Az unió is a süllyesztőbe kerülhet

– Olvasóink Magyarország határain kívül élő kisebbségi magyarok, az anyaországhoz való kötődésük elsődlegesen érzelmi, hiszen hétköznapjaikat országuk politikája igazgatja. A magyarországi politikai történések akkor kapnak igazán figyelmet, ha magyar-magyar kapcsolatokról vagy a kisebbségeket érintő kérdésekről van szó. A magyar parlament roma képviselője, Farkas Flórián vezette küldöttség önnél tett látogatása hozzájárult-e a roma kérdésben alkotott véleményének esetleges megváltoztatásához?

– A roma képviselők látogatása hasonló bármely más magyarországi érdekelt látogatásához. Az ajtóm nyitva áll a magyar EP-képviselők előtt, tartozzanak bármely pártcsaládhoz vagy a magyar parlament tagjai, de természetesen a civil társadalom képviselői számára is. Farkas Flórián látogatása hozzásegített néhány félreértés tisztázásához, amelyek a jelentésben foglaltakkal kapcsolatosan terjedtek el. Az a benyomásom, hogy egyesek azt gondolják, a nemrég elfogadott jelentés valamiféle vádirat a magyar kormány, maguk a magyarok ellen a rasszizmus kapcsán. Leszögezem: a jelentés nem a magyarokról, hanem jogi és alkotmányos kérdésekről szól, a parlamenti többség által hozott változtatások, módosítások következménye. A jelentés többnyire olyan dolgokra utal, mint a hatalommegosztás, bírói függetlenség, az Alkotmánybíróság előjogai és az ellenzéki jogok. Ha akadnak olyanok, akik nem hajlandók ezekről a fontos, a demokrácia és a jogállamiság alapjait képező ügyekről beszélni, inkább a feltételezett rasszista sérelmekről, az más kérdés. A jelentésben szereplő rasszista, romaellenes, antiszemita jelenségek referenciái elégségesen vannak megjelenítve, és előrebocsátják, hogy hasonló jelenségek más országokban is léteznek, nem kizárólagosan Magyarországon. Ez inkább nyilvános közbeszéd, mintsem hivatalos álláspont, és nem jelenik meg a törvényekben. Jó dolognak tartom, hogy a magyar kormánynak van roma-stratégiája, az unió ezt valamennyi tagországától kérte, és Magyarország volt az első, ahol ki is dolgozták. Sőt, uniós elnöksége alatt a magyar kormány a prioritásai közé sorolta.

– Sokan felróják önnek, hogy megállapításai azt a benyomást keltik, miszerint a rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet és homofóbia a jelenlegi magyar kormányt terhelné. A csatlakozási folyamat és a 2010 közötti időszakot kevésbé vizsgálta?

– Maradjunk az időrendi sorrend mellett. Az EU-nak 2009 decembere előtt nem volt jogalapja az alapjogok szavatolásához, amit a Lisszaboni Szerződésben az unió alapjainak nevezünk, a demokratikus államrend, a jogállamiság, az emberi jogok tisztelete, amit a második cikkely foglal magába. Ez által nyitottunk az alapjogok érvényesítése terén új fejezetet Európában, ezek nem az én szavaim, hanem Gál Kinga fideszes EP-képviselőé. Tehát a 2010 előtti helyzetet jogi szempontból nem is tanulmányozhattam, de a jelentés nem Magyarország, illetve intézményeinek története. Hogy a mostani kormányt okolnám? Elég elolvasni a jelentést: sehol sem állítom, hogy a magyar kormány az oka a rasszizmusnak, és az csak Magyarországon létezne. Ellenben állítom, hogy az unió valamennyi kormányának kötelessége harcolni a diszkrimináció minden válfaja ellen, a tolerancia, a párbeszéd és a nyitottság politikája révén. Ilyen alapon feltehetjük a kérdést: a magyar kormány nyitott-e, keresi-e a párbeszédet a magyar társadalom valamennyi összetevőjével?

– Gyakran említik a tagállamok szuverenitásának kérdését is, az aggodalomra az ad okot, hogy az unió a fokozott hatalomösszpontosítás felé halad, és ezt a tagországok kárára teszi. Van-e választása az uniónak a nagyok konkurenciájával szemben?

