Szerencsés egymásra találás. Csutak István az előadó-zeneszerző és Mihály István, a költő
Olyan korban, amikor az emberek egyre kevesebbet, és egyre felszínesebben olvasnak, ez a költő számára külön megpróbáltatás, mert az internet kísértésében a versre még kevesebb idő jut. Sokan kedvelik azonban a megzenésített verseket, amelynek révén a költemény új dimenziót kap. Erről beszélgettem Mihály István rádiós újságíróval Kolozsváron, akinek három megzenésített verse az egykori Garabonciás együttes fontemberének, Csutak Istvánnak köszönhetően új életre kelt. A zeneszerző és előadó Csutak Istvánnal készült interjú a következő részben olvasható.
2024. november 09., 21:552024. november 09., 21:55
2024. november 09., 22:072024. november 09., 22:07
– Rádiós, szerkesztői munkád mellett milyen rendszerességgel írsz verset?
– Már jó ideje nem írok verset, bár néha érzem a késztetést, de aztán mégse szánom rá magam. Persze ez változhat. A három vers, amit Csutak István megzenésített, az 1990-es évek közepéről származik: a Molto vivace 1995-ben jelent meg a Korunkban, a Miért ne legyek én dromedár szintén ekkortájt a Helikonban. Az apokrif apokalipszis érdekessége, hogy ezt nem közöltem még sehol, pedig ez is régi. Legépeltem és egy borítékban hibernált több mint húsz évig. Nem voltam termékeny költő, tulajdonképpen nem is tekintem magam költőnek.
s grafomán se vagyok, se jó se rossz értelemben. Tényleg csak akkor kacérkodtam a költészettel, amikor nagyon erős belső késztetést éreztem erre. Volt (sőt van) néhány ,,komoly” novella- és regényötletem is, amelyeket még nem írtam meg. Majd ha nyugdíjba megyek, s ha megérem. Ami a prózát illeti, két bűnügyi kisregényem jelent meg kötetben, egy harmadik (szintén krimi) elbeszélés pedig hetilapban, folytatásokban. Ezt leszámítva a szerkesztői, újságírói munka mellett (ami bizony nagyon energia- és időigényes és rosszul fizetik) esszéket, glosszákat, kritikákat és tanulmányokat írtam szép számmal, ezekből lett is két kötet (A képernyő jótékony homálya és az Örömszakadtáig), amelyek jó fogadtatásban részesültek.
– Volt-e már megzenésített versed?
– Igen, egy.
Attila tényleg az az ember, aki nem tud létezni költészet nélkül: meg vagyok győződve róla, hogy legalább hússzor annyi verset olvasott, mint én, pedig én ugye magyar-angol szakos bölcsész lennék, végzettségemet tekintve. Egyszer csak jelentkezett, hogy megtetszett neki egyik versem, megzenésítheti-e.
– Hogyan született az ötlet, hogy Csutak Istvánhoz fordulj, vagy ő keresett meg?
– Én nem kerestem meg senkit soha ilyen ügyben. Meg sem fordult a fejemben. Viszont néhány régi versemet feltettem a Facebook-oldalamra, idővonalamra, s ott elég sokan elolvasták, s jelezték, hogy tetszettek a szövegek.
Sokáig gondolkoztam, aztán kiválasztottam tucatnyi verset s elküldtem a Garabonciás alapemberének. Megjegyzem, annak idején középiskolás, majd egyetemista koromban én (is) rongyosra hallgattam a Garabonciás együttes 1982-ben megjelent Country Rock című nagylemezét, amely zeneileg és szövegek szempontjából is kiváló. Mind a 12 dal (köztük megzenésített versek is vannak) négy évtized után is vállalható, és igen jól szól ma is. Ajánlom a fiatalabb olvasóknak is, hallgassák meg például a Kell című dalt, amely annak idején hónapokig vezette a sikerlistákat, vagy a Karrier c. opust, s ha tehetik, a teljes albumot (a nagy megosztókon megtalálható). Ma is megvan nekem ez a vinil lemez. Nem is értem, hogy némelyik dalszöveg/vers hogyan csúszott át a cenzúra rostáján a '80-as évek elején.
Tehát nagy megtiszteltettetést jelentett számomra a felkérés, most sem vagyok biztos benne, hogy méltó vagyok rá.
Na de visszatérve a verseimhez, egy idő után azt írtam Csutak Istvánnak, zenésítse meg csak három versemet, elég lesz belőlem egy kislemez is. Hadd pörögjek én 45-ös fordulatszámon, s hagyjam meg a 33-as lassú tempót a fiataloknak. És lőn.
– Mit jelent a költő számára egy megzenésített vers?
– Nagy megtiszteltetés, mint már mondtam. Főleg ha a felkérés olyan művésztől érkezik, mint Csutak István. Ugyanakkor a zene révén a vers más, új dimenziókat kap, jelentésmezeje kitágul. Mellesleg úgy érzem, sajnos mindhárom vers aktuálisabb ma, mint húsz, huszonnyolc évvel ezelőtt, mikor megszülettek, s megjelentek nyomtatásban. Egyre őrültebb világban élünk, az utóvéd lett az igazi elővéd, a valóban, a szó klasszikusan nemes értelmében ,,progresszív”. A Nyugaton tomboló woke és cancel culture (eltörléskultúra) korában, az önmaga paródiájává váló politikai korrektség, az utra- és neoliberális köntösben jelentkező szabadságkorlátozások és az orwelli, az 1984-et idéző abszurdumok korában élünk.
ma már (részemről) egyformán szól a melldöngető maradiságnak, nacionalizmusnak és a valóságtól elrugaszkodott neo- és ultraliberális, s rossz értelemben baloldali ideológiáknak, amelyek megfertőzik elsősorban a nyugati társadalmakat. Igyekeznek korlátozni a vélemény- és szólásszabadságot, manipulálnak, erőszakosan társadalom-mérnökösödnek, el- és meghülyítik a naiv embereket, ismét meg akarják váltani a világot. Újra terjed az evilági és erőszakos, fundamentalista eszkatológia. Mi, akik átéltük Romániában a sötét '80-as éveket, aztán a '90-es évek nagy fel- és elszabadulását, bányászjárást, fekete Marosvásárhelyt, Caritas piramisjátékot, a korrupció, a pofátlan cinizmus, a dilettantizmus és kontraszelekció négyzetre, sőt köbre emelését, ezekre a dolgokra is sokkal érzékenyebbek vagyunk, jobban érezzük a veszélyt, mint az 1990 után született fiatalok vagy az elkényelmesedett, jólétben felnőtt vagy megöregedett nyugatiak.
– Lesz-e folytatás?
– Nincs kizárva. Újabb felkérés máris érkezett. De ez már a jövő zenéje (lesz).
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!