Lengyelország függetlenségi napján, 2019 november 11-én, Krakkóban az erre az alkalomra készített lengyel feliratú zászlóval
Fotó: Makkay József
A lengyel–magyar barátság elkötelezettjeként a Budapesten élő, kalotaszegi származású Okos Márton közösségszervező és közíró számos olyan kulturális programban vett részt az elmúlt években, amely közelebb hozza egymáshoz Lengyelországot, Magyarországot és Erdélyt. Kolozsvári könyvbemutatója alkalmából beszélgettünk.
2020. február 14., 15:122020. február 14., 15:12
2020. február 15., 19:142020. február 15., 19:14
Kolozsváron mutatták be a napokban Okos Márton kalotaszegi származású közíró és közösségszervező Negyedszázada gyalog vittük Erdélyt Európába című könyvét. A kötet nem most jelent meg, de több utánnyomást és bővítést is megért már. A könyv két erdélyi fiatalembernek,
Az 1989-es romániai rendszerváltás előtt még tomboló kommunista hatalom megtorló gépezetének árnyékában egyáltalán nem volt veszélytelen vállalkozás a „gyalogtúra”. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a két erdélyi fiatalember 1989-ben Magyarországon menekültstátust élvezett, még bonyolultabbá tette az út előkészületeit, hiszen a magyar hatóságok nem hittek a fiatalok terveiben. Inkább arra gyanakodtak, hogy a két erdélyi menekült így akar könnyebben Nyugat-Európába jutni. Összességében tehát a gondviselésnek köszönhető, hogy a hónapokon át szövögetett tervből valóság lett, és a magyar hatóságok által kibocsátott útlevélbe végül bekerült néhány nyugati ország vízuma, ami szabad beutazást biztosított a magyar–osztrák határon túli európai szabad világba.
Okos Márton Kolozsváron Negyedszázada gyalog vittük Erdélyt Európába című könyvének bemutatóján
Fotó: Makkay József
A könyv lapjain az út minden érdekessége megelevenedik. És egyben az a fajta nyugati naivitás is, ami a magyar üggyel kapcsolatban ma is jellemzi a nyugat-európai országokat, amikor román–magyar viszonylatban nem tudnak vagy nem akarnak érdemben tájékozódni. A Ceaușescu-rendszer hamis propagandájától megfertőzött országokban a „román ideológiai utánpótlás” napjainkban is változatlan. A könyvét Erdélyben és a Kárpát-medence több utódállamában, illetve Magyarországon is bemutató szerző kötetét elvitte Brüsszelbe, az Európai Parlamentbe is. A kiadvány lapjain olyan kordokumentumok elevenednek meg, amelyek a közelmúlt kutatásával foglalkozó történészek számára is jelenthetnek érdekességet, ugyanakkor a harminc évvel ezelőtti események iránt érdeklődő átlag olvasó is haszonnal forgathatja.
A Budapesten élő és kalotaszegi szőlőfalujába, Kalotaszentkirály–Zentelkére rendszeresen hazalátogató Okos Márton életében a bő harminc évvel ezelőtti tízhetes tiltakozó út fontos állomás volt, ami későbbi közéleti szerepét is megalapozta. A Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület vezetőjeként az elmúlt években számos Lengyelországhoz kapcsolódó magyarországi és erdélyi kulturális esemény résztvevője, illetve szervezője volt. Az Erdélyi Naplónak elmondta: a Lengyelországhoz fűződő ragaszkodása ifjú korára nyúlik vissza. A történelem iránt érdeklődő gyerekként megragadta a Kalotaszegen közkedvelt II. Rákóczi Ferenc élete, akit – a német császár vérpadjától menekülve – a lengyelek fogadtak be. A lengyel–magyar barátság korai megszállottjaként egyre többet foglalkozott a témával, mígnem ráeszmélt: „örökre szívembe lopták magukat a lengyelek”.
A Civil Összefogás Fóruma (CÖF) által szervezett magyar küldöttség felvonulása a lengyel nemzeti ünnepen
Fotó: Makkay József
Okos visszaemlékszik arra is, hogy már a rendszerváltás előtt rendszeresen követte a Szabad Európa Rádió adásaiban a Lengyelországgal kapcsolatos híreket.
Később szinte lélegzetvisszafojtva követtem az éteren keresztül Jerzy Popiełuszko, a Solidarność papjának bátor küzdelmét. Eltűnése, majd halálhíre mérhetetlen lelki fájdalmat okozott. Akkor megfogadtam, hogy egyszer emléket állítunk Popiełuszkónak Erdélyben” – magyarázza Lengyelországgal kapcsolatos 1989 előtti emlékeit.
