A tanító éveken át naponta együtt dolgozik a gyerekekkel, míg az ötödik osztálytól belépő tanároknak kevesebb lehetőségük van a diákok egyéni szükségleteinek megismerésére
Fotó: Jakab Mónika
A gyenge PISA-eredmények hátterében több tényező áll, de a tanárképzés átalakítása, a több iskolai gyakorlat és a személyiségfejlesztés megkerülhetetlen. Van olyan tanárjelölt, aki mindössze öt-hat órát tart a pedagógiai gyakorlata során. Birta-Székely Noémi, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának docense szerint a gyenge PISA-eredmények hátterében több tényező áll, de a tanárképzés átalakítása, a több iskolai gyakorlat és a személyiségfejlesztés megkerülhetetlen.
2026. október 13., 08:002026. október 13., 08:00
− A romániai diákok gyenge PISA-eredményeinek magyarázataként gyakran a pedagógusképzés hiányosságai is felmerülnek. Ön mennyire tartja megalapozottnak ezt az összefüggést? Mekkora szerepet tulajdonít a tanárképzésnek az oktatás eredményességét befolyásoló tényezők között?
− Azt gondolom, hogy az oktatás kontextusában nagyon veszélyes tud lenni egy olyan álláspont, amely egy probléma okait kizárólagosan egy tényezőre szűkíti. Ilyen az is, amikor a gyermekek negatív teljesítménye vagy fejlődése kapcsán a túlzott médiahasználatot okolják. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az oktatás egy komplex, soktényezős rendszer, amelyben a tanárképzés egy a sok közül, ezért is nem okolható kizárólagosan. Ez nem jelenti azt, hogy a romániai tanárképzés nem vérzik ezer sebből. Sajnos ez tény. Huszonöt évnyi tapasztalat mondatja ezt velem. De a 2025-ös PISA-eredmények visszaesése nem kizárólag romániai jelenség, ebben az esetben egy nemzetközi tendenciáról beszélhetünk. Sajnos a korábbi években is mindig gyengék voltak a hazai eredmények.
− Az eredmények értelmezésében tehát több tényezőt is figyelembe kell vennünk. A negyedik és nyolcadik osztályos diákok matematikai és természettudományos tudását vizsgáló nemzetközi szintű TIMSS-felmérésben a negyedikesek körében kisebb, a nyolcadikosok között nagyobb az alsó teljesítményküszöböt el nem érők aránya. Milyen magyarázatokat lát e különbség mögött? Mennyiben lehet szerepe a tanító- és a szaktanárképzés eltérő felépítésének, illetve annak, ahogyan az elemi oktatás után megváltozik a gyerekek iskolai környezete?
− A tanítóképzés felépítése valóban különbözik a tanárképzésétől, hiszen a tanítóképzés képzési rendszere kizárólagosan arra fókuszál, hogy felkészítse a jelölteket erre a pályára. Úgy gondolom, hiszen a tanítóképzést is látom belülről, hogy sokkal jobban fel van építve, tartalmilag és formailag is, mint a tanárképzés.
A felmérés eredményeinek értékelésében arra is kell gondolnunk, hogy az iskolarendszer felépítése olyan, hogy a tanító öt éven át, az iskolai idő jelentős részében együtt van a tanulókkal. Ez alatt az idő alatt meg tudja ismerni, meg tudja figyelni őket, és egy bizalmi légkör kialakulására is van lehetőség. Ebben a biztonságos légkörben a tanítási-tanulási folyamatot is könnyebb megtervezni és megszervezni, a tanító jobban látja, hogy egy gyermeknek mire van szüksége, és nyomon is tudja követni a fejlődését.
A szövegértést az 5. osztályban már elvárják a pedagógusok. Sajnos a lemaradt gyerekek esetében ez a hátrány még nagyobb lesz, ezt felmérések igazolják, és én is ebben látom az egyik problémát. A szövegértés fejlesztése úgy lenne ideális, ha minden tantárgynál lenne lehetőség erre. Ezt leginkább integrált tárgyakkal, projektekkel lehetne megtenni. Az olvasóvá nevelés nemcsak a magyartanár feladata. Ritkán hallok olyat, hogy más tantárgyból is olvasnának a gyerekek irodalmat, pedig mennyi jó gyermek- és ifjúsági irodalom van, amit lehetne kötni a különböző tantárgyi tartalmakhoz.
