Amit lehet, fel kell dolgozni

– Felértékelődik a méhészet. Egyre több erdélyi gazda fog bele, azonban nem mindenki számára váltja be a hozzáfűzött reményeket. A Csíkszéki Mezőgazdászok Egyesülete számára mennyiben jelent prioritást a méhészképzés?

– Azt tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a méhészet iránt, és a sikeres munkához mindenekelőtt szakismeretek szükségesek. Gazdaszervezetként a képzés területén segíthetünk a legtöbbet. Mezőgazdasági egyesületünk 2016. december derekán negyedik alkalommal szervezte meg a csíksomlyói Jakab Antal Konferenciaközpontban a Székelyföldi Mezőgazdasági Konferenciát, amely tavaly méhészeti fórumként fogadta a gazdákat. 2016 különösen nehéz év volt a méhészek számára, sokan mínuszban zártak, ezért jól jött, hogy neves szakemberek bevonásával tudtunk nekik útmutatót nyújtani. A méhészet az az ágazat, amely hagyományos termékek előállításával Székelyföld természeti örökségét ápolva a fenntartható fejlesztés egyik fontos pillérévé válhat.

– Hogyan fogadják a méhészkedő gazdák a mezőgazdasági szakemberek előadásait?

– Talán a méhészek a legigényesebbek a tanulásra, tudásuk frissítésére. Jó tapasztalataink vannak, mert mindig olyan szakembereket hívunk meg, akik nagyon jól felkészültek – rendszerint ők maguk is aktív méhészek –, így ismerik a szakma minden csínját-bínját. Decemberi fórumunkra meghívtuk Szőcs Borókát, a 2016-os TUDÉK díjazottját, aki Környezet és korfüggő zsírfelhalmozás méheknél címmel tartott színes előadást saját kutatásaira támaszkodva: székelyföldi méréseinek eredményeit ismertette Csíksomlyón. Dr. Tófalvi Melinda méhészetre szakosodott állattenyésztő mérnök átfogó előadásában elsősorban az anyaméhek kiválasztásáról, a környezet, a technológia, az ember, a természet és a méhek közötti összhangról, egyensúlyról és az ezek hiányából adódó problémákról beszélt. A korondi méhész előadásait azért hallgatják sokan figyelemmel, mert mindig saját méhésztapasztalatait is megosztja hallhatóságával. Lázár Tibor, a Hargita Megyei Méhészegyesület elnöke a saját méhészetében használt és bevált technológiai megoldásokat mutatta be. Előadása elsősorban a gyakorlati oldaláról próbálta megközelíteni a szakmát, külföldi szakmai tanulmányutakon és konferenciákon szerzett tudást is beleépítve az előadásába.

– A téli időszakban mennyire gyakoriak a méhészeknek szóló programok?

– Az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületeinek Szövetsége többször vállal partneri szerepet szakelőadások, tanfolya­mok megszervezésében. Legutóbb, december elején a méhészek védőszentjéről, Szent Ambrusról elnevezett méhésznapot tartottunk a marosvásárhelyi Deus Providebit házban. Mintegy negyven méhész jött el a rendezvényre, amelyet a Nyárád Völgye Méhészegyesülettel és a Milvusz Grouppal közösen szerveztünk. A rendezvényen részt vett Bordi Kacsó Zsolt, az Apia Maros megyei aligazgatója is, akitől a gazdák első kézből értesülhettek a méhészeknek járó agrártámogatásokról. Igény van tehát ezekre a rendezvényekre, a téli periódus pedig kiválóan alkalmas a tanulásra, továbbképzésre és elmélyülésre.

– Alig két hónapja tért haza egy csíki gazdacsapattal a Felvidékről. Mit láttak, mit tapasztaltak?

– A Csíkszéki Mezőgazdászok Egyesületének nagyon fontos a Kárpát-medencei magyar gazdaszervezetekkel való kapcsolatépítés. Minden erre irányuló lehetőséget és pályázatot megragadunk, hogy tapasztalatcseréket szervezzünk gazdáink számára. Tavaly november utolsó hetében szakmai tanulmányutat szerveztünk Szlovákiába, Felvidékre, ahol Karva község környékének sikeres magyar agrárvállalkozásait látogathattuk meg a Gazda Polgári Társulás partneri segítségével. Mindez a magyarországi Földművelésügyi Minisztérium támogatásával sikerült. A négynapos felvidéki tapasztalatcserén a mezőgazdaság különböző területein dolgozó gazdákat, agrárvállalkozásokat, mezőgazdasági nagyüzemeket cserkésztünk be. Volt közöttük szántóföldi növénytermesztéssel, gyümölcsfeldolgozással, vidéki turizmussal, agrároktatással, borászattal, szarvasmarha-tenyésztéssel és svájci típusú sajtkészítéssel foglalkozó kisebb-nagyobb vállalkozás. Nyilván az volt a cél, hogy a csíki csapatban részt vevő 13 gazda minél több mindennel ismerkedhessen meg.

– Volt-e olyan szakterület, amely közelebb áll a csíki gazdákhoz?

– Talán az izsai Bokros farmot emelném ki, amely mintegy 400 hektár szántóföldön gazdálkodik, és elsősorban krumplit termeszt. A vállalkozó család úgy ítélte meg, hogy a legfontosabb a több lábon állás, ezért a falusi vendéglátásban és egy kis állatfarm erejéig az állattenyésztésben is fantáziát lát. Hasonlóan sokszínű látvány és tapasztalat volt a Búcsi Mezőgazdasági Szövetkezet, amely több száz hektáron foglalkozik szántóföldi növénytermesztéssel, de rendelkezik szarvasmarhateleppel, gyümölcsösökkel és szőlőültetvényekkel is, és gyümölcsfeldolgozót működtet. A szövetkezet érdekessége, hogy mintegy száz alkalmazottat foglalkoztat.

– Mennyire fontos a gazdák számára a termelés és feldolgozás integrálása?

– Tapasztalataink azt mutatják, hogy ez egyre fontosabb. Több helyen is a megtermelt gyümölcsöt maguk dolgozzák fel és forgalmazzák, és ezeknek a termékeknek igen jó a piaca. Karván például sikerült megnézni egy kis családi gyümölcsfeldolgozót, amely jó minőségű gyümölcsleveket és gyümölcschipszeket gyárt és forgalmaz. Magyarországon Dunaharasztiban meglátogattuk Ficsor Árpád szimmentáli típusú szarvasmarha-mintafarmját, amelynek törzstenyészetébe 220 magyartarka szarvasmarha tejelő egyedei adják a kiváló minőségű alapanyagot. A vállalkozó kis sajtüzemet is működtet, amelyben svájci típusú parasztsajtokat készít és forgalmaz. A lényeg az, hogy aki teheti, maga dolgozza fel termékeit, vagy ezek egy részét falusi vendéglátásban hasznosítja. Ezek a tapasztalatok mindenképpen ösztönzők a székelyföldi gazdák számára is.