
Női feladat a főzés?
Fotó: Erdély Bálint Előd
ERDÉLYI NAPLÓ – A konyha ma már nem csak a hagyományos női szerepek terepe – legalábbis a felszínen. Főzőműsorok, sztárséfek, online receptek és gasztrodivatok korát éljük, és úgy tűnik: egyre több férfi főz. Csakhogy a statisztikák azt mutatják, hogy a valós mindennapi főzés – az a fajta felelősségteljes, minden nap ismétlődő döntéshozatal, amit Erdélyben a „mi legyen az ebéd?” és a „mindegy, te találd ki” két mondata keretez – továbbra is elsöprő többségben női feladat. Ez nem vélemény, nem empirikus tapasztalat: ez adat.
2025. december 13., 13:532025. december 13., 13:53
2025. december 13., 17:222025. december 13., 17:22
A számok nem hazudnak: a főzés továbbra is női munka. Az EIGE (European Institute for Gender Equality) friss felmérései szerint Romániában a nők 75 százaléka, míg a férfiak 41 százaléka végez napi rendszerességgel főzéssel vagy házimunkával kapcsolatos tevékenységet. Gyermekes családokban a különbség még szembeötlőbb: a nők 82 százaléka, a férfiak 52 százaléka vesz részt a mindennapi házimunkában. Másfelől a Demographic Research 2024-es tanulmánya még továbbmegy: a romániai anyák átlagosan háromszor annyi időt töltenek házimunkával, mint az apák.
Ez az arány Erdélyben sem tér el jelentősen – sőt, a vidéki háztartásokban gyakran még markánsabb. Diana Foris, a brassói Transilvania Egyetem oktatójának és kutatójának erdélyi és országos felmérése is azt mutatja, hogy
A trendek ugyan változást mutatnak – a férfiak valamivel több időt töltenek konyhában, mint húsz éve –, de a mindennapi főzés döntő része továbbra is a nőkre hárul.
Ez az ellentmondás látható a konyhában és a statisztikákban is:
a napi menütervezést, bevásárlást, időzítést, maradékok kezelését, családtagok igényeinek összehangolását.
A férfiak főzése sokszor szabadidős tevékenység, míg a nők főzése továbbra is szükségletet kielégítő, felelősségen alapuló tevékenység.
A kutatások szerint a főzőműsorok valóban növelik a főzési kedvet, de leginkább ott, ahol a főzés már eleve önkifejezés – és ez a réteg nagyobb arányban férfi.

Kollégám egy délután megkérdezte, hogy napi rendszerességgel főző háziasszonynak lenne-e kedvem arról írni, mennyi időt emészt fel a főzés, vagy mennyire életszerű azt helyettesíteni ételrendeléssel. Ezzel kapcsolatban foglaltam össze tapasztalataimat.
Igen, de még rétegjelenség. De tény, hogy a városi középosztály egy része ma már inkább rendel, mint főz. Kolozsvári multis körökben a fiatal nők szívesen büszkélkednek azzal, hogy még egy tojásrántottát sem tudnak elkészíteni. Van egy olyan új identitás, amelyik büszkén vállalja:
De ez még mindig egy szűk, urbánus, jövedelmi és szemléleti értelemben is speciális réteg.
Az ország – és különösen Erdély – nagyobb részén a rendszeres ételrendelés:
Akik viszont rendszeresen rendelnek, azok valóban gyakran szembesülnek a kinézéssel, lenézéssel, hisz a közvélemény ma is úgy tartja, hogy a „rendes család” meleg ételt főz. Ezt sokszor nem verbalizáljuk, de a társadalmi normákban erősen jelen van.
Ha megkérdezünk egy erdélyi nőt arról, hogy mi a legnehezebb a főzésben, ritkán mondja azt, hogy a munka maga
Fotó: Pixabay
Ha megkérdezel egy erdélyi nőt arról, hogy
Ez az a láthatatlan teher, amit a statisztikák „időfelhasználásnak” neveznek, de a valóságban inkább mentális logisztika:
És ezt a fajta gondoskodási tervezést a számok szerint továbbra is nagyrészt a nők viszik. Nem a főzés cselekménye hordozza a nagy terhet, hanem a felelősség, amely mögötte áll.

