Diana Riba I Giner EP-képviselőasszony: az Európai Unió szégyene a katalán politikai foglyok helyzete

– Az Európai Bizottság és az Európai Parlament továbbra is fenntartja véleményét, hogy a katalán kérdésben nem kompetens, mivel az Spanyolország belügye. Milyen megoldásokat kezdeményezhetnek a katalánok?
– Célunk elsősorban annak a szemléletnek a megváltoztatása, hogy spanyol belügyről lenne szó, ehhez segítségül hívjuk azokat az EP-képviselőket, akik számára a jogállamiság és az emberi jogok elsődlegesek. A képviselők álláspontjában változás érzékelhető ezen a téren: egyre jobban tudatosítják, hogy a megtorló spanyol gyakorlat könnyen alkalmazhatóvá válhat más tagállamban is, ami az unió alapértékeit ásná alá. De a jelei mutatkoznak annak is, hogy az Európai Bizottságban is tudatosítják a veszélyt. Párhuzamosan a politikai meggyőzés alkalmazásával, jogi síkon is orvoslást akarunk kieszközölni. A különböző európai jogi intézmények mellett a spanyol Legfelsőbb Bíróságon is szorgalmazzuk a helyzet tisztázását.

David Sassoli EP-elnök elhamarkodottan tett kijelentése a bíróság döntésének ismerete előtt, miszerint a bebörtönzött és megválasztott képviselő nem lehet tagja az EP-nek, nem ismétlődhet meg. Az emigrációban élő katalán képviselők elfoglalták helyüket az EP-ben. A kérdés most az, hogyan tudjuk meggyőzni a spanyol hatóságokat, hogy a megválasztott Oriol Juncque­rast ne gátolják fogva tartás által mandátumának gyakorlásában.

– Hogyan viszonyulnak a katalán politikai pártok a kialakult helyzethez? Milyen mértékű az együttműködés? Van-e esély a kiegyezésre a spanyol kormánnyal?
– A 2017-es referendum óta merőben megváltozott a belpolitikai helyzet mind a spanyol, mind a katalán térfélen. Jelenleg mindkét esetben stabilizálódott állapotról beszélhetünk, ez kiindulópontja lehet a megoldáskeresésnek, aminek részben tanúi vagyunk. Azért nem szabad szem elől tévesztenünk a helyzet gyengeségét sem: mindkét oldalon több párt befolyásolja a kialakult állapotot, és ezeknek nagyon különböző a véleményük a megoldásról. Senkinek sincs többsége egyik térfélen sem. A spanyol politikai palettán külön akadály a szélsőséges francóista időket felelevenítő Vox párt. A baloldali kormány felismerte azt a tényt, hogy nem csak és kizárólag jogi kérdésről és megoldásról van szó, hanem politikairól is, ami némi előrelépésként könyvelhető el. Az elkövetkező időszakban arra számítunk, hogy sikerül tárgyalóasztalhoz ülni, habár ennek a legnagyobb problémája továbbra is a spanyol jogrendszer.

A helyzet komolyságát tükrözi, hogy napjainkban mintegy hatszáz katalán polgár ellen folyik eljárás a referendum okán. A mi célunk minden nemzettársunk megvédése, és nem csak a bebörtönzöttek kiszabadítása.

– Szóba került az a lehetőség is, hogy miniszterelnöki kegyelemben részesítik az érintett személyeket. Elfogadható megoldás ez a katalánok számára?
– Ez csak az elítélt és bebörtönzött kilenc személyt érintené, de azokat nem, akik vád alatt vannak és ítélet vár rájuk. Sokukra biztos börtön vár, gondolok itt például a katalán rendőrfőnökre. Amennyiben lenne ilyen ajánlat, arról tárgyalni kell, de számunkra egy általános amnesztia az elfogadható, így leállíthatóak a folyamatban lévő megtorló intézkedések. A miniszterelnöki „kegyelem” precedens értékű lenne, amit a spanyol jogrend védői nem szívesen fogadnának el, ezért célszerűbb és igazságosabb az amnesztia alkalmazása. A miniszterelnöki „kegyelem” esetében az érintetteknek el kell ismerniük bűnösségüket, míg az amnesztia esetében nem. Erre

– A függetlenség kérdése továbbra is prioritásnak számít, vagy inkább háttérbe szorul?
Természetesen a referendum intézménye a legdemokratikusabb módja az akaratnyilvánításnak, erről semmiképpen sem mondhatunk le.

– A skótok kilátásba helyezték, hogy hamarosan megismétlik a függetlenségükről szóló referendumot. Amennyiben az igenek győznek, ön szerint milyen lesz a fogadtatása az Európai Parlamentben?
– A Brexitnek sokkhatása volt az EP-re, mostantól egészen másként tekintenek a skót és az ír kérdésre. Jelenleg a tanácstalan szemlélődést kezdi felváltani a nagyobb figyelmet kívánó magatartás. Reméljük, ez érvényes lesz a katalán elvárásokra is. Ezt tükrözi a luxemburgi bírósági döntés utáni szemléletváltás is: a spanyol Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében a megválasztott katalán EP-képviselő elítéltetése által elveszíti mandátumát, dacára ennek a luxemburgi ítélet lett a mérvadó, amelynek értelmében Oriol Juncqueras továbbra is teljes jogú képviselő marad. Az Európai Parlament nem kérdőjelezi meg többé ezt a státuszt: David Sassoli elnök túllépte hatáskörét, amikor a spanyol döntésre hivatkozott, ami sok képviselő nemtetszését váltotta ki. Jellemző a spanyol magatartásra, hogy a Legfelsőbb Bíróság kéri a három száműzetésben élő katalán EP-képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését. Ha a parlament erre rábólintana, ez nem vonja maga után mandátumuk elvesztését, Belgium pedig aligha tesz eleget a spanyol kiadatási kérelemnek.

– A bebörtönzött politikusok egyike az ön férje, Raül Romeva volt EP-képviselő és a katalán kormány volt külügyminisztere. Hogyan élik meg a megpróbáltatásokat?
– A már két éve tartó fogva tartásuk sem törte meg eltökéltségüket. Meggyőződésüket sem adták fel, mivel az igazság az ő oldalunkon van. Természetesen a börtönélet hétköznapjait is a rutin igazgatja: esetükben nagy szerepe van annak a nemzetközi szolidaritásnak, amelynek tanúi lehetünk.

Az eddig eltöltött idő lehetőséget nyújt arra, hogy hét közben börtönön kívüli társadalmi munkát lássanak el, ami a remélt amnesztia eléréséig könnyebbé teszi napjaikat. Épp most derült ki, hogy Raül Romeva megkezdte börtönön kívüli közhasznú munkáját.

Krivánszky Miklós, Brüsszel