Mester Erika szerint nem félni kell a konkurenciától, hanem alkalmazkodni kell hozzá
Fotó: Makkay József
Első látszatra úgy tűnik, hogy a multinacionális üzletláncok szorításában egyre nehezebben tudnak talpon maradni a kis élelmiszerüzletek. Valójában vannak sikerreceptek, amelyek a kisboltot is megkerülhetetlenné teszik. Pécskai kereskedő házaspár fűszerüzletében jártunk.
2020. október 18., 13:252020. október 18., 13:25
2020. október 19., 09:262020. október 19., 09:26
A román–magyar határ menti partiumi települések vállalkozó szellemű emberei az 1989-es rendszerváltás után jóval hamarabb feltalálták magukat, mint Erdély más régiói. Szerepet játszott ebben Magyarország közelsége, hiszen sok kisvállalkozónak az ottani piacolás, az áruk adásvétele, a határ menti kiskereskedelem adta az első fogódzót. Az Arad megyei Pécskán két üzletet fenntartó Mester házaspárnak is így indult a kereskedői karrierje.
Mester Erikával az élelmiszerüzlete mögötti hangulatos udvaron beszélgetünk. Az egykoron lerobbant állapotban lévő épületet felújították, és a család a felső szintre költözött. A kisváros főutcájára nyíló tágas élelmiszerbolt azonban ma már egy a sok üzlet közül. A 2013-ban nyitott második üzletüknek napjainkban nemcsak a kisebb fűszerboltok konkurenciájával kell megküzdenie, hanem a városkába bejövő nagyobb üzletláncokkal is, mint a Plus, a Lidl és a Profi.
Aki nem tudja tartani a lépést, előbb-utóbb arra kényszerül, hogy lehúzza a rolót, hiszen ráfizetésből nem lehet megélni.
A főutcára nyíló élelmiszerbolt Pécskán
Fotó: Makkay József
Mester Erika és Pál mögöttünk üzemelő, saját tulajdonú üzlete klasszikus élelmiszerbolt. 2005-ben indult első üzletük – amit ma is bérelnek – jellegzetes vegyesbolt, amiben a régi falusi üzletekhez hasonlóan ruhaneműtől élelmiszerig szinte minden megvásárolható. Az indulás utáni években ez a modell volt a legsikeresebb, hiszen sem helyben, sem Aradon még nem nyitottak a multinacionális üzletláncok, így az emberek Pécskán is sorba álltak a frissen érkező áruért. A ruhaneműt bukaresti nagy lerakatokból hozták, sok élelmiszer pedig Magyarországról jutott be Pécskára, ami éjt nappallá tevő munkát, ugyanakkor szép jövedelmet jelentett a vállalkozó család számára. A 10–15 évvel ezelőtti idők azonban véget értek, hiszen Aradon is megjelentek a nagy bevásárlóközpontok, és az emberek vásárlói szokása gyorsan átalakult.
„A Pécskára elsőként bejövő Plus üzletet még nem éreztük meg, de amikor a Lidl is nyitott, visszaesett a forgalom, és kevesebb ember tért be hozzánk. Vásárlói táborunk átrendeződött, de mentünk tovább. Több ponton változtatni kellett: jobban odafigyeltünk az árakra, kerestük a hozzánk betérők zsebéhez alkalmazkodó termékeket, és talpon maradtunk” – összegzi dióhéjban az utóbbi évtized történetét Mester Erika. Vendéglátóm azt is elmondja, hogy a kiskereskedelmi üzletekhez viszonyítva a szupermarketekben sem lényegesen olcsóbb a legtöbb áru.
amivel vásárlóikat be tudják csábítani az üzletekbe. Ez késztette arra a kiskereskedelmet is, hogy olyan üzletláncokhoz csatlakozzanak, amelyek szerződéses feltételek mellett akciós termékeket is tudnak a kis boltokba szállítani. Mesterék az Erdély-szerte működő magyar CBA-üzletlánccal kötöttek szerződést, így hozzájutnak az akciós termékeiket kínáló reklámújságjukhoz és az olcsóbb termékekhez is, amelyeket vásárlóik keresnek.
A kiskereskedelmi felhozatal sokban hsonlít a szupermarketek választékára
Fotó: Makkay József
„A férjem folyamatosan járja az aradi Metro és Selgros üzleteit vagy más élelmiszer-lerakatokat, így napirenden vagyunk az árakkal. Ennek ismeretében alkudni tudok a beszállítókkal, ha arra hivatkozom, hogy az adott termék a Metróban éppen olcsóbb.
– érvel az üzletasszony.
A 16 alkalmazottal működő vállalkozás egyik erőssége a sok magyarországi termék. Erika asszony szerint mára bebizonyosodott, hogy a többségében románok által lakott Pécskán is a legjobb élelmiszerreklám, ha a csomagoláson megjelenik a magyar felirat is.
Ezzel magyarázható, hogy ma már bármilyen magyarországi tej-, hús-, gabona- vagy más termék beszerezhető Erdélyben is. Erre szakosodott cégek terítik országszerte a magyarországi élelmiszert, ami sok kiskereskedő közkedvelt kínálata. Vendéglátóm szerint sok jó erdélyi, romániai termék is van, de a jobb minőség rendszerint drágább, mint a magyarországi.
Mester Erika: a kis üzlet nagy előnye, hogy többet foglalkoznak a vásárlóval
Fotó: Nagy István
Mindez azonban önmagában még nem elegendő a sikeres kiskereskedelem fenntartásához. Mesterék nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő személyzet kiválasztására. Igaz, nem minden alkalmazott beszél magyarul, de mivel a cégben a magyar a „hivatalos” nyelv – azaz legtöbbet anyanyelven kommunikálnak –, a néhány román alkalmazott is lassan megtanul magyarul. Legalább annyira, hogy a betérő vásárló lássa benne a jóindulatot. „A kis üzletnek az a nagy előnye, hogy többet foglalkoznak a vásárlóval. Kedvesen szólnak hozzá, és igyekeznek eligazítani. Erre a nagyáruházakban nincs megfelelő személyzet, sem idő. Amelyik cégtulajdonos erre áldoz, annak lesznek törzsvásárlói a kiskereskedelemben is” – árulja el a fűszerüzletek egyik „titkát” a vállalkozó.
A kilencvenes évek elején pályafutását telefonos kisasszonyként kezdő Mester Erika hamar felismerte piacoló hajlamát, így szabadidejében Magyarországra vitt árut, vagy onnan hozott eladni. Ebből a tevékenységből nőtte ki magát a kétezres évek elején az üzletnyitás gondolata, amiben az időközben belenőtt és műszaki egyetemet végzett fiuk is folyamatosan segített. Az egyik temesvári nagyvállalatnál dolgozó fiatalember nem zárkózik el attól, hogy egyszer ő fogja továbbvinni a szülők kereskedését. A sikeres modell adott, a továbbiak csak a szorgalmon és az elköteleződésen múlnak.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztró legújabb számában látott napvilágot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!