A romániai diákok romló eredményei mögött több tényező állhat, köztük a tanárok gyakorlati felkészítésének hiányosságai
Fotó: Freepik
− A tanító és a szaktanárok munkájának eltérő feltételei mellett a képzésük között is lényeges a különbség. A tanítók egy teljes, pedagógusi munkára felkészítő szakon tanulnak, míg a leendő szaktanárok szakterületi tanulmányaik mellett pszichopedagógiai képzésben vesznek részt. Hol mutatkoznak meg leginkább ez utóbbi rendszer hiányosságai, és milyen következményeik lehetnek a pedagógusok iskolai munkájára?
− A tanárképzés még mindig egy elavult, több évtizedes képzési rendszer szerint működik, amely korszerűtlen (hiányoznak a személyiségfejlesztő tevékenységek, a gyógypedagógia), túlságosan tartalomcentrikus (gondoljunk csak az előadások nagy arányára vagy arra, hogy nincs különbség a szakok között, minden területen a képzés egyforma), és minimális a pedagógiai gyakorlat (csak a harmadik évfolyamon).
Ezt azzal magyarázzák, hogy az tudományos képzés, nem tanárképzés, szóval két szék között a pad alatt marad a kérdés.
És még nem is említettem a szelekció hiányát. Oktatói tapasztalataim szerint a tanárképzésben olyan hallgatók is részt vesznek, akik nem éreznek motivációt a pedagóguspálya iránt, csak elvégzik a képzést, hogy legyen még egy oklevelük, és sajnos közülük később olyanok is tanárként helyezkednek el.
2008-ban próbáltak ezen lazítani a második pedagógiai modul bevezetésével, ami párhuzamos a mesterképzéssel (MA). Ez a második modul a 11., 12. osztályra és a felnőttképzésre készít fel, meghagyva az alapképzést a tankötelezettség szakaszára. A második modulra nem mindenki iratkozik be, aki elvégezte a pszichopedagógiai képzés első modulját, szóval nagy részük kizárólag az első modul elvégzésével helyezkedik el.
És még nem is említettem az adminisztrációval járó nehézségeket, a kevés óraszámot, a teremhiányt, a nagy létszámú csoportokat. Azt is tudnunk kell a képzésről, hogy központilag, az oktatási minisztérium által irányított rendszerről van szó: a képzés tantervének alakításában a felsőoktatási intézmények mozgásterét a központi előírások határozzák meg.
Az iskolarendszer olyan, hogy ha valaki bekerül, nehezen lehet onnan kiemelni, még akkor sem, ha egyértelműen olyan dolgokat tesz, amelyek nem illenek a tanári szerepbe. Ez már nem tanárképzési probléma, hanem az oktatási rendszer sajátos működéséből fakad.
Az ötödik osztályba lépő gyerekeknek több tanárhoz és új elvárásokhoz kell alkalmazkodniuk, ezért különösen fontos az átmenet pedagógusi támogatása
Fotó: Olti Angyalka
− A felsorolt hiányosságok közül több közvetlenül is érinti, hogy a hallgatók mennyire készülhetnek fel a tanítás mindennapi feladataira. Ha a pedagógiai modul tartalmát és a rendelkezésre álló időt nézzük, mely területeken tartaná a legsürgetőbbnek a változtatást? Miben kellene többet nyújtania a képzésnek ahhoz, hogy a tanárjelöltek felkészültebben lépjenek az osztályterembe?
− A legnagyobb hiányosságokat a tanárjelöltek személyiségfejlesztésének hiányában és a pedagógiai, iskolai gyakorlat (hospitálás és konkrét tanítás) alacsony óraszámában látom. Ha a tanítóképzéshez hasonlóan minden félévben jelen lennének az iskolában a tanárszakosok, az már nagy előrelépés lenne.