Nagyon sokféleképpen felhasználható, elkészíthető a szilva, amely hagyományos lekvárként, sütemények töltelékeként és savanyúságként is sokak kedvence. Jánossy Alíz gasztronómiai szakírót arra kértük, ossza meg olvasóinkkal tanácsait.
Másfelől a főzés körüli munkamegosztást nemcsak a jelen adatai magyarázzák, hanem az a mélyebb réteg is, amelyet a családok generációról generációra visznek tovább. Sok nő nem pusztán megtanul főzni, hanem magával hoz egy belső rendet, amely meghatározza, hogyan áll neki bizonyos ételeknek.
Gyakori élmény, hogy például az almástészta vagy szilvásgombóc receptje nincs leírva: elég volt látni, ahogyan édesanya vagy nagymama készítette, és a mozdulatok valahogy berögzültek. Ugyanígy természetes sok családban, hogy a töltött káposztát ünnepekkor a nő készíti, ahogy a hétköznapi levesek nagy részét is ő főzi meg.
Nem arról van szó, hogy a férfiak ne tudnák elsajátítani ugyanezeket az ételeket, hanem arról, hogy a kötődés más. A klasszikus, otthonízű fogások – levesek, sütemények, a hagyományos erdélyi ételek – többnyire azokhoz kerülnek, akik ezt a mintát gyerekkoruk óta látják és követik. A férfiak konyhai szerepvállalása gyakran inkább az alkalmi, látványos vagy különleges fogásokra korlátozódik, míg a nők viszik a mindennapok ritmusát, a rutint, a gyors döntéseket. A férfiak sütik a húst majálisozáskor, illetve a bogrács is az ő feladatuk, de ezekhez az előkészítés még mindig női munka marad.
A statisztikák óvatosan, de határozott irányba mutatnak: a romániai időfelhasználási adatok szerint a fiatalabb férfiak már több időt töltenek a konyhában, mint a náluk idősebb generációk, és a városi, diplomás családokban valamivel kiegyenlítettebb a házimunka megoszlása, mint az országos átlagban. Mindez arra utal, hogy valamiféle változás valóban elindult, mintha a konyha kapuja lassan megnyílna a férfiak előtt. Ám ez a változás inkább finom elmozdulás, mintsem radikális fordulat: a mindennapi étel előteremtése, a menü kitalálása, a bevásárlás és az időzítés felelőssége továbbra is szinte teljes egészében a nőkre nehezedik.
Ez a kettősség – a látványos férfiszakácsok növekvő médiabéli jelenléte és a láthatatlan női munka makacs fennmaradása – jól mutatja, hogyan tükrözi a konyha a társadalom belső szerkezetét. A főzőműsorok felszabadult, kreatív világa arról mesél, milyennek szeretnénk látni magunkat: szárnyaló alkotókként, akiknek a főzés élmény és önkifejezés.
Persze ez nem feltétlenül gond. Van, olyan nő, aki nem érzi magát kötelesnek minden nap főzni (és nem is várják el tőle), van, aki örömét leli a főzésben, hisz elmerül az ismert mozdulatokban, van, aki új ételeket próbál ki, van, aki számára a konyha nem teher, hanem egy olyan tér, ahol önmagára talál.

Gasztronómiai értelemben a drága húsnak is lehet híg a leve, de az olcsó is lehet jó, ugyanakkor jó tudni, hogy csak az utóbbi néhány évtized kiváltsága, hogy mindig mindent lehet kapni, régebb szezonok voltak, és ahhoz kellett alkalmazkodni.
Az ultrafeldolgozott élelmiszerek térnyerése az emberi étrendben világszerte hozzájárul a krónikus betegségek terjedéséhez. Olyan kihívást jelent, amelynek kezelése egységes globális fellépést igényel, amely szembeszáll a vállalati hatalommal.
A szlovák parlament megszavazta, hogy akár hat hónap börtönbüntetéssel is sújtható az, aki megkérdőjelezi a Beneš-dekrétumokat.
A pozsonyi történelmi parlament épületében tartott ökumenikus istentiszteleten több bocsánatkérés is elhangzott. Az egyházi vezetők a szegregáció, a nacionalizmus, a rasszizmus és a menekültekkel való méltatlan bánásmód ellen foglaltak állást.
Többnyire borult, párás, ködös idő várható az előttünk álló hét napban, a téli hidegek egyelőre elkerülnek. A hétvégére havazás várható a domb- és hegyvidéken.
Saját súlyuk alatt omlanak össze az európai nyugdíjrendszerek – kongatták meg a vészharangot gazdasági elemzők. A demográfiai gondok és a költségvetési kiadások korlátozásának szükségessége között vergődő EU-tagállamok kormányai válaszút előtt állnak.
Elsősorban a román főváros lakosainak szánt, erőteljesen ironikus hangvételű szösszenetben érzékeltette a Bukarest és Budapest közötti különbségeket pár nappal ezelőtt egy félig román, félig magyar aradi értelmiségi.
Rekordmagasságba emelkedett a templomok elleni, keresztényellenes gyújtogatások száma Németországban, és nő az „intolerancia légköre” – áll az Európai Keresztények Elleni Intoleranciát és Diszkriminációt Megfigyelő Központ friss jelentésében.
Drága advent, köszöntünk… – énekeljük, amikor a gyertyák lángja fellobban a templomokban és az otthonokban. A remény ideje ez – nem az olcsó optimizmusé, hanem a mélyből fakadó, Istenre figyelő reménységé.
Hogyan lesz a hobbiból jól jövedelmező kreatív vállalkozás? Erre ad praktikus, őszinte és motiváló választ Tóth Balázs, Magyarország egyik legismertebb portréfotósa, aki több mint tíz év tapasztalatát sűrítette új könyvébe.
A román állami intézmények működésébe mintha eleve bele lenne kódolva a dilettantizmus és a hibás döntések sorozata, amely időről időre hatalmas károkat okoz, miközben a felelősök elszámoltatása elmarad.
szóljon hozzá!