Székely zászló a román parlamenten?

– Milyen szakmai kapcsolatok léteznek a különböző országok alkotmánybíróságai között? Odafigyelnek egymás munkájára?

– Élénken figyeljük egymás tevékenységét. Egyik szakdolgozatom épp ezt a témát taglalja: milyen kapcsolat és befolyás létezik a különböző országok testületei között, illetve a strasbourgi Emberjogi Bíróság döntései milyen mértékben befolyásolják az alkotmánybíróságok döntéseit. Háromévenként szervezik a testületek találkozóját, a legutóbbit Rio de Janeiróban tartották, amelyre egyik román kollégámmal együtt írtuk az európai jelentést, de közreműködtem olyan beszámoló elkészítésében is, hogy a különböző államokban miként hajtják végre az alkotmánybírósági döntéseket.

– A román alkotmánybíróságon melyik „testvértestületre” hivatkoznak a leggyakrabban?

– Legtöbbször a német és magyar alkotmánybíróság döntéseiből idézünk. A magyaroktól többnyire az emberi méltóságra való hivatkozásokat vettük át, míg a németből az alkotmány demokratikus szellemének megőrzését célzókat tartjuk leginkább követendőnek. Ilyen volt például az az eset, amikor a Merkel-kormány a Görögország megsegítését célzó pénzösszegről határozott a parlament megkérdezése nélkül, holott az utóbbit előírja a német alkotmány. Ebben az esetben az ügy sürgőssége volt az érvelés alapja, ellenkező esetben ugyanis az unió egyensúlya került volna veszélybe. Ezért aztán a döntés a demokrácia védelmét szolgálta. A német alkotmánybíróság a kivételes esetre való tekintettel hozott támogató döntést, hangsúlyozva azonban az eset kivételességét.

– Önök szolgáltak már hasonló, precedens jellegű döntésekkel a világ többi testületeinek?

– Igen, ilyen volt például a nyugdíjak törvény általi csökkentésének megakadályozása. Másik hasonló eset szemléletváltást is eredményezett Európában: a telefonhívások tárolásának alkotmányellenessége. A luxemburgi Európai Bíróságon kellett megvédenünk a döntésünket, ahol belátták és elfogadták, hogy a beszélgetések teljes tartalmának rögzítése és tárolása emberi jogokat sért. Az akkor érvényben lévő megfogalmazás ugyanis nem egyértelműsítette, hogy csak a hívás tényéről vagy a teljes beszélgetés tárolásáról van-e szó. A procedúra eredményeként új európai direktívákat fogalmaztak meg e tekintetben.

– Mit gondol, a decentralizációs törvény vagy alkotmánymódosítás ügyében hozott közelmúltbeli döntéseik is iskolát teremtenek?

– Nem hiszem, ezek sokkal lokálisabb érdekeltségű ügyek, mondhatni helyi specifikumnak számítanak.

– Akár a magyar közösség komfortérzetét szolgáló módosítások lesöprése...

– Nézze, öt órán keresztül érveltem, de ahogy mondani szokás, én mondtam, én hallgattam. Hasonló esetekben mindig megpróbálok nyugodtan, jogi-történelmi szempontokat elsorakoztatva érvelni. Abban a reményben is, hogy ha az aktuális szavazás során nem is érvényesül, de sok kollégában azért lecsapódnak a hallottak. A hosszú távú haszonban bízom.

– Soha nem érezte fölöslegesnek az erőfeszítéseit?

– Nem, és nemcsak a kollégák négyszemközti visszajelzései miatt. Annak idején az oktatási törvényt – benne a kisebbségi oktatásra vonatkozó sok kedvező módosítással – első körben alkotmányellenesnek nyilvánította a testület. Miután a parlament mégegyszer elfogadta, az alkotmánybíróság már rendben lévőnek találta, s miután ugyanarról a szövegről volt szó, nem történhetett másként, minthogy beérett a sok érvelésem, a vitáink. Kollégáim többnyire megértik: nem bújhatok ki a bőrömből, olyan érveket hozok fel, amelyek nekik, a románságnak nem hangzanak túl szimpatikusan. Összességében az alkotmánybíróságon toleráns a légkör – a szavazatok alkalmával azonban nem.

– Az alkotmánymódosítás visszautasított passzusai között sok, szám szerint 26 szakasz foglalkozott kisebbségi kérdésekkel. Osztja azt a nézetet, miszerint az akkori kormánykoalíció inkább feláldozta saját javaslatait, mintsem átmenjenek az „érzékeny” kezdeményezések is?

– Egyetlen cikkely elbírálását sem befolyásolta a kisebbségi módosító javaslatok kisebb vagy nagyobb száma.

– Mit szándékszik tenni az alkotmánybíróság a kormányzati felelősségvállalással elfogadott rendeletekkel, törvényekkel?

– Változatlanul hangsúlyozzuk: az ilyen törvények nagy száma sérti a parlament törvényalkotói lényegét, jogosítványait. A folyamatnak Franciaországban is csak alkotmánymódosítás révén lehetett korlátot szabni. Minél nagyobb teret engedünk a felelősségvállalásnak, annál inkább csorbítjuk a parlament hatáskörét.

