
A város védőszentjének, Szent Ágotának ajánlott katedrális. Előtte a téren a város jelképe, az elefánt
Fotó: Somogyi Botond
Milyen rendezett és tiszta környezet – állapítottuk meg nemrég, amikor a kolozsvári repülőtérről a Mărăști-téren keresztül a központ felé igyekeztünk a légkondival ellátott buszon. Ezt jó néhány évvel ezelőtt biztos nem mondtuk volna, ám egyhetes szicíliai utazásról tértünk vissza a kincses városba, így hát nem csoda. De hogy is kerültünk Cataniába?
2024. szeptember 07., 21:142024. szeptember 07., 21:14
2024. szeptember 08., 10:302024. szeptember 08., 10:30
A koronavírus-járvány óta nem igazán mentünk hosszú útra, ráadásul két évvel ezelőtt a kolozsvári reptéren maradtunk, mert a Wizzair csekkolás után egyszerűen lemondta a járatát. Ezért idén hosszú évek után úgy döntöttünk, újra nyakunkba vesszük a világot.
A furcsaságok pedig azonnal megjelentek. Néhány perccel a világhálón való foglalás után ugyanis jelentkezett a tulaj, s arra kért, hogy utolsó pillanatban mondjuk vissza majd a szállást, neki pengessük le személyesen az eurókat, így kevesebbet kell majd fizetnünk. Gyanúsnak és kockázatosnak tűnt, de belementünk. – Ez a laza Dél-Olaszország, nem a szigorú Hollandia. A pasas biztos többet kap tőlünk személyesen, mint amennyit átad neki a Booking – vágtam rá, s mint utólag kiderült, nem tévedtem.
A Via Etnea sétálóutca. Háttérben a házak fölött látható a híres vulkán csúcsa
Fotó: Somogyi Botond
Cataniába érkezve egyből a páradús levegő csapott meg, a 30 fokos augusztus végi hőmérséklet sokkal többnek tűnt. S ezt egyhetes szicíliai tartózkodásunk alatt szinte minden nap tapasztaltuk. Állandóan magunkkal cipeltük az innivalókat, mert az egyszerű sétálás alatt is ömlött rólunk a víz, pólóinkat folyamatosan ki lehetett volna csavarni. De a néznivalók kárpótoltak. Egyrészt a város felett magasodó 3400 méteres Etna látványa, másrészt a település a maga látnivalóival, érdekességeivel és számunkra rendkívül különleges – egyesek számára megszokhatatlan – életstílusával.
– Ne a szúnyogok miatt hagyják zárva az ablakokat, hanem a por miatt – tanácsolta szállásadónk még az első nap. A belvárosban a jelentősebb üzletek előtt, a sétálóutcák környékén még csak el-elseperték az Etna által kilövellt fekete hamut, ám bárhol jártunk – még a tengerparti homokban is – hol vékonyan, hol vastagon állt a tűzhányó okádta fekete por.
A hellén korból származó görög amfiteátrum, amelynek maradványai a házak között húzódnak meg
Fotó: Somogyi Botond
Első napokban a város főbb nevezetességeit igyekeztünk megnézni. Lakásunk a belvárosban volt, sokat nem kellett gyalogolni a majdnem szomszédságunkban levő görög amfiteátrumig. A Vittorio Emanuelle utcáról egy kisebb ház kapuján léptünk be, s ahogy megváltottuk a jegyeket, és néhány lépést tettünk, máris elénk tárult a római korból megmaradt impozáns színház, amely a hellén időkből származó amfiteátrum maradványaira épült.
A város főterén hatalmas székesegyház emelkedik. A katedrálist Szent Ágotának, Catania védőszentjének szánták. Az épület a gyakori földrengések és az Etna kitörései miatt többször is összeomlott, ám mindannyiszor újjáépült. Az eredeti épület I. Roger gróf utasítására 1078–1093 között készült el ókori római fürdők romjain. A katedrális akkoriban erődített templomként működött. 1169-ben szinte teljesen megsemmisült egy földrengés miatt. Az újjáépített templomot a 17. század végéig használták, amikor újabb földrengés döntötte romokba. Ezt követően barokk stílusban varázsolták újjá, a római kori épületek maradványaiból nagy lávakövek is találhatók az épületben. Az utcák kövezete is különben sok helyen fekete lávakőből van kirakva.
