Nem az az ország fejlett, ahol nagy a fogyasztás aránya: Hegedűs Tamás közgazdász a román gazdaság teljesítményéről – 2. rész

ami, mint említettem, a költségvetés és a folyó fizetési mérleg egyidejű jelentős hiányát jelenti. Ezt jellemzően megszorító politikával orvosolják, ami viszont a növekedésre hathat vissza negatívan. Mivel tavaly választási év volt, ami az ismert okok miatt áthúzódott idénre is, a korrekciós lépések politikai okokból késtek ugyan, de nem fognak elmaradni. Magyarországon 2010-től meghaladtuk a „húzd meg – ereszd meg” politikát, és ez komoly eredmény. További különbség, hogy bár Romániában jelentősen csökkent a korábbi extrém egyenlőtlenség, azért továbbra is lényegesen magasabbak, mint Magyarországon. Igaz ez a jövedelmi és a területi egyenlőtlenségekre is. Pozitívum ugyanakkor, hogy Bukarest mellett erős gazdasági központok alakultak ki vidéken is, kiemelten említve Kolozsvárt, de Temesvár, Jászvásár vagy Konstanca is jó példákat jelentenek.

A magyarországi foglalkoztatás 2010 elejétől 2024 végéig 32 százalékkal bővült, ami a második legnagyobb növekedés az EU-ban. Az ország ezzel a 23. helyről a 9-ikre lépett előre. Romániában ugyanezen idő alatt szintén jelentős, 22 százalékos növekedés volt, ami az EU-ban a 7. legjobb volt, de az alacsony induló érték miatt ez is csak arra volt elegendő, hogy a 27. helyről a 26-ikra lépjen előre. A rendszerváltás utáni kivándorlás ugyanakkor nagyságrenddel haladta meg a magyarországit, így a hazautalt jövedelmek súlya is többszörös. A mezőgazdaság termelékenysége Romániában sokkal alacsonyabb, de kisebb mértékben az iparé is elmarad a magyarországitól. Amiben viszont kiugróan jól teljesít az ország, az az informatikai és kommunikációs szektor. Ez valódi sikertörténet Romániában.

Végül eltérő a monetáris politikánk is. Míg a magyar jegybanknak nincs árfolyamcélja, a román nemzeti bank menedzselt árfolyamlebegtetést alkalmaz, ami jóval stabilabb árfolyamot eredményez, és az erős lej jót tesz a gazdaságnak.

Uniós pénzek a magyar és a román gazdaságban

– Hogyan látja az Európai Unióból érkező támogatások, beruházási források szerepét a kelet-európai – közöttük a romániai – gazdaság fejlődésére? A pénzek egy részének visszatartása Magyarország esetében milyen következményekkel járhat?

– Magyarországnak természetesen hiányoznak a visszatartott források, de nem okoz kritikus helyzetet a gazdaság egészére nézve. Ugyanakkor mélyen felháborítónak tartom a Bizottság gyakorlatát, amellyel ideológiai fogantatású gumifeltételekhez köti a nekünk járó pénzeket. Amelyek, hangsúlyozom, nem jutalomfalatok, és nem is jófejségből osztanak vissza nekünk, hanem az uniós alapelvekből következnek.

amely elv és gyakorlat mellett a régi tagállamok elkötelezték magukat, és szó sem volt ezek ideológiai feltételekhez kötéséhez. Másrészt az EU egészében is van egy törekvés a területi különbségek csökkentésére, ami ismét nem csak szívjóságból fakad, hanem az Unió egésze versenyképességének is jót tesz. A fejlesztési forrásokat nem a Bizottság ízlése szerinti jutalmazásra vagy büntetésre találták ki.

Románia esetében ilyen konfliktus nem merült fel. Az uniós források jelentős szerepet és komoly súlyt töltenek be a beruházások terén. A hagyományosan ügyes román diplomáciának az autópálya-építéseket is sikerült „zöld” beruházásként elfogadtatnia, amire más tagállamból nem ismerek példát. Úgy értékelem, hogy a román gazdasági kormányzás – némi képzavarral élve – eredményesen fogta be az uniós források szelét a növekedés vitorláiba.

korábban írtuk

Nem az az ország fejlett, ahol nagy a fogyasztás aránya: Hegedűs Tamás közgazdász a román gazdaság teljesítményéről – 1. rész

A gazdasági kérdések, az életszínvonal alakulása Romániában is mindennél jobban foglalkoztatja az embereket, ezeknek van ugyanis fő kihatása az életünkre. Erről beszélgettünk Hegedűs Tamás budapesti közgazdásszal.

