Oltás mindenekelőtt

Diákkoromban én magam is szállítottam a vakcinát, még a fertőző betegségek előadótanárának is. Mindezt csak azért említem, hogy érzékeltessem az állatok iránt érdeklődőkkel, hogy azokban az ínséges időkben milyen áldozatokat kellett meghozni a gyógyulásért, betegségek megelőzéséért, a kutyatartók és tenyésztők milyen nehézségek árán voltak hajlandóak és képesek megőrizni és továbbtenyészteni az állományt.

Bár mindez 30-40 éve történt, a téma, vagyis az oltás fontossága mégis visszatérő téma maradt a tévében, rádióban, s ahol csak állatorvosokat faggatnak betegségekről, problémákról. A vakcinázás a medicina azon részéhez tartozik, amit prevenciónak nevezünk, és mind a humán-, mind az állatgyógyászatban egyre nagyobb és nagyobb figyelmet érdemel. Nem beszélhetnénk hatékony prevencióról, ha az oltóanyagokat ma is kávés termoszban kéne átcsempészni a határon, ha a kutyatartóknak, vagy jövendőbeli kutyásoknak nem állna rendelkezésére hatékonyabbnál hatékonyabb vakcinákkal rendelkező állatorvosi rendelő.

 Gyomor és bélgyulladás

Akkor mégis miért írok evidenciákról, hisz ma már szinte minden második utcasarkon állatorvosi rendelők hirdetik szolgáltatásaikat? Húsz-huszonöt évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a kisállatorvoslást, egy akkoriban új keletű betegség vált a tenyésztők és kennelek rémévé. A fertőző gyomor- és bélgyulladásról (Parvovirosis) van szó, amely csupán néhány évtizede jelent meg Európában. Általában a kölyökkutyák betegednek meg, de ahol a betegség először felüti a fejét, ott az idősebb kutyák is elkaphatják. A kórokozó a mikrovírusok csoportjába tartozik (a parva jelentése kicsi), mely gyakran az állomány százszázalékos elhullását okozza. A betegség lehet úgynevezett túl-heveny formájú, amikor lefolyása igen gyors és a kutya 12-24 órás elesettség után, minden egyéb tünet nélkül elpusztul. Aheveny forma lefolyása általában 2-4 nap, a betegség első tünetei az elesettségen kívül az étvágytalanság és hányás. Az étvágytalanságot mind gyakoribb hányás követi, majd hasmenés, ami leginkább meggyleves színű és jellegű. Minél hamarabb sikerül megállapítani a helyes diagnózist, annál sikeresebb a gyógyítás. A gyógykezelés a szervezet felerősítése és az elveszett folyadékpótlás mellett ma már lehet célzottan vírusellenes a kereskedelemben meglévő szérum segítségével.

Célszerű a betegség kezdeténél homoleucograma vérvizsgálatot végeztetni, mert amennyiben súlyos leukopéniával jár a betegség, úgy a gyógyulás lehetetlen, hiszen az immunrendszert megtámadva olyan súlyos immunszuppressziót okoz a vírus, hogy a szervezet képtelen védekezni bármilyen kórokozó ellen.

Bár a tenyésztőtől származó kutyák zömét idejében beoltják, így kisebb a rizikója annak, hogy fertőzött vagy hiányosan immunizált kutya birtokába jussunk, a menhelyekről vagy utcán talált fiatal kutyák körében mai napig igen gyakori betegségnek tekinthető a fertőző gyomor- és bélgyulladás.

Klinikámon hetente három-négy esettel birkózunk és nagy diadalnak számít, ha egyet-kettőt sikerül megmentenünk azzal együtt is, hogy a lehető leghamarabb bevetjük nehéztüzérségként a szérumot is.

Ahányszor csak kell

Talán nem is választottam volna ezt a témát, ha nem ráz meg a napokban egy keverék kutya esete. Az ilyen esetek valamiért esős reggeleken történnek és egy buszmegálló közelében. Az idős hölgy hallja a kutyanyüszítést, és éppen késik el a munkából miközben pocsolyákat spriccelnek a járókelőkre a siető autók. Egy nyakkendővel a fához kötött kutyát ki más találná meg, mint az, aki nem viheti haza, mert a férj kutyástól az utcára teszi. A kutya mellett egy zacskó jó minőségű kutyaeledel és a kutya egészségügyi könyve úgy, hogy csak az oltások lehúzósa látszik. Az állatorvos bélyegzője – mely azonosíthatná a hűtlen gazdát – kitépve nagy gonddal. Egy állatvédő végül befogadja a többi harminc kutyája mellé, mert neki sincs szíve nem befogadni a szegény árvát. Hanem oltani mégsem oltják be, hiszen már elmúlt három hónapos és van két oltása, amint azt az egészségügyi könyvből maradt kollázs igazolja.

A szomorú történet vége az, hogy véres bélhuruttal, kutyás köznyelvben parvóval kerül hozzám a kutya. A fehérvérsejtek száma 1,4 - 10³ mm³, ötször alacsonyabb az alsó határértéknél. A parvo-teszt (amit bélsárból végzünk) pozitív. Ilyenkor már a szérum sem segíthet. A kutya 36 óra alatt annyira leépült a folyamatos hányás és hasmenés miatt, hogy elpusztult.

Miért? Az történhetett, hogy az oltás nem hozta meg a várt hatást. Vagy azért, mert nem volt helyesen tárolva (2-8°C), vagy azért, mert a kölyökkutyában az anyai ellentestek semlegesítették a vakcinát, vagy azért, mert egy genetikai immundeficienciával született a kiskutya. De az is lehet, hogy azért, mert hiányzott a harmadik oltás, ami megkoronázta volna a kutya vakcinázási programját, így nem alakult ki erős immunválasz.

Ezért továbbra is szajkózom az oltások és az állatorvos megválasztásának fontosságát. Gyötörjük kérdéseinkkel az állatorvosunkat, mert neki ebből kell megszereznie a kenyerét. Vigyük el oltásra állatunkat, ahányszor csak előírja nekünk. Mielőtt kutyát szeretnénk, kérjük ki a véleményét. A fent említett betegség ugyanis csak egy a sok közül, amiben elpusztulhat szeretett állatkánk, s ami ellen oltással rendelkezünk. Állatorvosként nincs annál szomorúbb, mint fekete zacskóba csomagolni az élettelen kiskutyát és visszaadni a szipogó tulajdonosának, aki nem tudta, hogy mikor kell oltani, vagy nem tartotta be a bekarikázott dátumot, avagy sokallta a vakcina árát. A tükör elől el lehet bújni, a lelkiismeret-furdalást viszont csak elhessegetni lehet.