
Silótakarmányt ropogtatnak a szabadtartásban élő tehenek a somosdi farmon
Fotó: Makkay József
A tej alacsony felvásárlási ára miatt egyre inkább a tejtermelő farmoknak éri meg tehenet tartani. Erdélyben elszaporodtak a nagyobb tehenészetek, miközben az utóbbi húsz évben a kisgazdaságok többsége abbahagyta a szarvasmarhatartást. A Maros megyei Somosdon Szőcs Imre tehenészetében jártunk.
2021. február 28., 20:182021. február 28., 20:18
2021. február 28., 20:202021. február 28., 20:20
Az 1989-es rendszerváltás óta eltelt három évtizedben gyökeresen átalakult az erdélyi tejtermelés. Míg a kilencvenes években a tejfeldolgozó nagyüzemekhez kerülő nyerstej főleg kisgazdáktól származott, napjainkra drasztikusan visszaesett az 1–2–3 tehenet tartó háztáji gazdaságok száma. Egész vidékekről tűntek el a legelésző marhacsordák, miután a kisgazdaságok tejtermelése felszámolódott.
így lemondtak róluk. Szerencsésebb helyzet, amikor a kieső kisgazdaságok tejhozamát helyi farmok pótolják. Valójában az történt, hogy a nagyobb tejfeldolgozó cégek Magyarországról, Szlovákiából vagy éppen Ausztriából importálnak nagy mennyiségű nyerstejet.
A Szőcs fiúk a mezőgépjavítás szakemberei is
Fotó: Makkay József
Maros megye ilyen szempontból jó helyzetben van, hiszen tejtermelő farmjai biztosítják a nyersanyagot a tejipari cégek számára. Sok faluban az történt, hogy a 20–30 évvel ezelőtti kisgazdaságok tehénállománya nagyobb tehenészetekben „köszön vissza”. Ahogyan az a Marosvásárhelytől tíz kilométerre fekvő Somosdon is történt. A Nyárád menti faluban a rendszerváltás előtt 500–600 tehenet hajtottak ki minden reggel a legelőre. Napjainkra a legtöbb kisgazdaságból eltűnt a tejelő jószág, viszont az egykori tehénállomány 2021-ben három helyi agrárvállalkozásban termel. Közülük az egyik a Szőcs-tehenészet, ahol a farmalapító Szőcs Imrével három fia – Imre, Áron és Péter – gazdálkodik vállvetve.
A reggeli fejést és a tej elszállítását már nem fogom ki, mire megérkezem a somosdi farmra. A hűtőtankból minden reggel a szovátai Hochland tejfeldolgozó üzem tartálykocsija szippantja ki az 1500 liternyi tejet. Ilyenkor, télidőben valamivel kevesebb gyűl, de ahogy megjelenik a legelők zöld takarmánya, a tejtermelés megugrik.
Szőcs Imrével végigjárjuk a farmot. A tehenek friss silót ropogtatnak, amit egy keverőgépben dúsítanak takarmányliszttel és jó minőségű szálas takarmánnyal. A siló erős illata belengi a környéket, de a falun kívüli farmon ez senkit nem zavar. Még a kilencvenes években kitelepedtek ide, miután az otthoni porta szűknek bizonyult 25 szarvasmarhának. Sokat osztották-szorozták, amíg önerőből belevágtak a beruházásba. Már akkor lehetett uniós SAPARD-támogatásra pályázni, de az önrész nagy volt. Mielőtt belevágtak volna, az történt, hogy az egyik falubelijük belebukott a bankhitelbe, az újdonsült agrárvállalkozónak pedig mindene elúszott. Ez olyan elrettentő példa volt számukra, hogy elhatározták, addig nyújtózkodnak, amíg a takarójuk ér.
amíg sikerült tető alá hozni a marhaistállót, és rendre megvásároltuk a szükséges mezőgépparkot. Igaz, hogy 15–30 év közötti idős traktoraink vannak, de ennyire futotta” – magyarázza a farmtulajdonos.
A gazda szeme hizlalja a jószágot. Szőcs Imre reggeltől estig a farmon tartózkodik
Fotó: Makkay József
A szülőfalujában autóbádogos műhellyel indult férfi a kilencvenes években váltott, amikor szülei és felesége szüleinek a földjeit kezdték el dolgozni. Egyre többet bevállaltak, végül úgy döntött, felhagy tanult szakmájával és a tehéntartás mellett kötelezi el magát.
Mialatt beszélgetünk, kisebbik fia jön az apjáért, hogy az egyik traktor javításához kérjen segítséget. Mostanra mind a négyen értenek a gépekhez: legtöbbször csak alkatrészeket vásárolnak, és az erőgépeket az állattelep műhelyében javítják meg. Télidőben ez a legfontosabb teendő, hogy mire elkezdődnek a tavaszi munkálatok, mindenik traktor és mezőgép munkaképes legyen.
és a tehenészetet folyamatosan frissítik előhasú üszőkkel. Tíz évnél többet nem érdemes tartani a teheneket, mert a törzskönyvezett jószágért addig igényelhető az évi háromszáz eurós támogatás. Vendéglátóm szerint a tehenek után járó fejpénz, a tejtámogatás és az üzemanyagtámogatás együttvéve szükséges ahhoz, hogy a tejtermelés jövedelmező legyen. Ezek nélkül be lehetne zárni a farmot, hiszen a literenkénti egy lej fölötti felvásárlási ár az önköltséget sem biztosítja. „Jobban örülnék, ha normális ára lenne a tejnek, az élőmarhának s a bikaborjúnak és nem kapnánk támogatást. Ez azonban a mostani körülmények között illúzió” – magyarázza a gazda.
A hűtőtankba kerül a frissen fejt tej
Fotó: Makkay József
Szőcsék a farm beindulása óta egyetlen mezőgazdasági pályázatot igényeltek: a magyar kormány által finanszírozott marosvásárhelyi Pro Economica Alapítványtól kaptak 15 ezer eurót mezőgépvásárlásra egy 20 ezer eurós pályázat keretében.
át kéne alakítani a gépparkot és új épületeket építeni, ami meghaladja a család erejét.
Szőcs Imre örül, hogy mindhárom fia az állattenyésztés mellett kötelezte el magát. Nélkülük nem mert volna ekkora fejlesztésbe belevágni. A két nagyobbik fiú megházasodott, és a farm keretében képzeli el családja jövőjét, de a kisebbik is itthon marad a líceum elvégzése után. A fiúk időnként panaszkodnak az apjuknak, hogy kevés a szabad idejük. Már megszokták, hogy a családból csak két ember tud egyszerre hiányozni a farmról, a másik kettőnek ott kell lennie.
„Ebbe csak úgy érdemes belefogni, ha az ember szereti a mezőgazdaságot. Elköteleződés nélkül az állattartás kínszenvedés lenne. Aki azonban szenvedélyként tekint a gazdálkodásra, az elégedett ember lehet” – magyarázza a somosdi gazda.
Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztróban látott napvilágot.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!