
Dél-Korea legismertebb prédikátora, Billy Kim közel nyolcvan éves, 1934-ben született, egy szegény parasztcsalád legkisebb, ötödik gyerekeként. Kétezerben, elsõ ázsiaiként választotta a több mint kétszáz ország ötvenmilliós közössége a Baptista Világszövetség elnökének.
2013. április 26., 12:152013. április 26., 12:15
2013. április 26., 12:172013. április 26., 12:17
– Nagyon szegény családból származom, szüleim egyszerű földművesek voltak. Az iskolámat is lebombázták a háborúban, így nem volt hova járnom, és hogy ne éhezzek, egy amerikai tiszt háziszolgája lettem. Amikor vége lett a háborúnak, a tiszt megkérdezte: akarsz jönni velem Amerikába? Akkoriban minden koreai fiatal álma ez volt, természetesen én is igent mondtam. Amerikában egy keresztény iskolába íratott be, ott kerültem először kapcsolatba a Szentlélekkel. Megtértem, egyetemet végeztem és hazajöttem, idővel az egész családom keresztény lett. Örök életre hálás vagyok Carl Powers őrmesternek – foglalja össze fiatalsága történetét.
– Pedig az első keresztény prédikátorok északról érkeztek a Koreai-félsziget déli részére...
– A koreai keresztény gyülekezet nem volt jelentős délen a háború előtt, Phenjánt viszont egy ideig kelet Jeruzsálemének is nevezték. A háború után sok keresztény menekült érkezett ide északról, mert a kommunisták őket is üldözték. Elkezdték építeni a templomaikat, közösségeket hoztak létre, és egyre erősebbek lettek. Az igazi áttörés 1973-ban következett be, amikor idelátogatott Billy Graham prédikátor egy evangelizációra. Ez volt a fordulópont a koreai kereszténység történetben: a körút során több mint hárommillió ember vett részt az alkalmakon, és a záró istentiszteleten egymilliónál is többen voltak – ez ha jól tudom, máig világrekord. Azóta hatalmas keresztény közösségek jöttek létre az országban, Krisztus követői elhitték, hogy van lehetőség a növekedésre. Amikor hazajöttem, gyülekezetem, a Suwon Központi Baptista Gyülekezet tizenkét tagot számlált, a nyugdíjba vonulásom idején voltunk vagy húszezren. Ma már a világon mindenhol találnak koreai misszionáriusokat.
– Megváltoztathatja a két Korea jövőjét a hit és az ima?
– A déli keresztények egy imádkozó egyházhoz tartoznak, ez az aktív hittel együtt – amely nem csak hisz, hanem segít is a rászorulókon – csodálatos eredményekre képes. Nemrég jöttem haza Jordániából, a szír határ mellől, ahova naponta ezer menekült érkezik a polgárháború sújtotta országból. Már több mint 75 ezren vannak, sátrakban élnek. Ottjártamkor épp havazott, az emberek nem tudtak aludni a felázott, vizes földön. Konténerházakra lenne szükségünk – mondta valaki – mire megkérdeztem, mennyibe kerülne egy. 3100 amerikai dollár darabja – jött a válasz. Azt mondtam a nagykövetünknek: hazamegyek, és elkezdjük a gyűjtést a rádióinkban. Látatlanban megígértem, hogy a koreai keresztény közösség képes lesz legalább száz házra való pénzt összegyűjteni. Néhány nap alatt négyszáz konténerházra való összeg gyűlt, mindegyiken kis koreai zászló hirdeti, kinek az adománya. Egyik barátom, egy nagyvállalat igazgatója további ezer ideiglenes, ám az időjárás viszontagságait jól bíró otthonra való pénzt adott. A Jóisten csodát tett. A koreai egyházak nagyon felelősségteljesek, a haiti fölrengés és a japán cunami áldozatait is segítettük. Amikor eljön az ideje, nemzettársaikon is akarunk és tudunk majd segíteni.
– Mit tart a legfontosabb megvalósításuknak?
– A fiatalok nevelése a legfontosabb. Európában fantasztikus katedrálisaik vannak a gyülekezeteknek, de harminc-negyven ember látogat el a vasárnapi alkalmakra, ők is döntően nyugdíjaskorúak. Abban hiszek és ezért dolgozom, hogy a fiataloknak is átadjuk a keresztény örökséget. Nekem két fiamból lett lelkész, mindketten saját gyülekezetet alapítottak. A fiatalok gyorsan tanulnak – van olyan iskolánk, ahol közös programot szervezünk keresztény és ateista szülők gyerekeinek, és azt tapasztaljuk, ha minőségi oktatást kínálunk például angolból vagy zenéből, sokan eljönnek, és közülük néhányan érdeklődni kezdenek a Biblia iránt is. Sok másod- és harmadgenerációs koreai él Japánban – nagy részük már nem is beszéli ősei nyelvét –, közülük sokan, a közösség mintegy fele szimpatizált Észak-Koreával. Elkezdtük ott is a munkát, és most már jóval többen vannak, akiknek sikerült felnyitnunk a szemét a kommunizmus embertelenségei iránt. A koreai egyházaknak komoly szerepük van a nemzet ébredésében és a két ország újraegyesítésében.
A gyenge PISA-eredmények hátterében több tényező áll, de a tanárképzés átalakítása, a több iskolai gyakorlat és a személyiségfejlesztés megkerülhetetlen. Birta-Székely Noémivel, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának oktatójával beszélgettünk.
Immár két évtizede tevékenykedik a szatmárnémeti Aranykapu Kulturális Egyesület, amely a magyar népi hagyományok, kézműves mesterségek és az előző nemzedékek tudásának továbbadását tűzte ki célul.
A hét közepén még 23–24 Celsius-fokig emelkedhet a hőmérséklet Erdélyben, a hétvégére azonban véget ér az októberi meleg: eső, záporok és jelentős lehűlés érkezik.
A Beszterce-Naszód megyei Teke Magyar utcájában egykor a helyi magyarság derékhada élt, ma talán tízen ha maradtak. A község egykor három nemzet – szászok, magyarok és románok – otthona volt, mára a szász közösség eltűnt, és a magyarság is rohamosan fogy.
Ezért tényleg megérte: a romániai pártok ismét bebizonyították, hogy képtelenek kompromisszumra jutni egymással, így továbbra sincs működőképes kormánya az országnak – de legalább tovább nőtt az AUR kormánytényezővé válásának lehetősége.
Ritkán görgetem magam előtt a közösségi média videóit, különben belehajszolnám magam egy végeláthatatlan semmittevésbe. Nemrég mégis megakadt a szemem egy különleges képen, pontosabban egy hosszú videóanyag kimerevített képén, ami Erdélyt ábrázolta.
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
szóljon hozzá!