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
szóljon hozzá!