– Szerintem az országok szuverenitása erősödik a jogállamiság és a demokrácia által. Én egy volt diktatórikus országból jövök, tudom, hogy az alapvető jogok gyakorlása az egyén szuverenitását biztosítja, ez által az országokét és egyben az unióét is. Kettős állampolgárok vagyunk, saját országunké és az unióé, ezt a parlamentet is az unió polgárai választották. Ahogyan az adott ország szuverenitása nem csökkenti a helyi szuverenitást, lásd a helyhatósági választások rendjét, úgy az uniós szuverenitás sem gátolja a tagállamokét. Ellenkezőleg, erősíti azt.

– A „több Európát”-szemlélet a nemzeti kormányok hatáskörét illetően nem Európa túlélését szolgálná?

– Nem hiszem, hogy a tagállamok kárára válna, de világos, áttekinthető szabályok és a közös értékek rendjére van szükség. Ezeknek a hiánya egy államok alkotta kartellt eredményezne, nem pedig egy demokratikus uniót. Egy ilyen kartellban a legerősebb államoké az utolsó szó, ellenben az egyértelmű szabályok és közös értékek alapján működő unió a polgárok javát szolgálja, ahogyan ezt a szerződés második pontja rögzíti. Megjegyzem, Magyarországnak köszönhetően bekerült az etnikai kisebbségek jogának tiszteletben tartása is, ami nagyon fontos része a szerződésnek.

– Egyes megfigyelők szerint az Ön jelentése a mostani magyar kormány malmára hajtja a vizet, amely ügyes kommunikációval azt a benyomást sugallja, hogy nem őt, hanem az országot, a magyarokat támadják.

– Mindenkit a saját felelőssége terhel! Mandátumom arra utasított, hogy a helyszínen győződjem meg a helyzetről és legyek objektív, fogalmazzak meg ajánlásokat a jövőre nézve. Én ugyanazt teszem, amit egy magyar jobboldali képviselő társam tenne, ha Portugáliáról kéne jelentést tennie. Feltételezem, hogy szigorú, lelkiismeretes lenne, én sem vagyok a zöldek szóvivője a magyar ügyben, egyes módosító javaslatok esetén másként szavaztam, mint a frakcióm. Miután a parlament elfogadta, ez a jelentés már nem Tavares-jelentés, hanem a parlament véleménye. Nagy támogatással rendelkezik, az igen és nem szavazatok nem politikai táborok szerint oszlanak meg.

– A kisebbségek szempontjából nézve – ezt többek között Sógor Csaba romániai EP-képviselő is vallja – az ön jelentése hozzájárulhat a kisebbségek helyzetének javulásához, ha az ellenőrzés és a koppenhágai kritériumok betartását számon lehet majd kérni az érintett kormányokon. Ön szerint is ki lehet terjeszteni egyfajta, a kisebbségi jogokra is érvényes monitoringot?

– Világosan látható, hogy gond van az unióban, amely nagyon igényes, sőt számon kérő a csatlakozási folyamat alatt, utána azonban az államok azt csinálnak, amit akarnak. Ez nem csak a jövőre nézve okoz problémát, hanem ma is. Talán valamennyi államban megértik és belátják, hogy olyan állandó mechanizmusokra van szükség, amelyek szavatolják a jogállamiságot. Nem optimistának vagy pesszimistának kell lenni, hanem tenni annak érdekében, hogy a tagállamok szuverenitásának tiszteletben tartása mellett a jogállamiság betartása érvényesüljön, ami a kisebbségek és a többség számára egyaránt jó. Ha ez elmarad, ha ellenállásba ütközik, az unió nem lesz küldetése és felelőssége magaslatán, össze is dőlhet, mint egyéb intézmények is előtte. Az alapjogok krízise, a jogállamiság krízise potenciálisan destruktívabb, mint az euró krízise. Ha az intézményrendszer nem felel meg rendeltetésének, felelősségének, akkor eltűnik. Ez érvényes az unióra és intézményeire is. Több ízben is ígéretet tettünk polgárainknak a háború után és 1989-ben is a megosztott jólétre – amit épp most rontunk el – és a mindenkit megillető, egyenlő jogokra. Az unió nem demokrácia, a végrehajtó hatalom nem választott, nem is tudjuk, ki is valóban a végrehajtó szerv. A polgároknak valódi választási lehetőséget kell biztosítani, hogy megválaszthassák és le is mondathassák vezetőiket. Hosszú út előtt állunk.

– Hogyan vélekedik a különböző autonómiaformákról?

– A diverzitás, sokszínűség a helyi demokráciákat erősíti, így az unióét is, tehát ez a megoldás is megérdemli a figyelmet és a támogatást.