A lengyel–magyar civil együttműködés egyik fontos szószólójának, Okos Mártonnak azonban hosszú időbe telt, amíg más kezdeményezések után lehorgonyzott a lengyel–magyar közös ügy mellett. 2001 nyarán járt először Lengyelországban, amikor Török Viola zenetanárnő a sepsiszentgyörgyi művészeti iskola diákjaival bemutatta a Szent Kinga gyűrűje című misztériumjátékot Ószandecen, Tarnówban és Krakkóban. A csapatot elkísérő Okos akkor ismerkedett meg több olyan magyarországi és lengyelországi emberrel, aki őszintén hisz a két nép történelmi barátságában. Ez adta az ötletet a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület későbbi megalakításához.
A krakkói királyi palota a Visztula partján
Fotó: Makkay József
„Örömmel tapasztaltam, hogy a magyar–lengyel barátság a 21. században reneszánszát éli. Sőt egyre jobban kiteljesedik politikailag is a visegrádi együttműködésben. Az viszont rögtön feltűnt, hogy ebből Erdély kimarad. Ezért döntöttem úgy, hogy egy budapesti bejegyzésű civilszervezettel próbáljam felkarolni az erdélyi lengyel–magyar barátság vonalát” – fogalmaz az egyesület vezetője.
de hivatalosak a jaroszlói Rákóczi-megemlékezésre, illetve a Civil Összefogás Fóruma (CÖF) által szervezett november 11-i lengyel függetlenségi ünnepre is. A lengyelországi utak sok ismerőst és barátot hoztak össze, így az egyesület teljes gőzzel bekapcsolódott a munkába.
Jarosław (magyarul Jaroszló) a Rákóczi életútját követők számára fontos történelmi hely, hiszen a fejedelem elárulása után II. Rákóczi Ferenc itt töltötte 1711 tavaszát és nyarát, mielőtt Franciaországba indult volna. „2015 szeptemberében a jaroszlói Rákóczi rendezvényen, a magyar napra egy Rákóczi-domborművet adományoztunk és avattunk.
– magyarázza az indulás körülményeit. Ezt 2017 áprilisában Szent Lászlótól Rákócziig címmel egy erdélyi zarándoklat és konferencia követte több erdélyi helyszínnel magyarországi lengyel szervezetek és lengyelországi meghívottak részvételével.
A magyar és a lengyel kormány létrehozta a Waclaw Felczak Alapítványt, illetve a felügyelete alatt működő intézetet. Az alapítvány támogatásával szerveztek 2018 nyarán nemzetközi Báthory-konferenciát Szilágysomlyón és Kolozsváron. 2019-ben sikerült újabb Erdély-barát lengyeleket elhozniuk Krosnóból Szilágysomlyóra. Közösen a helyiekkel arra törekednek, hátha sikerül megmenteni valamit a szilágysomlyói várkastély romjaiból. Tavaly augusztusban első alkalommal Erdélyből szilágysági borászok vettek részt a krosnói XVII. magyar borfesztiválon a Portius Társaság szervezésében. A Magyar Borok Krosznói Portius Fesztiváljának stílusosan a jeles lengyel király, Báthory István volt a fővédnöke.
Hagyományőrző lengyel csoportok felvonulása Krakkóban
Fotó: Makkay József
illetve egyre többen fedezik fel a jeles lengyel király, Báthory István erdélyi gyökereit. Tavaly szeptemberben a hagyományos Báthory Napokon Szilágysomlyón az egyesület kezdeményezésére kopjafát avattak a boldoggá avatott mártír Jerzy Popiełuszko emlékére lengyelek, románok és magyarok részvételével.
Kevesen tudják, hogy Okos Márton kezdeményezte a 2017-es Szent László Évet, aminek megszervezéséhez magyar kormányzati forrásokból biztosítottak támogatást. Noha személyes sérelemként rója fel, hogy ötletét – kedvenc költőjének, Ady Endrének szavaival élve – „percemberkék” sajátították ki, úgy látja, az emlékév sokat segített a magyar–lengyel–erdélyi barátság elmélyítésében. „Lovagkirályunk Lengyelországban született, édesanyja lengyel hercegnő, majd magyar király lett, és halála után Erdély védőszentjévé vált” – magyarázza a történelmi előzményeket.
„A lengyeleknek sokat jelent, hogy volt egy pápájuk, akit a 20. század legjelesebb államférfiaként tart számon Lengyelország. Egyik ismerősöm – aki több mint két évtizede él Lengyelországban – mindig azt szokta mondani: sajnos ott is vannak liberálisok. Tudjuk, nincsen rózsa tövis nélkül. Viszont az is igaz, hogy hétköznaponként a városok templomaiba nemcsak a turisták térnek be, hanem lengyel fiatalok is egymásnak adják a kilincset, ami mindenképpen jó jel” – magyarázza Okos Márton, aki azt szeretné, hogy minél több lengyel jöjjön Erdélybe, ugyanakkor minél több erdélyi látogasson el legalább Dél-Lengyelországba.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!