− A rendszeres iskolai jelenlét mellett az is meghatározó lehet, milyen gyerekekkel és milyen tanítási helyzetekkel találkoznak a hallgatók. Mennyire ad lehetőséget a jelenlegi képzés arra, hogy különböző iskolai környezetekben szerezzenek tapasztalatot? Mi segítheti őket abban, hogy később az eltérő tudásszintű, tanulási nehézségekkel küzdő vagy motiválatlan gyerekekkel is boldoguljanak?
− Mindenre természetesen a képzés sem tud felkészíteni. Bármilyen hosszú és tartalmas is lenne egy képzés, mindig van, ami nem fér bele, ezért fontosabb a pedagógusjelölt személyiségének a fejlesztése, hiszen a rugalmasság, az empátia és a nyitottság azok a tulajdonságok, amelyek birtokában valaki képes folyamatosan megújulni és tanulni.
Gyakorlatból sosem lehet elég, és a képzés alatt nehéz minden iskolai kontextust megteremteni.
Valóban jó lenne minél több eltérő tanítási tapasztalat, de sajnos A jelenlegi tanárképzési rendszer keretei között ez nem biztosított.
Dr. Birta-Székely Noémi, egyetemi docens, videotréner, irodalomterapeuta
Fotó: Birta-Székely Noémi archívuma
− Az eltérő tanulói szükségletekhez való alkalmazkodás mellett az is kérdés, hogyan készülnek fel a hallgatók a tudás alkalmazását segítő tanításra. A PISA nem pusztán a megtanult ismereteket vizsgálja: a szövegértésnek, a problémamegoldásnak és az önálló gondolkodásnak is meghatározó szerepe van. Hogyan jelenik meg ezek fejlesztése a pedagógusképzésben, és saját oktatói munkájában milyen módszerekkel ösztönzi erre a hallgatókat?
− A kompetenciafejlesztés témaköre több szinten is megjelenik a képzésben, szinte mindegyik tantárgy esetében előfordul. A hallgatók megtanulják, hogyan épülnek fel a képességek, és hogyan lehet ezeket a különböző szinteken fejleszteni.
Részemről pár éve bevezettem a pedagógiai tárgyak oktatásába a szépirodalmi műveket, érzékenyítő jelleggel is, de főként arra biztatva őket, hogy szaktól függetlenül építsék be a munkájukba az olvasóvá nevelés programjait. Ezen a területen is a pedagógiai gyakorlat hiányzik, nem elég ismerni az elméletet, nagyon fontos lenne a gyakorlatban is alkalmazni azt.
− Korábban hangsúlyozta, hogy a szövegértés fejlesztése és az olvasóvá nevelés nem kizárólag a magyartanár feladata. A szaktanárok ugyanakkor eltérő felkészültségű diákokkal dolgoznak: előfordulhat, hogy egy tanuló a tankönyv szövegét vagy a feladat megfogalmazását sem érti. Mennyire készítik fel a hallgatókat arra, hogy az ilyen különbségekhez igazítsák a tanítást, és milyen akadályokba ütköznek ennek alkalmazásakor az iskolában?
A differenciálás alapelvét elméletben ismerik, hiszen a képzés során többször is találkoznak vele. A visszajelzések szerint az iskolai gyakorlatban nincs idő differenciálni, ami részben érthető például egy heti egyórás tantárgy esetében, ahol a pedagógus több osztályt tanít, osztályonként 27 tanulóval. Itt megint az iskolarendszerre mutogatunk, szóval ugyanaz az ördögi kör ismétlődik.
− Az egyéni szükségletek felismerése különösen fontos lehet az elemi oktatás és az ötödik osztály közötti átmenetben, amikor a gyerekek a tanító helyett több szaktanárral kezdenek dolgozni. Mennyire készíti fel az egyetem a leendő tanárokat ennek a váltásnak a megértésére? Van-e lehetőségük arra, hogy a gyerekekkel és a tanítókkal kapcsolatba kerülve az iskolai gyakorlatban is megtapasztalják ezt az átmenetet?
− Ha belegondolunk abba, hogy van olyan tanár szakos, aki a pedagógiai gyakorlat során alig tart meg önállóan öt-hat tanórát, akkor látható, milyen kevés önálló tanítási tapasztalatot szerez.