Az Ursino-kastély. Az épületet II. Frederick, Szicília királya építtette a 13. század közepén
Fotó: Somogyi Botond
A dómtól a város legnagyobb sétálóutcáján haladva újabb térhez érkeztünk, ahol a római amfiteátrum maradványai láthatók – mélyen a földbe süllyesztve. Tudni kell, hogy a város dimbes-dombos vidéken épült, számos kis utca kúszik fel kisebb-nagyobb dombokra. Helyenként szűk sikátorok tűnnek elő a házak között, egy-egy árkád után kiszélesedő udvarok találhatók – s mondanom sem kell, szinte mindenhol kisebb vendéglők teraszai, asztalai csábítják a turistákat pizzára vagy más olasz ételkülönlegességekre. Amúgy az amfiteátrumhoz a római birodalom egyik legnagyobb ilyen épülete volt, Krisztus után az első és második évszázadban épült. Elliptikus alakú (125*105 m) 32 nagy lépcsőjén körben mintegy 15 ezer néző foglalhatott helyet.
Az amfiteátrumtól nem messze – tovább haladva a Via Etnea nevű rendkívül hosszú sétálóutcán – található a Bellini park és a Bellini-villa.
A pálmafákkal szegélyezett, szökőkutakkal tarkított többlépcsős park egyik érdekessége, hogy a legfelső szinten növényekből mindig ki van rakva az aktuális dátum, mi éppen 2024. augusztus 30-án jártunk arra.
Caravaggio-kiállítás a St. Chiara kolostorban. A 16. századi itáliai festőművésznek és követőinek több értékes képét lehetett megcsodálni
Fotó: Somogyi Botond
S ha már Belliniről esett szó, az olasz zeneszerzőről nevezték el az 1890-ben épült színházat, amelyet nyári időszak lévén csak kívülről tudtunk megnézni. Az operaszerző Bellinit különben egy időre elfelejtették, ám híres énekeseknek köszönhetően a múlt században ismét felfedezték. Nem csoda, hogy a színháztól a főtér irányába éppen a Maria Callas utcán érhetünk el a leghamarabb. Az impozáns épület egyébként ocsmány látványt nyújt – állítólag belül gyönyörű –, mint ahogy az összes cataniai épület. Ha Kolozsvár belvárosában alig lehet felújítatlan ingatlant találni, nos az olasz városban – amely Szicília ipari és kereskedelmi központja – egyetlen felújított épületet sem láttunk. Annál több templomot és kolostort – szinte minden harmadik utcasarkon állt egy-kettő beleszürkülve az amúgy is sötét utcaképekbe.
A sétálóutcához közel eső Bellini-park. A szürke házak között üde színfolt a városközpontban
Fotó: Somogyi Botond
Este azonban minden megelevenedett, kigyúltak a lámpák, megélénkült a forgalom, az üzletek és vendéglők kinyitottak, a sétálóutcákat pedig nemcsak a turisták, hanem a helyiek is ellepték.
A városban különben érdemes megtekinteni a 13. században épült Ursino-kastélyt is, amely hosszú ideig várként, majd királyi székhelyként működött, valamint az 1434-ben alapított híres universitast is. Ez utóbbi Szicília legrégebbi egyeteme, 12 karán több mint 62 ezer hallgató tanul. És ha valakinek bírja a gyomra, akkor a kikötő felé sétálva megnézheti a sziget egyik legnagyobb halpiacát is. A merészebb turisták befizethetnek egy kisebb (vagy inkább nagyobb?) összeget az Etnához folyamatosan szervezett kirándulások egyikére. A múlt iránt érdeklődők pedig a délre fekvő Szirakúzába vagy az északabbra található Taorminába látogathatnak el (ez utóbbi városban filmezték a Polip/La piovra című maffiózókról szóló olasz sorozatfilmet).
Mi az utóbbiak közül egyiket sem választottuk, ugyanis inkább a sós levegő és a tenger vonzott – a sok felsőlégúti megbetegedésre állítólag jótékony hatással vannak. Ehhez azonban a belvárosból a 25 percnyi sétára levő partig kellett eljutnunk. S egy-két maradandó élményünk éppen ebből kifolyólag született meg.
Vincenzo Bellini szobra az óvárosban. Az olasz operaszerző a város leghíresebb szülöttje
Fotó: Somogyi Botond
A fekete hamuról, a gondozatlan épületekről már esett szó, a szemétről és a közlekedésről még nem. A belvárosban szinte alig lehetett szemeteskukát találni, mégis úgy-ahogy tisztaság volt. Ahogy a belváros utcáit elhagytuk, egyre nagyobb volt a kosz, helyenként szeméthalmok között kellett lavíroznunk. No meg az autók és motorok között. Többnyire nem is a járdán, hanem az úttesten mentünk. A járdán parkoló autók, húst sütő emberek, estefelé karosszéket kitevő és ott beszélgető családok, különböző üzletek portékái, kocsmákhoz tartozó asztalok és székek s még ki tudja mi minden sorjázott. Érdekes módon az úttesten nem esett bántódásunk, a hihetetlen gyorsasággal közlekedő motorok (az egyik séta során fiam 220-at számolt meg) bámulatos ügyességgel kerültek ki minket és az autókat. Többnyire fél kézzel, lazán vezették a robogókat, másikkal barackot majszoltak, telefonáltak, gesztikuláltak vagy éppen az ölükben ülő gyereküket fogták.
