Molnár Dezső a fóliaházában. A faluban 15-20 gazda tart ki a korai termesztés mellett
Fotó: Makkay József
A korai tavasz beköszöntével megpezsdül a primőrtermesztés. A fűtetlen fóliasátrakban mindenhol elkezdődött az idénymunka, hogy a termelők minél hamarabb piacra jussanak a retekkel, zöldhagymával és salátával. A Nagyvárad melletti Borson azt vettük számba, milyen eséllyel boldogulnak a kisgazdák.
2020. március 10., 10:002020. március 10., 10:00
A Nagyvárad környéki falvakban még pár évvel ezelőtt is hemzsegtek a fóliasátrak és a szabadföldi veteményes ágyak. Erdély más vidékeihez képest itt pár héttel korábban érkezik a tavasz, az alföldi melegek pedig kedveznek a korai zöldségtermesztésnek. Nincs ez másként a román–magyar határ közelében fekvő, többségében magyar lakosságú Borson sem, amelynek gazdái a nagyváradi zöldségpiacok állandó beszállítóinak számítanak. Úgy tűnik azonban, hogy ez a trend is lassan, de biztosan átalakul, mert egyre több kistermelő kényszerül gazdálkodásának feladására.
A legtöbb vásárló még mindig az árat és nem a minőséget nézi” – tárja szét kezeit Molnár Dezső borsi gazda, akivel február derekán találkoztam a családi háza mögötti gazdaságában.
A szebb időket megért borsi primőrtermesztés ma mindössze 15–20 gazdát foglalkoztat, ennyien tartanak ki az egyre szeszélyesebb piaci árulás mellett. Molnár szerint jó minőségű és jó ízű zöldségeit kedvelik ugyan a vevők, de a vásárlói kör mégsem állandó. Amikor az emberek elmennek bevásárolni az egyre sűrűbben telepített nagyváradi bevásárlóközpontokba, kényelemből ott veszik meg a zöldséget is, így a piacokra csak alkalomadtán járnak. Ezért változó a heti rendszerességgel pénteken és szombaton piacoló gazda árbevétele.
Ottjártamkor vendéglátóm éppen a traktoros ismerősét várta, aki a kisméretű erőgéppel felszántja 450 négyzetméternyi fólia alatti termőföldjét, amit előzőleg bőségesen megszórt istállótrágyával.
Azt tartom, hogy az ember élete túl értékes ahhoz, hogy zöldséggel és gyümölccsel mérgezzük magunkat. Arra törekszem, hogy ezt minél több embernek elmondjam. Nem akkora az árkülönbség az egészséges és az agyonvegyszerezett élelmiszer között, hogy a tudatos vásárlónak ne érné meg a jót választani” – magyarázza Molnár.
A frissen szántott és felaprított földbe hónapos retek került, ami napi bevételi forrása a gazdáknak, hiszen amikor betakarítása elkezdődik, naponta kell piacolni az előző este vagy a kora reggel begyűjtött portékával.
Molnár arról mesél, hogy tavaly csak júniusban tudta elvetni a másodtermés növényeit, mégis akkora babtermése lett, hogy nem győzte szedni. A fentről jövő locsolással és a csepegtetős öntözéssel is ellátott fóliaház mellett mintegy négy hektáron gazdálkodik, amiből egy hektárnyi a szántóföldi zöldséggel bevetett terület. A gyökérzöldségek mellett termeszt krumplit és fekete retket is, ezekkel folyamatosan piacol. Mivel termesztésükhöz kevés növényvédő szert használ, tavasz közeledtével mindig romlásnak indul az addig el nem adott termény, így ki kell számítani, hogy előreláthatóan mikor, hol és mennyit lehet értékesíteni a megtermelt áruból.
A gyümölcsössel, málnással és zöldségessel is rendelkező borsi gazda örülne, ha a Székelyföldön bevált magyarországi gazdaságfejlesztési program pályázataira már idén is lehetne pályázni Bihar megyében. Egyelőre a környékbeli falugazdász a gazdák igényeit mérte fel, kinek mire lenne szüksége: a pályázat meghirdetéséhez figyelembe veszik a partiumi falugazdászok összegzését is. Molnár szerint sokan várják a támogatást, hiszen 10–20 ezer eurónak megfelelő pályázati összegből egy kisgazdaság sok mindent megvásárolhat napi boldogulásához.
Egyrészt magukra vannak utalva, mert alkalmi napszámost lehetetlen találni a legnagyobb dologidőben, másrészt a nagy erőfeszítések árán megtermelt zöldséget és gyümölcsöt egyre nehezebb értékesíteni a piacokon. „Gyökeres szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy az erdélyi kistermelői réteg fennmaradhasson” – fogalmaz vendéglátóm.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!