Szecessziós séta Marosvásárhelyen

1902 és 1913 között Bernády György polgármesternek köszönhető a vidéki kisváros kiépítése, aki a kor legtehetségesebb tervezőivel kötött szerződést és hozta őket a városba, hogy azok összefogva a különböző művészekkel és mesterekkel a legszebb épületeket hozzák létre. Róth Miksát, a korszak legjelentősebb iparművészét is sikerült megnyernie, ahogy Zsolnay Vilmost is, a pécsi kötődésű keramikust, akinek időtálló kerámiái még ma, több mint száz év elteltével is megvannak. 

– magyarázta Oniga Erika, aki az egykori Feigelbaum-, valamint a Vámos-házzal kezdte a tematikus sétát. Ahhoz, hogy a budapesti tervezők által megálmodott épületeket megvalósíthassák, Marosvásárhelyen állami fa- és fémipari szakiskolát alapítottak, ahonnan szakképzett mesteremberek kerültek ki. 

A város építészóriása, Radó Sándor

Az egykori agrártakarék-pénztár díszítésére magyaros elemeket használtak, a kopjafához hasonló faragások, különféle virágmotívumok láthatók ma is, de az egykori, székelykapuhoz hasonló díszeket mára eltávolították a bejáratról. A volt Református Kollégium főépületét 1909-ben építették, bár a tervezési folyamat jóval hamarabb kezdődött – mutatta be a jelenlegi Bolyai Farkas Elméleti Líceum szecessziós épületét a művészettörténész, aki szerint a város elöljárósága eredetileg marosvásárhelyi mérnökökkel akarta megterveztetni, de végül a Herczeg Zsigmond és Baumgarten Sándor budapesti irodájához fordult. A feladattal Baumgartent bízták meg, aki 1906-ban Marosvásárhelyre utazott, tanulmányozta a helyszínt, majd Budapestről elküldte a terveit. A Tornacsarnokot Nagy Győző, marosvásárhelyi mérnök tervei alapján építették. 

Radó Sándor Mohácson született 1880-ban és Budapesten hunyt el 1960-ban, ám virágkorát, negyven esztendőt Marosvásárhelyen töltött – hangzott el az 50–60 fős társaság előtt a Köteles Sámuel utcában, a Radó-villa előtt. Az építész az egyetem elvégzése után érkezett a városba, ahol 1904 és 1944 között tevékenykedett, előbb mint városi építész, majd, az impériumváltás után mint tisztviselő. Az Erzsébet-ligeti teniszpavilon, a Somostetőn a sportlövölde, az Albina-bank, a Nyugdíj-palota, a Polgári Felső Leányiskola (a mai Papiu Főgimnázium), a Polgári Felső Fiúiskola (a mai Petru Maior Egyetem), a Közigazgatási Tanfolyam (a mai szakszervezetek háza) épülete, illetve több ipari létesítmány – gázgyár, villanytelep, vízüzemek, csatornaház a Maros partján, – kötődnek a nevéhez. 1912-ben építtette a saját bérházát, a Radó-villát, ellenben ő nem abban lakott, de a villa egyik emeletét Toroczkai Wigand Ede bérelte és alakította ki saját ízlése szerint. 

A legjellemzőbb épületek

hiszen annak a tervnek a részét képezik, amely szerint a négyszög alakú teret szerették volna beépíteni Bernády polgármestersége idején, és amelynek a kivitelezését megakadályozta az első világháború, valamint az 1920-as impériumváltás. Komor Marcell és Jakab Dezső nyerte el a Kultúrpalota tervét, akik arra törekedtek, hogy az ország egyedülálló szecessziós épületét hozzák létre Marosvásárhelyen. 

A megvalósulatlanul maradt tervek között szerepelt még egy városi múzeum, amelyet 1916-ra szerettek volna felépíteni, és amelyet Bethlen Gáborról neveztek volna el annak emlékére, hogy a fejedelem 1616-ban szabad királyi jogot adományozott a városnak. A Városházát Lukács Katalin mutatta be, a Kultúrpalotában pedig Oniga Erika vezette a túrát.