Sokismeretlenes háziállatunk, a nyúl

Tavasszal rendszerint bővül az állatkereskedések nyúlválasztéka. De jaj annak a nyulas embernek, aki nem ismeri a nyúl természetét, fiziológiáját és patológiáját, mégis akarva-akaratlan belefog a nyulazásba. Akarva, ha azt hiszi, hogy nyulakat tenyészteni tiszta játék, akaratlan, ha szegényt „megdobják” egy gyönyörűséges puha állatkával, amelyet nyuszinak neveznek. Sohasem értettem egyet élőlények ajándékozásával, de a szokás nagy úr, ráadásul ragályos, akárcsak azok a fertőző betegségek, amelyek a nyulakat veszélyeztetik, és amelyekről feltétlenül tudnunk kell, ha nyulazni akarunk. Idestova húsz éve osztom az észt a nyulak tartásáról és fertőző betegségeinek megelőzéséről, mégis találkozom olyan nyulas gazdákkal, akik nagyreményű állományukat siratják, mert azt hitték, elég a nyúlnak egy kis fű, és nulla befektetésből máris kitermelhető a zamatos, koleszterinmentes husika.

Fülétől a farkáig

Kezdjük máris a szüntelenül szimatoló orr alatt, azaz a fogaknál. A nyulaknál a fogak szerkezete nem különül gyökérre és koronára, és a nyúl egész életében nőnek. Az egymással szemben lévő fogak állandóan koptatják egymást. Időskorban, nem megfelelő táplálék, étvágytalanság vagy betegség esetén gyakran előfordul, hogy a fogak túlnőnek. Az állat nem eszik, lefogy, súlyos esetben fogai bele is fúródhatnak az ajkakba, ami fájdalmas fekélyek kialakulásához vezet, a megoldást a fogak levágása jelenti. A nyuszi jellegzetessége, a hosszú fül gyakran egy spéci, a külső hallójáratban élősködő rühatka áldozata lehet, ha állatorvosunktól kapott fülcseppekkel nem kezeljük. Gyakoriak a szem betegségei is, amelyek lehetnek eredendőek vagy gombás eredetűek, amikor a szem körüli bőr sebesedik ki. A légzőszerveket főleg nyirkos, hideg időben támadják a baktériumok, közülük főként a pasteurella és a bordetella családjába tartozók, de viszonylag könnyen kezelhetők enrofloxacin és tetraciklin segítségével. Ami pedig a puha, selymes bundájukat illeti, bizony nem ritka ennek a bolhákkal, néha macskabolhákkal és vérszívó tetvekkel való parazitáltsága, sőt a bögölylárvák is okozhatnak csúnya dudorokat, amelyek kifekélyesedhetnek, nem beszélve a szőratkáról, ami piretrinre és ivermektinre érzékeny.

Nyulam-bulam, jaj, de...

És máris elérkeztünk az igen bonyolult emésztőkészülékhez. A nyulak belei nagyon mozgékonyak, ám amikor a mozgás leáll, elzáródást okoz a belekben, és az ártalmas baktériumok elszaporodása a vakbélben nagy valószínűséggel az állat elhullásához vezet, ha azt nem kezelik. A bélmozgás lelassulásának a tünetei az étvágytalanság, apró bogyók, zselészerű bélsár vagy a széklet teljes hiánya. A betegség akkor fordul elő, ha az állat nem kap elegendő rostos táplálékot (széna), vizet vagy abbahagyja az evést stressz vagy fájdalom miatt. Nem elhanyagolhatók a paraziták sem, amelyek a nyúl gyomrában, illetve belében élősködnek, a fonalférgek és a galandférgek, amelyek leginkább a kutyák ürülékével szennyezett fűvel kerülnek a szervezetükbe. Tünetei az étvágytalanság, letargia, súlycsökkenés, fájdalmas és felfúvódott has, dehidratáció, akárcsak az E. coli baktérium okozta hasmenésben, ahol a tünetek sokkal súlyosabbak is lehetnek. A növendékállományban a legnagyobb veszélyt az egysejtű paraziták jelentik, amelyek már egész korán megfertőzhetik a kisnyulakat, erős hasmenést, májkárosodást, étvágytalanságot és elégtelen súlygyarapodást produkálva. Ezért fontos már életkoruk harmadik hetében megkezdeni a prevenciós kezelést szulfonamidokkal, toltrazurillal vagy metronidazollal, nagy figyelmet fektetve a tisztaságra. Ezek a betegségek ugyanis a trágyával szennyezett élelemmel terjednek főként, ha az állatokat zsúfolt helyen tartjuk. A stresszhelyzet okozhatja fiatal anyáknál a fiókafalást, de ha az anya a halott magzatot elfogyasztja, azt a fészektisztító ösztöne miatt teszi.

Megelőzés és oltás

A házinyulaknak 1984-ig a mixomatózis volt az egyetlen komoly veszteséggel járó vírusos betegsége, ezt 1896-ban észlelték Dél-Amerikában a gyapotfarkú nyulakon, innen terjedt át Európába. A betegség terjesztésében a vérszívóknak van döntő szerepük (bolha, szúnyog, kullancs). Először a fülkagylón vérzés észlelhető, ami a fejre, orra is átterjed. A betegség 1–3 hetet tart, legtöbbször elhullással végződik. Kezelés nem létezik, egyetlen mód a megelőzés: az istálló tisztán tartása, a vérszívók szúnyoghálóval való távol tartása. A fióka anyai védettsége két hét után megszűnik, így a mortalitás akár 100 százalékos is lehet. A másik fontos vírusos betegség a vérzéses betegség (VHD), amit először Kínában ismertek fel 1984-ben. A nyúlpestis járványszerűen söpört végig Kínán, több százezer angóranyúl pusztult el. Kórokozója egy calicivírus, amelyre csak a házi, illetve őse, az üregi nyúl fogékony. Rendkívül járványos jellegű, és magas elhullással járó betegség. Lefolyása gyors, kezdetben néhány órás étvágytalanság, esetleg orrvérzés észlelhető. Az elhullást megelőzően idegrendszeri tünetek lépnek fel. Nálunk is létezik mindkét betegség ellen egy kombinált vakcina, amit hathetes korban kell beadni, és egy hónap után megismételni. Az anyaállományt fontos hathavonta revakcinázni. Mert nem igaz a mondás, hogy a nyuszi szeret meghalni, egészséges élete pedig a mi felelősségünk marad.