Két szent pap többet tehet, mint tíz másik

– Sokáig meg sem fordult bennem a gondolat, hiszen nem volt, aki felvillanthatta volna az ötletet. Az érettségi előtt a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont végzőseként lelki napon vettem részt. Ekkor ugrott be először, hogy lehetnék szerzetes. Eszembe jutott, hogy a televízióban néztük, amikor II. János Pál pápa 1996-ban Pannonhalmára látogatott, és a szerzetesek várták a bazilika előtt. Az érettségi előtt a Jézus Szíve Társaságának egy ismerős nővérétől néhány könyvet kaptam olvasásra. Az egyik Teréz anya életrajza volt, egy másik Carlo Carretto Én, Ferenc című könyve. Ez utóbbi azért tetszett, mert egyes szám harmadik személyben írja le Szent Ferenc életét. A könyv hatására döntöttem el: szerzetes leszek, pedig azt sem tudtam, hogy Erdélyben léteznek-e ferencesek.

– Hogyan fogadták a hírt a hozzátartói?

– Mindenki megpróbált lebeszélni róla, én viszont nem tágítottam. Nem kis dilemma volt ez számomra, ezért az egyik iskola által szervezett közös szentségimádáson azért imádkoztam, hogy megerősödjek döntésemben. Akkor este született meg bennem a végleges elhatározás: bárki bármit mond, akkor is ferences leszek. Szépen alakult az utam. Tizenkettedikben volt egy honismereti vetélkedő, és az első helyen végzett csapatok tagjai érettségi után végiglátogathatták a vetélkedőben szereplő helyszíneket. Az első éjszakát a dési ferences kolostorban töltöttük, és itt kaptam meg a címet is, ahol jelentkezhetek.

– Az útja egyenesen a ferences rendházba vezetett?

– Az akkori tartományfőnöknél, Páll Leó atyánál jelentkeztem Kolozsváron, majd 2000 augusztusában Csíksomlyón megkezdtem a jelöltséget: az első év a renddel való megismerkedést szolgálja. Ha a jelölt úgy érzi, valóban ferences szerzetes szeretne lenni, és ezt a rend is úgy látja, akkor következik egy lelkigyakorlatos év, a noviciátus. A jelölt ilyenkor kapcsolatait leszűkíti a szüleivel való levelezésre. Ez összességében szép év volt elmélkedésekkel, imaórákkal, csendes időszakokkal. Délelőtt tanórák – például rendtörténet, regulamagyarázat –, délután pedig közös munka és sok kirándulás. Ha a novíciust méltónak találják, leteheti az első ideiglenes fogadalmát, amivel újabb évre kötelezi el magát. Ezt az esztendőt Máriaradnán töltöttem, utána 2002-ben Szegeden kezdtem el a teológiai tanulmányaimat. 1990-től 2004-ig a magyarországi rend felvállalta az erdélyi ferencesek teológiai nevelését. Amikor az erdélyi rendtartomány úgy érezte, hogy a nevelést saját kézbe veheti, hazaköltöztünk. Megnyílt a szászsebesi rendház, onnan naponta bejártunk a gyulafehérvári teológiára. Az első fogadalmat legalább háromszor meg kell újítani, a negyedik lehet az örök fogadalom, én ezt 2006-ban tettem le Csíksomlyón. 2007-ben diakónussá szenteltek Gyulafehérváron, 2008-ban történt a papszentelésem Csíksomlyón. Kaplonyba neveztek ki, ahol három évet töltöttem, 2011-ben jöttem Csíksomlyóra.

– Melyek a szerzetesrendek legnagyobb kihívásai?

