Az Emlékház működtetői. Bíró Boróka és Bíborka (Elek apó ükunokái), édesanyjuk, Bíró Enikő (dédunoka) és férje, Bíró Béla
Fotó: Benedek Elek Emlékház
Benedek Elek születésnapján, szeptember 30-án ünneplik a magyar népmese napját Kárpát-medence-szerte. Hogy mit jelent ez az ünnep Elek apó leszármazottai számára és miként működik a háromszéki Kisbaconban a patinás emlékház, az ükunokát, Bíró Boróka közgazdászt, egyetemi tanárt, a Benedek Elek Emlékház kulturális menedzserét kérdeztük.
2024. szeptember 27., 15:132024. szeptember 27., 15:13
2024. szeptember 30., 10:432024. szeptember 30., 10:43
– Közeleg a magyar népmese napja, amit üknagytatájuk, a 165 éve született és 95 éve elhunyt Benedek Elek születésnapján, szeptember 30-án ünnepelnek Kárpát-medence-szerte. A nagy meseíró leszármazottai számára mit jelent ez a nap és miként ápolja lelkiekben, szellemiekben a család – amely a háromszéki Kisbaconban az Emlékházat működteti – Elek apó emlékét?
– Megtiszteltetésként éljük meg, hogy húsz éve Benedek Elek születésnapját választották a népmese napjává. Ennek értelmi szerzője Kovács Marianna százhalombattai könyvtáros, mesemondó, aki abból az alapgondolatból indult ki, hogy a meseírás világnapja – Andersen születésnapja – mellett legyen egy saját, magyar ünnepnapunk is, amely a meséhez kötődik. Az, hogy a választás Benedek Elek születésnapjára esett azt jelzi, hogy a magyar mesekincs és Benedek Elek neve egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Szeptember 30-át mi mindig ünnepnapként tartottuk számon Kisbaconban, az elmúlt két évtizedben örömmel látjuk azt, hogy a népmese napja mozgalom ezt az ünnepet Kárpát-medencei távlatokba helyezte.
Az én legkorábbi emlékem az 1989-es rendezvény, amelyen 3-4 évesen léptünk fel először a húgommal, Bíborkával, a Nagyapóka és nagyanyóka, valamint A só meg a paprika című tréfás jelenetben. Egy másik emlék pedig épp húsz évvel ezelőtti: 2005 őszén fiatal egyetemi hallgatókként mi nyitottuk meg Bíborkával ketten a régi papilakon a legeslegelső népmesenapi mesefolyamot, Kisbaconban. Nekünk azóta is, kisgyermekkorunk óta, nemcsak a mesékről, hanem a családi történetekről és jeles ősünkről való megemlékezésről szól minden szeptember 30-a.
Fotó: Benedek Elek Emlékház
– És idén milyen programokkal készül a család által működtetett kisbaconi Emlékház a magyar népmese napjára?
– Mint minden évben, idén is ingyenesen látogathatóvá tesszük a kisbaconi Benedek Elek Emlékházat a magyar népmese napján. Ami azért is különleges alkalom, mert 2024-ben épp hétfői napra esik és hétfőnként mindig zárva vagyunk. 10 és 15 óra között várjuk az érdeklődőket szeptember 30-án. Az Emlékház-látogatás mellett élőszavas mesemondással is várjuk a gyerekeket és felnőtteket egyaránt, Bedőházi Beáta mesemondó (Szóperencia Egyesület) jóvoltából.
Néhány nappal korábban Debrecenbe utazunk Bíborkával, és nagy örömmel veszünk részt a XX. Országos népmese-konferencián, meghívott előadókként. A rendezvény idei témája: Benedek Elek máig élő öröksége. Előadásunk címe pedig: Értékőrzés és hagyatékápolás Kisbaconban. A Benedek Elek Emlékház működtetése.
A műemlékké nyilvánított múzeum
Fotó: Benedek Elek Emlékház
– Az Emlékházról szólva: adódik a kérdés: jelenleg milyen a látogatottsága, honnan érkeznek leginkább látogatók, és melyek az évnek azon periódusai, amikor általában többen látogatnak el a gyönyörű nagy kerttel körbevett patinás épületbe?
– Az Emlékházat évente több ezren látogatják. A 2021-es post-COVID újranyitást követően azt tapasztaljuk, hogy évről évre növekszik az érdeklődők száma. Ez az idén is megmutatkozott. Május-június időszakban jellemző a Határtalanul program keretében érkező diákcsoportok látogatása, július-augusztusban a szervezett turistacsoportok, nyugdíjasok, kerékpáros/motorkerékpáros csapatok, baráti társaságok, családok, majd szeptember-októberben székelyföldi óvodások és kisiskolások csoportja a legjellemzőbb. A román, valamint a külföldi látogatók száma bár elenyésző a magyarokéhoz képest, örömünkre évről évre növekvő tendenciát mutat. A magyar érdeklődők Erdélyből, Magyarországról és a világ minden pontjáról érkeznek hozzánk. Minden évben megfordulnak nálunk más kontinensről érkező magyar turisták is.
