„Digitális cumi”: káros a kicsik idegrendszerére a képernyőhasználat, van, hogy csak telefon társaságában hajlandó enni a gyerek

Amint a minisztérium által közreadott szövegben szerepel, a legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy az első három év a legjelentősebb időszak a gyermek növekedése és fejlődése szempontjából, az agy ebben a periódusban tevékenységfüggő és létfontosságú a játék, a másokkal való kommunikáció és a szeretetteljes kapcsolat. „A gyermeknek egyszerre van szüksége egészséges táplálékra, gondoskodásra, figyelemre és melegségre, stimulációra, bizalomra, türelemre és egy olyan tápláló környezetre, amelyben a megfelelő időben fejlődhet. Ezen feltételek bármelyikének hiánya ebben az életszakaszban hosszú távú következményekkel járhat” – olvasható a dokumentum bevezetőjében.

Mint magyarázta, ebben az életkorban, az úgynevezett kritikus időszakban nagyon fontos a minél többféle érzékszervi inger biztosítása. „Ha döntő módon a digitális eszközök vannak jelen a gyermek életében ebben az időszakban, nem alakulnak ki például azok a mozgásminták, amelyekre később nagy szükség lenne a megfelelő íráskészség és számos más készség zökkenőmentes működéséhez. Ezeknek a készségeknek a kifejlődéséhez egy gomb nyomogatása nem ad elég ingert. Számtalan olyan tevékenység van, amelyet a szülő tudatosan választhat gyermekének ebben az életkorban, és amely az idegrendszer harmonikusabb fejlődését biztosítja” – hívta fel a figyelmet Nagy B. Szilárd.

Nem fejlődik eléggé a szókincs, sem a mozgás, viselkedésszavarok léphetnek föl

A kolozsvári tanintézetben oktató szakember úgy fogalmazott, a digitális eszközök túlzott használatával nagy az esély – és ezt az utóbbi másfél év tapasztalata is bizonyítja – hogy drasztikus lesz a lemaradás a szókincs bővülése, a kommunikációs készség terén.

„Egyre több gyereknél jelenik meg a viselkedészavar, a hiperaktivitás, a figyelemzavar, más tanulási zavarok. Tehát ez az egyik, de nem az egyetlen oka, hogy megnövekedett a neurológiai alapú teljesítményzavarokkal rendelkező gyermekek száma. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy sok gyermek nehezen illeszkedik be már az óvodában, és ez folytatódik az iskolás, elemis életkorban is: nehezen tudják kezelni az indulataikat, nem tudnak életkoruknak megfelelően játszani és viselkedni” – mutatott rá a gyógypedagógus. Mint kifejtette, ilyen gyerekeket szinte minden osztályban, csoportban lehet találni, ő fejlesztő pedagógusként számtalan ilyen esettel találkozik munkája során. „

Nagyon sok a passzív élményszerzés, elég, ha az aktív zenélés, illetve a zenehallgatás, vagy az olvasás-filmnézés arányait nézzük” – hívta fel a figyelmet a szakember.

„A genetika, a digitális világ és más környezeti tényezők befolyása által másképp »huzalozott« idegrendszerrel rendelkező generációk esetében az iskolai tanításnak is a megváltozott képességekre kellene építenie, el kellene kerülnie vagy csökkentenie ezáltal a frusztrációkból adódó kudarcélmény halmozódását” – mondta Nagy B. Szilárd.

A gyerek számára nem egyértelmű, hogy a digitális eszköz nem lételem, hanem csak eszköz

Dobri Erika tapasztalata, meglátása azért is mérvadó ebben a témában, mert hosszú ideig óvónőként dolgozott, jelenleg pedig kisiskolásokat oktat az Apáczai Csere János Elméleti Líceum tanítónőjeként. „Karrierem során 18 évet dolgoztam óvodapedagógusként különböző állami és magán oktatási intézményekben, Kolozsváron. Csak vegyes korosztályú gyermekekből álló csoportokat terelgettem, így betekintést nyerhettem a bölcsődés, illetve nagycsoportos óvodás hétköznapjaiba. Az utóbbi három évben az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban, már kisiskolások lépteit követem nyomon. A technológiai fejlődés szakaszait nagy mértékben megtapasztalhattam az évek során, ami jelen pillanatban egy átfogóbb rálátást biztosít számomra ezzel a jelenséggel kapcsolatban” – mondta el a pedagógus. Hozzátette, »régi motorosként« nehezebb számára megtalálni a pozitív lehetőségeket az újszerű készülékek pedagógiai szempontból való alkalmazásában. „Szerencsésnek érzem magam, hogy eszközként tudok ezekre a készülékekre tekinteni és nem lételemként.

amikor már eszköztelen és túlságosan kimerült vagy tanácstalan nevelési kérdések megoldásában” – fejtette ki a pedagógus.

Sok esetben küzdöttem magából kifordulva érkező gyermekkel, aki a reggeli utaztatás vagy ébredés során részesült a készülékben és az intézménybe érkezéskor már nem tudta elfogadni ennek a kegynek a megvonását” – részletezte a pedagógus.

Ami a kisiskolás korosztállyal kapcsolatos friss tapasztalatait illeti, elmondása szerint nagyon szerencsés helyzetben van, mivel a szülőkkel való kapcsolattartás és közös együtműködés egyelőre gyümölcsöző. „Úgy gondolom ennél a korosztálynál a szülő felismeri, hogy itt már nagyobb a tét, ketyeg az óra. Az osztályomban levő másodikos gyerekek többségénél még nem egy fokozott figyelmet igénylő jelenség a képernyőzés. Csíráit viszont azoknál a gyerekeknél lehet látni, ahol a szünetek alatt zajló beszélgetések többnyire az online játékélménnyel kapcsolatosak. Ezek azok a gyerekek, akiknek nehézséget okoz a tartós figyelem és akiknél alacsony a monotonitástűrés határa, például a gyakorlást igénylő készségek elsajátításában nem kitartóak” – sorolta Dobri Erika. Azt is elmondta, hogy tanítóként folytonosan valamilyen szemléltető, aktivizáló, sok esetben helyváltoztató módszert kell bevetne a gyerekek figyelme, érdeklődésük fenntartása érdekében.

Véleményem szerint az a gyermek, aki korai korban, játszás céljából ismeri meg alaposan a különböző technikai eszközöket, nagyon kis mértékben vagy egyáltalán nem képes a tanulást megsegítő eszközként tekinteni rájuk” – összegzett a pedagógus.