A juhásznak jól megy dolga?

Az elmúlt időszakban megtartott csíkkarcfalvi berbécsvásár adta az ötletet, hogy szétnézzünk, hogyan boldogulnak a székelyföldi juhászatok. A szebb időket is megért ágazat napjainkra súlyos gondokkal küszködik. Elsőként Tánczos Barna RMDSZ-szenátort, a mezőgazdasági szakbizottság tagját, volt mezőgazdasági államtitkárt kérdeztük. „Szervezettség szempontjából a székelyföldi juhtenyésztők lemaradnak az országos átlagtól. Miközben a Juhászok Országos Szövetsége az egyik legerősebb szakmai szervezet, mi, székelyföldiek kullogunk. Amíg Szebenben vagy több Kárpátokon túli megyében kevés gazda hatalmas méretű juhászatokat tart fenn – nem ritka az 5–10 ezer állatot számláló juhállomány –, a mi esetünkben a megyei létszám sok kis háztáji gazdaságból tevődik össze” – fogalmazott Tánczos Barna. A szakember szerint az apró gazdaságok miatt az érdekképviselet felvállalása és az értékesítés is problémás. A szétszórt állományok miatt nehéz adott súlykategóriában ezer bárányt kínálni eladásra, ahogyan fajtánként is nehéz egy kamionra való állatott összeszedni, pedig a nagybani felvásárlóknak ez az elvárása.

Nem hatékony a tenyésztés

Az állományok felaprózottsága rányomja bélyegét a tenyésztésre is. Nagyon sok gazda 10-30 állatot tart, amiben egyesületi szempontból nincs szervezettség és semmiféle tenyésztési elvárásokra nem figyelnek. Tavasztól őszig a gazdák a közbirtokosságok tulajdonában levő havasi legelőkön tartják állataikat. Ez a fajta juhtartás azonban nem hatékony: míg a nagy egyedszámú juhfarmokon vigyáznak az állomány egységes tulajdonságaira – itt rendszerint komoly tenyésztőmunka folyik – a kisgazdaságokból összeverődött juhnyájakban a tenyésztői munka a leggyengébb láncszem. Tánczos Barna szerint ebből a zsákutcából csak úgy lehetne kilépni, ha a székelyföldi juhtartók legalább fajtánként összefognának: legalább 20-30 gazda kellene azonos fajtájú egyedeket tartson és megfelelő kosokat használjon továbbtenyésztésre, hogy a piaci elvárásoknak megfelelő genetikai állomány álljon össze.

„A mezőgazdasági minisztérium afelé tart, hogy a támogatásokat tenyészállatfüggőkké tegye. A törzskönyvezett állatok után kérhető úgynevezett összekapcsolt támogatás esetében például azt szeretnék elérni, hogy kettéválasszák a költségvetést: 2017-ben 17, 2018-ban 21, 2019-ben 25, míg 2020-ban 27 euró juttatást kapnának állatonként azok a gazdák, akiknek teljes juhállománya törzskönyvezett. Azok a tenyésztők, akik harmincöt nem törzskönyvezett anyaállat mellett egy törzskönyvezett berbécset tartanak, az új támogatási rendszer szerint a következő években 13, 15, 17, illetve 19 eurót kaphatnak évente egyedenként.

Ne maradjon hobbitevékenység

A mezőgazdasági támogatási rendszer kis odafigyeléssel már ma is vonzó lehet. Egy juhos­gazda számára ehhez minimum 60 állat szükséges, ez a juhtámogatás alapfeltétele. Ha az állomány megvan, és a gazda hét fajtatiszta tenyészkost is tart, akkor 1200-1500 eurós évi támogatásra jogosult. Mivel országos szinten a becsülthöz képest jóval kevesebben igényelték a prémiumtámogatásokat, a tervezett támogatási értéknél ma jóval többet kapnak a gazdák. Az a tény, hogy több erdélyi megyéből – elsősorban a Székelyföldről – a juhtartók részéről kevesebb támogatási kérelem futott be, elsősorban a kis létszámú juhállományokkal magyarázható. Amíg a gazdák többségének a juhászat kiegészítő, hobbi szintű tevékenység marad, nem figyelnek a támogatások adta lehetőségekre, de a fajtatiszta tenyésztésre sem. Többszáz egyedes juhászatok esetében – ahol a család megélhetését jelenti a farm – a 400 juh után igényelhető évi 10 ezer eurós támogatás már komoly pluszbevételt jelent, ezért érdemes a vele járó papírmunkával is foglalkozni – magyarázza Tánczos Barna.

Indul a „de minimis” támogatás
A rövidesen induló de minimis támogatásról tájékoztatta az érdeklődőket Maria Toma, a mezőgazdasági minisztérium állattenyésztési politikákkal foglalkozó osztályának igazgatója a csíkkarcfalvi berbécsvásáron. A két évvel ezelőttihez képest az idei berbécsvásárlási program könnyítéssel indul: minden hatvan juh után állami támogatásból egy tenyészberbécs vásárolható. A honosított hazai fajták mellett öt francia fajta is bekerült a vásárolható tenyészállatok lajstromára. Az újrainduló programmal kapcsolatban az is elhangzott, hogy berbécsenként 2500 lej támogatás jár. Ebből a keretből összesen 24 millió lej áll a juhtenyésztők rendelkezésére, országosan a szaktárca 9600 berbécs megvásárlását támogatja.