A „mélybe süllyedő” római amfiteátrum Kr. u. az első két évszázadban épült
Fotó: Somogyi Botond
Ám ha találomra bárhol át akartunk kelni az úttesten, a kocsik már messziről megálltak. Amúgy a belváros egyik legnagyobb útkereszteződésében a négy zebra közül egyet sem használtak az emberek, mindenki ott ment át, ahol érte. A sofőrök azonban érdekes módon soha nem dudáltak, senki nem volt ideges, mindenki nagy türelemmel várt, hogy tovább induljon. Dudálni inkább a motorosok szoktak, de ők sem a türelmetlenség miatt, hanem azért, mert így jelezték az autóknak, hogy előzik őket – hol jobbról, hol balról, hol pedig a járdáról. Meghökkentő volt számunkra – még az első nap –, amikor egy vendéglő teraszán ültünk, hogy a tulaj hirtelen felpattant a bejárat közelében fekvő motorjára, s az asztalok között szlalomozva éppen mellettünk húzott el – az út túlsó oldalán fekvő étterem ajtajáig.
A koszról és szeméthalmokról még csak annyit, hogy a legtisztábbnak a part menti Lidl környéke bizonyult. A német óriáscég próbált a tisztaságra is adni, igaz, kevés sikerrel. Ugyanis egyik talján alkalmazottjuk – hosszú ideig figyeltem – a parkolóban csupán minden harmadik szemetet csípett fel laza mozdulattal a villájára. Amelyik nehezebben akadt fel, ott csóválta a fejét. Mozdulataiból az volt kiolvasható, hogy ami nem megy, azt nem kell különösebben erőltetni.
A tengerpartról jobban látszik a mindig felhőkbe burkolózó Etna
Fotó: Somogyi Botond
A 25 perces séta után – elhagyva olyan részeket, amelyek a Ceaușescu által felépített, majd a 90-es évek után romokban heverő gyárnegyedekre emlékeztettek – végre megpillantottuk a tengert. A több kilométer hosszúságban elterülő strandon kiváló, tiszta, puha homok, vendéglők sora, karaoke-show, röplabdapályák és zene fogadta a napozni vágyókat. Ennél pedig már csak egy bizonyult jobbnak, az átlátszó, jóval több mint 31 fokos meleg tengervíz.
Mi újság a halpiacon? Aki nem finnyás, Cataniában megtekintheti a sziget legnagyobb halkereskedését is
Fotó: Somogyi Botond
A szállásra való visszatérés során az esti séta sötétedés környékén többnyire sietősre sikeredett, mert nem tudhattuk, ki jön éppen velünk szembe. A település ugyanis jelentős, a nagyvárosi övezetnek mintegy 765 ezer lakosa van, és sok a színes bőrű is, a kikötő közelében található például Dél-Olaszország legnagyobb mecsetje is. Ettől függetlenül a közbiztonság ottlétünk alatt jó volt. Csupán egyszer kaptuk fel a fejünket, amikor egy pizzázó teraszán arra lettünk figyelmesek, hogy egy afrikai fekete először olaszul, majd angolul kezd vitatkozni valakivel. A vitát szidás, anyázás, majd fenyegetés és káromkodás követte – nem maradt el a szövegből a megbélyegzés, a véráldozat és a hosszú szenvedés sem. Ez utóbbinál jöttünk rá, hogy
A kis „közjáték” így számunkra hasznosnak bizonyult, mert ezáltal lehetőségünk adódott arra, hogy a St. Chiara-kolostorban egy időszakos Caravaggio-kiállítást is megnézzünk.

A tavakkal körbevett Mantova a termékeny Pó síkságán fekszik. Az észak-olaszországi város mecénás urai nagy hatással voltak a művészetek számos ágára. A magyar turista sok olasz–magyar kötődést is talál a településen.

Május első hetét Bálint fiammal Párizsban kezdtük: francia unokaöcsém bérmálásán vettünk részt. Ezúttal nem siettünk, beültünk egy-egy kávézóba, s hallgattuk az embereket. Sok mindenről beszéltek, az olimpia viszont nem tartozott a témák közé.
Már kisgyermekként tudta, hogy tanítónő szeretne lenni. Azóta harminchét év telt el, Komjátszegi Fábián Réka kezei közül pedig tanítványok százai kerültek ki. Ő ma is ugyanazzal a lelkesedéssel lép be az osztályterembe, mint pályája kezdetén.
Egy elsüllyesztett repülőgép belsejében úszni vagy cápákat figyelni a Vörös-tenger mélyén sokak számára életre szóló élmény. Szabó Kolos brassói búvároktatóval a búvárkodás veszélyeiről, vonzerejéről és az erdélyi lehetőségekről beszélgettünk.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
szóljon hozzá!