Emlékházunk minden év március 15 – november 1. közötti periódusban tart nyitva. Az év többi részét az infrastruktúra karbantartására, kutatásra, termékfejlesztésre, könyvírása használjuk azon cél elérése érdekében, hogy az intézményt önfenntartóvá tegyük. A hatalmas volumenű vendégfogadói munka mellett számos egyéb tevékenységre is időt kell szakítanunk az Emlékház működtetése kapcsán (például online kommunikáció, közösségi media jelenlét, Emlékház-képviselet, stb.). Amit itt fontosnak tartok kiemelni, hogy kis családi csapatunk: Bíró Enikő (dédunoka) és férje Bíró Béla, valamint jómagam, testvérem, Bíborka és férjeink az Emlékházzal és Benedek Elekkel kapcsolatos tevékenysége kizárólag a múzeum fenntartására és életben tartására irányul. Minden egyes tevékenység a szüleim részéről és a mi részünkről önkéntes munkának minősül ebben a tekintetben.
Elek apó egykori otthona 1896-ban épült, az Emlékházat 1969-ben avatták fel
Fotó: Benedek Elek Emlékház
– Miként tapasztalják a gyereklátogatók visszajelzéseiből, reakcióiból, hogy ma, amikor a digitális világ uralja nagyrészt az iskolások látásmódját, szellemi horizontját, milyen az igényük a „tiszta forrásból” származó népmesére?
– Vendégeink visszajelzése erősít meg bennünket abban a küldetésben, amit mi szüleinkkel és párjainkkal kis családi csapatban, hatalmas volumenű önkéntes munkaként végzünk, Juca mamánk végakaratának eleget téve, a Benedek Elek Emlékház működtetése kapcsán. Számos vendég ír be vendégkönyvünkbe a látogatás végeztével, valamint a Google-en és a közösségi média felületeinken is számos digitális visszajelzés érkezik. Ezek több, mint 95%-a elégedett kulturális szolgáltatás fogyasztókat jelez vissza, és ez számunkra hatalmas elégtétel. A vendégfogadás, előadástartás kapcsán elsődleges szempont a vendégek korcsoportja, ehhez adaptáljuk az Emlékház-látogatás élményét, a látogatókat helyezve a középpontba. Nem képeznek ez alól kivételt a gyerekek sem, akik gyakori látogatóink. Vendégeink 60%-a gyerek, 40%-a felnőtt.
Idén nyáron is népes diákcsapatok keresték fel a gyönyörű kerttel körülvett kisbaconi emléképületet
Fotó: Benedek Elek Emlékház
ha a mi oldalainkra látogatnak.
Elek apó egyik ükunokája Bíró Boróka közgazdász, egyetemi tanár, a Benedek Elek Emlékház kulturális menedzsere
Fotó: Benedek Elek Emlékház
A tiszta forrásból származó népmesére való igényüket pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt két évben csillogó szemű gyerekek százai hallgatták és kapcsolódtak be a Bedőházi Beáta által tarott interaktív mesemondásba nagy érdeklődéssel nálunk, Kisbaconban. Idén már harmadszorra hívjuk meg Beátát élőszavas mesemondást tartani szeptember 30-án. Hálásak vagyunk neki, hogy időt, energiát nem kímélve, sokszor szünet nélkül mondja az egyre érkező csapatoknak a mesét és, hogy aktívan hozzájárul az élőszavas mesemondás révén Benedek Elek máig élő örökségének éltetéséhez.
165 éve született és 95 éve hunyt el a nagy mesemondó, Benedek Elek
Fotó: Benedek Elek Emlékház
A Benedek Elek Emlékház története
A Mari-lak két szobáját – az ebédlőt és Benedek Elek dolgozószobáját – 1969-ben emlékházzá avatják. 1969-1997 között a Székely Nemzeti Múzeum működteti, 1997-től a család tulajdonában levő magánmúzeum. Kezdetben Benedek Elek lánya, Benedek Flóra, illetve unokája: Bardócz Dezsőné Lőrincz Júlia és férje, Bardócz Dezső fogadják a látogatókat. Később Bardócz Éva (Bardócz Lehel dédunoka felesége) teljesít szolgálatot a Székely Nemzeti Múzeum alkalmazottjaként. 1997-től Szabó Réka (dédunoka) és férje Szabó István működteti a kisbaconi emlékházat. A továbbiakban, 2019-től Bíró Enikő (dédunoka) és férje, Bíró Béla fogadja az emlékházba látogató vendégeket, családjával együtt gondozza Benedek Elek hagyatékát.
Emléktábla a kisbaconi házon
Fotó: Benedek Elek Emlékház
Benedek Elek íróasztalát, személyes tárgyait is meg lehet tekinteni az Emlékházban
Fotó: Benedek Elek Emlékház
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!