Szoktunk erről a témáról beszélni az előadásokon és a szemináriumokon, de az nem ugyanaz, mint amikor mindez a gyerekek között, az iskola közegében történik.
A leendő tanároknak minden félévben helyük lenne az iskolában, hogy az elméletben megismert módszereket a gyakorlatban is kipróbálhassák
Fotó: Freepik
− Az eddigiek alapján több olyan feladat is van, amelyet a hallgatók elméletben megismernek, de a képzés alatt kevés alkalmuk nyílik a gyakorlati tapasztalatszerzésre. Mit jeleznek vissza a végzett hallgatók, amikor már pedagógusként dolgoznak? Mely területeken érzik megfelelőnek az egyetemi felkészítést, és milyen helyzetekkel szembesülnek úgy, hogy azokra kevésbé készítette fel őket a képzés?
− A legtöbbször azt a visszajelzést kapjuk hallgatóinktól, hogy az egyetem felkészíti őket a legújabb tudományos eredmények megismerésére, lépést tudnak tartani a fejlődéssel. A túlzott papírmunka az, amire nem készíti fel őket az egyetem, és tudjuk, hogy ez az a pont, amit a pedagógusok jogosan nehezményeznek. Ugyanilyen a szülőkkel való kapcsolat és kommunikáció, vagy az SNI-gyerekekkel való munka.
− A gyakorlati felkészítés hiányosságai mellett a tanárképzés egészének szerkezetét át kellene alakítani meglátása szerint. Milyen átalakítást tartana szükségesnek ahhoz, hogy a hallgatók tudatosabb pályaválasztással és megfelelőbb felkészültséggel kerüljenek az iskolákba? Milyen képzési modellt tartana megfelelőnek, és milyen előnyökkel, illetve hátrányokkal járna az áttérés?
− Legszívesebben teljesen megváltoztatnám.
A mostani állapotban úgy látom, hogy a mesterképzés szintjén lehetne főként a jelöltek szempontjából hatékonyan megszervezni.
Egy alapképzést elvégző egyetemi hallgató már sokkal magabiztosabban el tudja dönteni, hogy tanár szeretne-e lenni, vagy inkább az alapszakmájában helyezkedne el. Így a hallgatók tudatosabb pályaválasztása révén a szelekció is megtörténne, mert a tanári pálya melletti döntést megalapozottabban hozhatnák meg. A hátránya ennek a változatnak, hogy meghosszabbítaná a tanári oklevél megszerzésének folyamatát, de azt gondolom, hogy ez akár emelhetné a szakma presztízsét.
Baj van a matematika oktatásával Romániában, szemléletváltásra van szükség – szögezte le Vad Zoltán nagyváradi matematika és informatika szakos tanár, amikor a PISA 2025-ös felmérésének minap közzétett, lesújtó eredményeiről faggattuk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Immár két évtizede tevékenykedik a szatmárnémeti Aranykapu Kulturális Egyesület, amely a magyar népi hagyományok, kézműves mesterségek és az előző nemzedékek tudásának továbbadását tűzte ki célul.
A hét közepén még 23–24 Celsius-fokig emelkedhet a hőmérséklet Erdélyben, a hétvégére azonban véget ér az októberi meleg: eső, záporok és jelentős lehűlés érkezik.
A Beszterce-Naszód megyei Teke Magyar utcájában egykor a helyi magyarság derékhada élt, ma talán tízen ha maradtak. A község egykor három nemzet – szászok, magyarok és románok – otthona volt, mára a szász közösség eltűnt, és a magyarság is rohamosan fogy.
Ezért tényleg megérte: a romániai pártok ismét bebizonyították, hogy képtelenek kompromisszumra jutni egymással, így továbbra sincs működőképes kormánya az országnak – de legalább tovább nőtt az AUR kormánytényezővé válásának lehetősége.
Ritkán görgetem magam előtt a közösségi média videóit, különben belehajszolnám magam egy végeláthatatlan semmittevésbe. Nemrég mégis megakadt a szemem egy különleges képen, pontosabban egy hosszú videóanyag kimerevített képén, ami Erdélyt ábrázolta.
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!