Kihasználatlan törvény

Aki figyelemmel követi az agrárágazat működését szabályozó törvényeket, rájön, hogy számos olyan jogszabály született az elmúlt években, amelyekről a gazdák nem vesznek tudomást. A szakember szerint ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a gazdatársadalom nem érett meg sok változásra. Az új szövetkezeti törvény például lehetőséget adna a gazdáknak arra, hogy különböző juttatásokat az egyesületeken keresztül hívjanak le. A szövetkezeti keretben történő gazdálkodást szabályozó törvény a juhászatok számára is több újdonsággal szolgál. A jogszabály többek között lehetővé teszi, hogy az egy utcában lakó gazdák úgy írassák közös szövetkezet nevére juhaikat, hogy a tulajdonjog továbbra is gazdáké maradjon, így csak nyilvántartási szempontból szerepelnek a szövetkezetnél. Az így összegyűlt közös száz juh mellé – igényelhető agrártámogatás keretében – megvásárolhatóak a fajtatiszta, törzskönyvezett berbécsek, és ezzel az egész állomány után sokkal magasabb agrártámogatás igényelhető. A kapott összeget adómentesen oszthatja vissza a szövetkezet saját tagjai számára. Ezzel a gazdák saját állatlétszámuk gyarapítása nélkül hívhatnának le olyan támogatásokat, amelyekhez amúgy egyéni gazdaként nem férhetnek hozzá.

Problémás értékesítés

Bíró Attila csíkkarcfalvi juhtartó 530 anyajuhot és 17 berbécset tart. Az első 50 juhát 2005-ben vásárolta. Ő vállalja a falubeli juhok többségének nyári legeltetését is. Jelenleg 1800 állatra vigyáznak. Saját állományához korábban a de minimis agrártámogatásból hét törzskönyvezett berbécset vásárolt. Eddig 251 juhot sikerült törzskönyveztetnie.

A tizenegy éve juhtartással foglalkozó gazda elsősorban az értékesítési gondokat panaszolja: az állatokon és a sajton csak alacsony áron tudnak túladni. A sajt kilójáért 7-8 lejt kínál a nagybani felvásárló. A vágóállat kilójáért 18-20 lejt, az élőállatért 6-7 lejt, a selejt állatért pedig 3-4 lejt fizetnek. Bíró Attila szerint nagy gond, hogy a külföldi felvevő piacokra kerülő hazai juhok több láncszemen mennek át, a kereskedőkkel szemben pedig a gazda alig keres valamit. Romániában a viszonteladó kereskedőhálózatokat nem lehet kikerülni, ezek pedig lefölözik a hasznot.

A piac évről évre változik. Idén például mintegy 240 bárányt tudna értékesíteni, de alig van rá kereslet. Ma már oda jutottak, hogy a biztos jövedelmet az állami támogatás jelenti, az értékesítésből származó bevételek csak az önfenntartásra elegendőek. A megoldást egy biztos felvásárló jelentené, amelyik adott dátumokon, azonnali fizetéssel szállítaná el a bárányokat. A sajt értékesítésére egyesületi úton kellene piacokat találni.

Hiányzó juhászok

A csíkszeredai Tánczos Imre gye­rekkora óta gazdálkodik. Mostanra ugyan lecsökkentette állományát, de korábban több száz juhot tartott. 1969 őszén fogott bele a juhászatba, és 1986-ig évente mintegy 300–400 juhot tartott. Utána 100–200 állatra csökkent az évi állomány, tíz éve pedig keletfrízeket vásárolt, ma húsz juhot tart. A 75 éves gazda nem akarja tovább szaporítani állományát, ha lenne rá piac, a fiatal állatokból eladna. Szerinte ma azért sem megy jól a juhászat, mert nincsenek hozzáértő juhászok. Ha nem a tulajdonos legelteti az állományt, megtörténik, hogy őszire annyira lesoványodnak a juhok, hogy nem ismeri meg saját állatait. Az idős juhász szerint inkább kevesebb állatot tartson az ember, és vigyázzon rájuk, hogy jó hozamai legyenek, mint nagy állománnyal teljes ráfizetést termeljen.

Erdélyi statisztikai adatok
A mezőgazdasági minisztérium honlapján megtalálható statisztikai adatok szerint 2015. április végén Hargita megyében 293 816, Kovászna megyében 389 800, Maros megyében 824 453, Kolozs megyében 1 069 781, Brassó megyében 637 110, Szilágy megyében 265 033, Bihar megyében pedig 527 698 juhot tartottak. Az év első négy hónapjában az országos állomány létszáma: 15,8 millió juh. A legelőterületek megyénkénti leosztása: Hargita 150 ezer hektár, Kolozs 128 ezer, Brassó 119 ezer, Maros 108 ezer, Bihar 77 ezer, Szilágy 54 ezer és Kovászna megye 50 ezer hektár. Ennek függvényében igen változó az egy hektárra jutó állatsűrűség: ez Hargita megyében 1,9 juh, Szilágyban 4,9, Brassóban 5,3, Biharban 6,8, Kovászna megyében 7,8, Marosban 7,6 és a legmagasabb Kolozs megyében, 8,3 birka/hektár. Érdekes adatok mutatják az értékesítési szokásokat is. Országosan 3,8 millió juhot értékesítettek húsállatként: ebből 1,4 millió családi fogyasztásra került, és mintegy 2,4 milliót eladtak. Kolozs megye vezet: a levágott 318 186 juhból mintegy 240 ezer talált vevőre a piacon, ezzel szemben a Hargita megyében levágott 32 ezer állat saját felhasználásra került, de Kovásznán is a mintegy 54 ezer levágott állatból mindössze kétezret adtak el.
Valamivel jobb a székelyföldi helyzet a tejértékesítés terén. A Kovászna megyében kifejt 33 ezer hektoliter tejből 30 ezret kis- és nagyüzemi rendszerben dolgoztak fel. Hargita megyében a 45 ezer hektoliter tej 95 százaléka került üzemi feldolgozásra. Maros megyében 219 ezer liter tejet fejtek ki a gazdák, ebből 210 ezer liter tej került feldolgozó üzemekbe.