– Ma Románia és Magyarország legnagyobb ellensége az infláció. Noha mindkét országban sikerült egy számjegyűre csökkenteni, az emberek megérzik az élelmiszerek és számos szolgáltatás árának a folyamatos emelkedését? Mi okozza az inflációs spirált, illetve mit tehetnek ellene a kormányok?

– Tapasztalataim szerint még a tájékozottabb emberek is összekeverik az infláció és az árszínvonal fogalmát, holott előbbi az utóbbi változását méri. Vagyis, ha volt az elmúlt években egy jelentős áremelkedési hullám, ami – mármint az emelkedés – azóta leapadt, az emberek jó része ezután is úgy érzi és úgy is fogalmazza meg, hogy magas az „infláció”. Holott az infláció csökkenése nem az árak mérséklődését, csak növekedésének lassulását jelenti. Ez is okozhatja, hogy az embereknek az inflációs érzete magasabb, mint amit az adatok igazolnak.

Volt ilyen is korábban, például az energiaárak robbanása, ami értelemszerűen szinte mindennek az árába begyűrűzik, de most ilyen hatás jelentős mértékben nincs jelen. Okozhat inflációt az is, ha a kereslet növekedése – amit leginkább a bérszínvonal emelkedése okoz – mellett nem nő ezzel együtt a kínálat is. Ennek azonban egy nyitott piacgazdaságban nem szabadna előfordulnia, mert a piac rugalmasan reagál, és a kereslet bővülésére nem az árszínvonal, hanem a kínálat mennyisége növekedik. Ha nem így történik, az piaci anomáliát jelent. Magyarországon azt látom, hogy az egykori tényleges, valós okú inflációt meglovagolva a kereskedők és szolgáltatók úgy érezték, hogy itt a remek alkalom arra, hogy jó vastagon fogjon a ceruza, és az indokoltnál is nagyobb mértékben emeltek árakat. Ez világméretű jelenség, „kapzsinflációnak” vagy profitvezérelt inflációnak hívják. A kereskedők és a szolgáltatók sajnos gyakran kartellszerűen működnek, az árverseny háttérbe szorult. Ilyen helyzetben a versenyhivatalnak kulcsfontosságú szerepe van; a magam részéről örülnék neki, ha erősebb fogakat és körmöket kapna.

Ami a legrosszabb, hogy tapasztalataim szerint újra jelentős mértékű inflációs várakozás jelent meg.

Kulcskérdés a gazdasági semlegesség jegyében fenntartott többirányú kereskedelem

– Mi a véleménye az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti vámháborúról? Milyen kihatással lehet az Európai Unió gazdaságára, illetve van-e arra lehetőség, hogy a vámháború sújtotta termékeket a tagországok akár más piacokon értékesítsék?

– Konzervatív értékrendűként kedvező fordulatnak tekintem Donald Trump elnökválasztási győzelmét és kormányzásának első lépéseit, ami végre a várva várt békét is elhozhatja a szomszédunkban. A vámháború és a blokkosodás ugyanakkor kifejezetten kedvezőtlen egy olyan nyitott gazdaságnak, mint Magyarország vagy Románia. Hogy Románia erre milyen stratégiát választ, nem tudom, de Magyarországnak kulcskérdés, hogy a gazdasági semlegesség jegyében fenntartsa többirányú kereskedelmi és befektetési nyitottságát, összekapcsoltságát. Hogy mire lesz lehetőség, mire nem, azt még egy kemény tárgyalásokkal kikövezett út mentén haladva látjuk majd meg.

– Egy tető alá hozott ukrajnai béke milyen hatással lehet a szomszédos országok gazdaságára? Elképzelhető, hogy az EU-orosz gazdasági kapcsolatok is helyreálljanak?

– Az EU és Oroszország közötti kapcsolat helyreállására kevés esélyt látok, tekintve Brüsszel és az európai fősodor ideológiai bigottságát, amivel lassan egyedül marad a világban.

Brüsszel ezzel szemben továbbra is moralizáló, egyben valóságtól elrugaszkodott vízióinak fogja fel. Ennek ellenére, ha megvalósul a béke, de legalább egy tartós tűzszünet, már annak komoly hatása lehet térségünkre.

• A befektetők távolról nézik a régiónkat, és egy, a szomszédunkban dúló háború a szemükben a mi kockázati szintünkre is kihat.

• A béke egyik kedvező hatása a tágabban vett régió kedvezőbb gazdasági kockázati besorolása lehet.

• De a legfontosabb, hogy ne halljon meg annyi ember.

• Mert a gazdasági veszteségek pótolhatók, a kioltott emberi élet viszont nem hozható vissza.

• Ezért is fontosabb mindennél a béke elérése.