
Kolozsvári csoportkép a Felszeg Gyöngye Néptánccsoport tagjaival. A kalotaszegi hagyományokat viszik tovább
Fotó: Facebook/Felszeg Gyöngye Néptánccsoport
A kalotaszentkirályi Felszeg Gyöngye Néptánccsoport legfontosabb kihívásként idénre azt tűzte ki célul, hogy bevonja a fiatalokat a hagyományok átélésébe, és arra ösztönözze őket, hogy szívükön viseljék az ügyet. Póka Jácint Tivadar, a több mint 30 éves múltra visszatekintő Felszeg Gyöngye csoport vezetője a meghatározó lépésekről, a megszólított korosztályokról, a tanult táncokról és a fellépésékről beszélt az Erdélyi Naplónak.
2025. január 17., 10:102025. január 17., 10:10
2025. január 17., 10:252025. január 17., 10:25
– Több évtizedes múltra tekint vissza a kalotaszentkirályi Felszeg Gyöngye Néptánccsoport. Milyen mérföldkövek voltak a csoport életében?
– A Felszeg Gyöngye Néptánccsoport tevékenysége több mint 30 évvel ezelőtt kezdődött. Az első meghatározó lépés egy azóta is fennálló hagyományhoz, a Nemzetközi Népzene és Néptánctáborhoz kötődik. Ez először a rendszerváltás után került megrendezésre Szép Gyula és Németh Ildikó szervezésében. Ennek hatására a faluban is megnőtt az érdeklődés a néptánc iránt. Ekkor alakult meg az első csoport, amely kolozsvári oktatók segítségével kezdte meg a tánctanulást.
Ebben az időszakban a csoport Kalotaszentkirályi Hagyományőrző Néptánccsoport néven folytatta a tevékenységét.
Érdekesség, hogy a csoport oktatói mind korábbi táncosok voltak, akik később a csoport élére kerültek. Így történt ez Péntek Ferenccel is, akinek vezetése alatt 2003-ban a csoport felvette a Felszeg Gyöngye Néptánccsoport nevet. A következő oktató Lovász András, aki szintén Péntek Ferenc csoportjában táncolt korábban. András új generációkat indított útra, és számos fellépésre kísérte el csoportjait. Az ő tanítványai közül nőttem ki jómagam is.
A legutóbbi mérföldkövet 2022-ben értük el, amikor újabb fiatal csoportokat indítottunk, akik azóta is aktívan részt vesznek az órákon, és izgalommal készülnek a fellépésekre.
Póka Jácint Tivadar (középen) szerint mindig sikerült megtalálnia a közös hangot a különböző korsztályokkal
Fotó: Facebook/Szent László Napok
– Az évek során változott a felépítés: jelenleg milyen korosztályok és hány csoportban tanulnak?
– A csoport működése során többször előfordult, hogy több generáció keveredett egy csoporton belül. Ennek oka, hogy sokan középiskola után messzire kerülnek, és időhiány miatt nem tudnak tovább órákra járni. Ugyanakkor vannak, akik tanulmányaik után hazatérnek, és ismét csatlakoznak a csoporthoz. Jelenleg 4 csoport működik nagyon széles korosztályt felölelve.
– Milyen táncokat sajátíthatnak el, akik csatlakoznak a Felszeg Gyöngyéhez?
– Az egyik, amelyre különösen büszkék vagyunk, a kalotaszegi belsőlábas tánc. Ez egy felszegi tánc, amelyet ma már csak Kalotaszentkirályon táncolnak, ezért különösen fontos számunkra, hogy megőrizzük a hagyományt. A nagyobb korosztályok mezőségi, palatkai táncokat is tanulnak. Az idősebb, már nem aktív „Gyöngyök” román forgatóst (învirtitat) és sóvidéki táncokat is jártak, amelyeket igyekszünk továbbadni a fiataloknak.
Nincs hiány utánpótlásból, a gyerekek is érdeklődnek a néptánc iránt
Fotó: Péter Debóra
– Az elmúlt években számos színpadon megfordult a csoport a Kárpát-medencében, és más országokban is.
– Tánccsoportunk mindig szívesen lépett fel, akár az országon belül, akár külföldön. Elsősorban a legtöbb fellépést a Kárpát-medencében szervezték, például a Szentkirályok Szövetségi találkozóin, testvértelepüléseink rendezvényein, illetve más meghívásoknak eleget téve.
E körutak során meglátogatták Albániát, Szerbiát, Montenegrót és Bosznia-Hercegovinát is.
A csíksomlyói zarándokvonat kolozsvári fogadásán is fellépett a néptánccsoport
Fotó: Jakab Mónika
– Milyen célokkal, tervekkel vágtatok neki az idei esztendőnek?
– A csoport számára a cél mindig egyszerű volt: hagyományaink megőrzése és továbbadása. Az egyik legfontosabb kihívás a fiatalok bevonása a hagyományok átélésébe, és arra ösztönözni őket, hogy szívükön viseljék az ügyet.
A másik célunk egy erős közösség kovácsolása, hogy pezsgő és egészséges közösségi életet éljünk.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!