– A létszámcsökkenés: egyre kevesebben köteleződnek el. Ez viszont egyoldalú meglátás, hiszen nemcsak az egyházban, hanem a világi hivatások esetében is gond ez. Meg lehetne vizsgálni, hogy azokban a szakmákban, ahol komoly elköteleződésre van szükség, milyen a jelentkezési arány és a végzősök közül hányan maradnak szülőföldjükön. Az emberek ma már bátrabban mozognak, és ahol nem tetszik, odébb állnak. A másik gond az, hogy Erdélyben egyre fogyunk. Meg vagyok győződve arról, hogy ha lennének hívek, azoknak lenne papjuk is. Reményre ad okot, hogy a ferences rend felszámolása után a provinciában voltak olyan személyek, akik nem adták fel: ők indították újra a rendet 1990 után. Az elmúlt 25 évben a ferencesek száma nem nőtt, de nem is csökkent. Habár az idős szerzetesek közül többen meghaltak – az 1950-es években tevékenykedőkből ma hárman élnek –, az újabb csatlakozókkal a létszám megmaradt. A rendet 1950–51-ben felszámolták, és csak 1990-ben alakult újjá. Érseki helynökként azt is látom, hogy a rendekben strukturális változásokra van szükség. A hivatást a Jóisten adja, de nekünk is meg kell tenni a magunkét. A strukturális változásokat a generális atya sürgeti, de nagy kihívás, hogy ezt hogyan tudjuk jól megvalósítani.

– Milyen eszközökkel próbálják megismertetni a fiatalokkal a szerzetesi hivatást?

– Az erdélyi rendeknek több hivatástisztázó programjuk van: rendtartományunkban két testvért bíztunk meg ezzel. Szervezünk nyílt napokat, ahol az érdeklődőknek segítünk megtalálni a választ arra, hogy a házaséletet vagy a szerzetesi hivatást válasszák inkább. A rendek nagy erénye az lenne, ha úgy élnék hétköznapjaikat, hogy az a fiataloknak vonzó legyen. Azt szoktam mondani, két szent pap többet tehet, mint tíz másik. Szervezünk ifjúsági programokat is: 2009-től elindult a nyári gyermektáborunk, azóta évente kétszáz gyermek táborozott Csíksomlyón. Mintegy tíz éve létezik ifjúsági zarándoklat, biciklitúra és Ferences Ösvény is, amely révén Szent Ferenc életét ismerhetik meg az érdeklődők.

– Aktívan jelen van a Face­bookon, és blogot is vezet. Mennyire újdonság ez egy szerzetes számára?

– Ha röviden kellene válaszolnom, akkor azt mondanám: ezek az igehirdetések meghosszabbításai. A blogot azért hoztam létre, hogy ott gyűjtsem össze a rólam megjelenő újságcikkeket. Amikor idekerültem, sok interjú készült, világi és egyházi lapok egyaránt megkerestek. A most kilencven éves József atyának már volt blogja – a Csíksomlyóval kapcsolatos írásait gyűjtötte össze, amit később könyvben is kiadtak. Ő javasolta, hogy „legyünk mi is bloggerek”. Így indult, de ez nem kifejezetten blog, hiszen cikkeket, prédikációkat, illetve egy-egy elolvasásra érdemes gondolatot is feltöltök oda, azaz nem internetes napló. Amikor Csíksomlyóra jöttem, akkor hoztam létre személyes Facebook-oldalamat, addig ódzkodtam tőle. Mára ötezer „ismerős” követi. Ez a nagy érdeklődés a kegyhely miatt is van. Mindenképp fontos e lehetőségekkel élni, maga az egyház is ezt szorgalmazza. Fontos, hogy jelen legyünk az interneten is, de a személyes találkozást ez nem pótolja.

– Hogyan lett a kegytemplom igazgatója?

