A szövetkezés lehetne a megoldás a guruló málna vagy szörp értékesítésére

Hiányzó szövetkezeti összefogás

„Amikor 2012-ben elkezdtem málnatermesztéssel foglalkozni, Alcsíkon alig volt konkurencia. Ma körülbelül egy tucatnyi gazdaság működik, ahol elsősorban ribizlitermesztésbe vágtak bele, és a gyümölcsöt zömmel fel is dolgozzák. Mind a tizenkét gazda termékeit megkóstoltam. Ezek fele jó minőségű, a másik fele viszont lejáratja a szakmát. Az a baj, hogy mindannyian ugyanazon a piacon akarnak megélni” – magyarázza a közgazdász végzettségű fiatalember, aki nyolc évvel ezelőtt szenvedélyből vágott bele a málna- és ribizlitermesztésbe, időközben pedig komoly terveket szőtt a nagybani értékesítésre.

hiszen a hosszabb távú talpon maradásra más esély nincs. Így szerzett tudomást egy észak-magyarországi szövetkezetről, amely a környékbeli gazdáktól vásárolja fel a különböző bogyós gyümölcsöket, lefagyasztja, majd nyugat-európai országokban exportálja. Az ötlettől fellelkesülve a bukaresti agrárexpón mély-fagyasztó berendezést forgalmazó cég képviselőivel is találkozott. A 120 ezer eurós berendezéssel a környékbeli gazdák teljes termését fel lehet dolgozni.

– magyarázza az újtudnádi vállalkozó. A kezdeményezésből azonban nem lett semmi, mert a megkeresett csíki gazdák mindenféle szövetkezéstől elzárkóztak. Ekkora beruházást egy gazda nem tud bevállalni, de ha össze is jönne az agrárvállalkozónak, nehéz előteremteni a gép óránkénti „fogyasztásához” szükséges 200-300 kg friss gyümölcsöt. Feldolgozásra és értékesítésre a szövetkezeti háttér az ideális megoldás, ahogyan az Nyugat-Európában széles körben elterjedt, de Magyarországon is bőven akad rá példa. Darvas szerint a székelyföldi gazdák nagyon bizalmatlanok a szövetkezeti kezdeményezésekre, ezért esélytelen összefogásban gondolkodni. Marad tehát az a változat, amikor mindenki odahaza egymagában kínlódik, bevállalva a termelés, a feldolgozás és az értékesítés kálváriáját.

Szörp, dzsem, pálinka

A Darvas-farm története azzal kezdődött, hogy 2012-ben mintegy ötszáz málnacserjét ültettek el, amiről a következő évben már szüreteltek. A málnatermesztés mellett foglalkoznak vörös ribizlivel és földieperrel is. Hamar kiderült azonban, hogy a földieper a legkevésbé vonzó. Egyrészt Székelyföldön kevesebb a hozama, mint Szatmárban, másrészt túlságosan munkaigényes, és a csíki falvakban is gond a munkaerő.

Az évek során kitapasztalták, miként értékesíthető legjobban a málna és a ribizli. Nagy a keletje az előre meghirdetett szüretnek, amikor be lehet jelentkezni gyümölcsszedésre családostól, és a leszedett málnát lemérik, kifizetik és a szedő hazaviszi. Olyan opció is van, amikor a gazda szedi le a gyümölcsöt, és némi felárral értékesíti otthonról.

Darvasék megpróbálkoztak málnaborral és szörppel is. A bornak kellemes az íze, viszont hivatalosan nem lehet forgalmazni, mert a román borászati törvény szerint bor nem készíthető mesterségesen előállított cukor hozzáadásával. Málna- és ribiszkeszörpre azonban nagyobb tételekben is volna igény, de csak úgy éri meg, ha a termelő a termékeivel bejut egy-egy üzletláncba.

Amennyiben ekkora kapacitású gyártásra megoldást talál, ez lehet az értékesítés legjobb módja. Bio minőségű, tiszta gyümölcsből származó szörpre és dzsemekre egyre nagyobb az igény.

Érdekes kihívásnak számít a málnapálinka is, amely ugyan borsos áron – 300-400 lejért forgalmazható literenként – de ha megszerzik a szükséges engedélyeket, erre a prémiumtermékre is volna kereslet.

Székelyföldön menő fajták

Noha a vadmálna Székelyföld minden részén megterem, a termesztett fajták honosítása nem könnyű feladat. Fontos, hogy olyan fajtákat telepítsenek, amelyek az átlagosnál később, júliusban teremnek, így virágzásuk nem szenvedi meg a fagyokat. Darvas szerint a székelyföldi tavaszi fagyokat nem minden bogyós gyümölcsű cserje viseli el: volt olyan esztendő, hogy a lefagyott virágok miatt a vörös ribizli kilencven százalékának odaveszett a termése. A málnatermesztés azért szerencsésebb foglalkozás, mert széles fajtaválaszték áll a gazdák rendelkezésére.

A megélhetéshez azonban több hektár telepítés szükséges. Darvas Róbert számításai szerint a frissen értékesített gyümölcs legalább négy hektáros területről tart el egy gazdacsaládot, aki viszont feldolgozva értékesíti a végterméket, annak kevesebb terület is elegendő a megélhetéshez.

Cikkünk eredetileg a Székelyhon napilap hetente megjelenő gasztronómiai kiadványában, az Erdélyi Gasztró legfrissebb számában látott napvilágot.