– Konkrétabb megítélési paraméterek elképzelhetetlenek?

– Azért óvatosan kell bánni ezzel a kérdéssel, mivel esetről esetre különböző helyzetekkel találhatjuk magunkat szembe. Ilyen lehet például egy IMF-megegyezés, amelynek aláírásához viszont sürgős jogszabály-módosítás szükséges.

– A törvény szellemének a jogszabály betűjéhez viszonyított előtérbe helyezése az alkotmánymódosítás esetében miért nem lehetséges?

– El fog csodálkozni: épp az a baj, hogy az alkotmány szellemét alkalmazza, és nem a betűjét. Az én különvéleményem is ezen alapszik: az alkotmány betűje értelmében az egységes nemzeti államot nem sértheti például a kisebbségek szimbólumainak léte és használata. Az sem, ha régiókat hozunk létre. A Romániában szívesen emlegetett francia vagy olasz alkotmány is egységes államról beszél, benne azonban régiókról és alrégiókról. Ebben az esetben épp az alkotmány szellemét, szellemiségét becsülték túl a kollégák, akik az elutasítás mellett döntöttek.

– Az egyik módosító javaslatban az szerepelt, hogy az egységes román állam államalkotó tényezőjeként ismer el néhány kategóriát, közöttük a kisebbségeket. Ezt nem utasították el. Ön szerint érti valaki, hogy miért nem?

– Valóban nem utasítottuk el, de más passzusba illesztettük. Akkor azonnali hatékonysággal sikerült érvelnem, arra hivatkoztam, hogy a magyar alkotmány a jóval kisebb arányban jelen lévő kisebbségeket is államalkotó tényezőként ismeri el. Nemcsak a románok alkottak kultúrát ebben az országban, hanem a magyarok, németek és mások is, és ezt mindenki elfogadta.

– De miért nem „fértek át” ezen a kiskapun a szimbólumhasználati, anyanyelvi, kulturális-oktatási területen való döntéshozatali jogokkal kapcsolatos módosításjavaslatok?

– Egyetlen kis történet ezzel kapcsolatban. A testület egyik tagja a legnagyobb komolysággal tette fel a kérdést: mi lesz, ha ezek után a magyarok kiteszik a parlamentre a székely zászlót? Gondolom, beszédes a példa...

– Mindezek ismeretében: merre tarthat ez a történet?

– A parlamentnek figyelembe kell vennie az alkotmánybíróság javaslatait. Az alkotmányellenesnek nyilvánított cikkelyek nem kerülhetnek be az új módosítási törvénytervezetbe, az észrevételezéseink viszont beépíthetők, s azt követően szavazhatja meg a parlament az új törvényt.

– Ezek után is fennakadhat ajogszabály az újabb normakontrollon?

– Elképzelhető, hiszen a következő alkotmánybírósági kontroll még keményebb lesz. Míg az első körben bizonyos észrevételeket fogalmaztunk meg, a következőkben már kötelezően végrehajtandók lesznek az alkotmánybíróság megállapításai.

– Feltételezem, hogy elutasítaná a főleg a román sajtóban keringő „vádat”, miszerint az alkotmánybíróság az elnöki jogkörök szélesítésének eszköze...

– Több különvéleményemben fogalmaztam meg, hogy Románia jogi értelemben nem félelnöki köztársaság, tulajdonképpen a testület döntései tolták az elnöki intézményt ebbe az irányba, s csökkentették a parlament hatáskörét. Ilyen volt, amikor Bãsescu visszautasította Norica Nicolai miniszteri kinevezését, az alkotmánybíróság pedig úgy döntött, hogy egyetlen alkalommal erre joga van. Én akkor is azt állítottam, hogy egyszer sem utasíthatja vissza: ha nincs jogi kifogás, ki kell neveznie. Ezzel olyan precedenst teremtettünk, amelyre a későbbiekben sokszor hivatkozott az államelnök.

– Az alkotmánybíróságnak miért éri meg, hogy egy Bãsescuhoz hasonló „kifutó modell” szekerét tolja?

– Ez nem Bãsescu-függő dolog. Akárki lenne az elnök, a román mentalitásban – és a jogi mentalitásban is – létező szempont az „atyuska”, a „főnök” jelenléte, tisztelete. Történelmi hagyomány ez Romániában: a fanarióták idejében is az előtt hajlongott mindenki, aki megvásárolta a hatalmat.

– A parlamenthez hasonlóan az alkotmánybíróságban is feltétlenül ott kell lennie egy magyarnak?

– A részsikerek ellenére az alkotmánybíróságban való részvételt a továbbiakban is fontosnak tartom a magyarság számára. Kozsokár Gáborral kezdődött a sor, én 2016 júliusáig folytatom. Nem lesz könnyű, hiszen minősített többség kell egy alkotmánybíró megszavazásához, de dolgozni kell rajta. Sőt, egyenesen kötelező az RMDSZ számára.