– A tartományfőnök 2011-ben említette, hogy engem bízna meg a feladattal. Éppen harmincéves voltam, és habár Kaplonyban jól éreztem magam, azt mondtam: ha a vezetőség így döntött, akkor eljövök. Óriási megtiszteltetés és kihívás volt, amit nem is érzékeltem. Akkor tudatosult bennem, hogy mivel jár a feladatkör, amikor augusztusban a beköltözés után a kántor megkérdezte: a 15-i szentmise végén lesz-e himnusz? A döntést rábíztam volna, de azt válaszolta: én vagyok a templomigazgató, nekem kell döntenem. Arra törekedtem, hogy meglegyen a folytonosság, ha kell, több mindent továbbgondoljunk, de semmiképp ne történjen rombolás. A rendházban a házfőnök a legfőbb elöljáró. A templomigazgatót szinte egyenlőként kezelik a házfőnökkel, de míg az utóbbi a rendházban folyó tevékenységet és a közösséget irányítja, addig az előbbi feladata a kegytemplomban történő liturgikus tevékenység felügyelete és megszervezése.

– Az egyházi ünnepek mellett számos kulturális eseményt is szerveznek a kegytemplomban és a rendházban. Idén milyen eseményekre számíthatnak az érdeklődők?

– Minden évben összeállítjuk a kegyhely búcsús programját, ami korántsem fedi le az egész évi tevékenységet. Az a megállapítás, hogy Csíksomlyóra csak pünkösdkor mennek az emberek, már nem igaz. Megvannak a hagyományos zarán­doklatok: a pünkösdi mellett például a február 14-i betegek zarándoklata, amelyen idén 1000–1300 személy vett részt, a Mária-ünnepeken túl pedig sokan vesznek részt a Szent Antal-nagykilencedeken is. Amíg 1995-ben József atya a vasárnap reggeli szentmisét a sekrestyében végezte – mert elfértek ott is a hívek –, ma már a gyónókkal is megtelik a sekrestye a szentmisék előtt. Ehhez persze hozzájárult a közlekedés változása is. Több esemény nem kerül be a hivatalos programba, de szép számmal érdeklődnek iránta a hívek: zarándoklatok, koncertek, könyvbemutatók, előadások és különböző kulturális programok. A kegyhelyre sokan eljönnek napközben is gyónni, imádkozni, őket is fogadjuk. Idén első alkalommal szervezzük meg a Szent Háromnap lelkigyakorlatos programot húsvét előtt. A kolostor vendégházába költözhetnek be az érdeklődők annak érdekében, hogy aktívan bekapcsolódhassanak a nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat liturgiájába. A program folyamán a közös imák, zsolozsmázás, énekpróbák mellett liturgiamagyarázat is lesz, hogy a különböző mozzanatokat (oltárfosztás, lábmosás, kereszthódolat) jobban megérthessék és átérezhessék. Idén Szent László-év van, illetve 450 éves a pünkösdi búcsú. Kiemelkedő eseménye lesz az évnek, hogy a búcsúra a Boldogasszony zarándokvonattal érkezők Székely János esztergom-budapesti segédpüspökkel elhozzák Nagyváradról a Szent László-ereklyét. Az emlékévhez kapcsolódik a pünkösdi szónok kiválasztása is, idén ugyanis Veres András győri püspök lesz a meghívott: Győrben őrzik Szent László hermáját, koponyaereklyéjét.

– Hogyan tudja összeegyeztetni szerteágazó tevékenységét?

– Össze lehet egyeztetni, de nehezen. Az érsek kérése elsősorban az volt, hogy helynökeként látogassam a rendeket: négy férfi és kilenc női rend van az egyházmegyében. Persze vannak olyan kongregációk, amelyeknek több rendházuk is van. Feladataim közé tartozik több program szervezése: ilyen a szerzetesek zarándoklata Csíksomlyóra, a tanúságtétel a szerzetesek világnapján, illetve tavaly egy képes bemutatóval visszatekintettünk a megszentelt élet évére. Regionális találkozókat is szervezünk, amelyeket nem könnyű összeegyeztetni. Továbbá közreműködök a szerzetesekkel kapcsolatos felmérések készítésénél és különböző dokumentumok összeállításánál. Közben konferenciákon is részt veszek, tehát tennivaló van bőven.