Bertalan Attilát minden partiumi kézműves vagy hagyományőrző rendezvényen meg lehet találni
Fotó: Sütő Éva
A Bihar megyei Asszonyvásáron élő Bertalan Attila citerakészítő mester Partium-szerte a kézműves vásárok sztárja. Eddig kétszáz hangszer dicséri a mester keze munkáját. Népszerűsége messze földön ismert.
2018. június 15., 08:572018. június 15., 08:57
2018. június 15., 09:052018. június 15., 09:05
A magyar embernek az Alföldről mindig a végtelenbe nyúló puszták, a lustán legelésző nyájak, ménesek, gémeskutak, nádfedeles vályogházak és szénaboglyák illata jut eszébe. De ha lement a nap, a puszták népe is hangos mulatozásokba, tivornyákba kezdett, főleg az ivókban. E helyiségekben muzsikaszó is dukált, így a dudás mellett mindig akadt egy-egy cimbalmos vagy citerás is, mert ezek az ősi magyar hangszerek évszázadokon át együtt vigadtak, sírtak a magyarral. Nemcsak az Alföldön, hanem Erdély-szerte is. Századokon át a Partiumban sem volt falusi mulatság citeraszó nélkül, de a guzsalyosok, fonók, tollfosztók asszonyai sem énekelhettek anélkül, hogy valaki ne csapott volna e régi zeneszerszám húrjai közé. S mert van ereje a hívó hangnak, egyre többen veszik elő ezt az ősi népi hangszert, s játszanak rajta kedvükre nemcsak a hangszer, de a lélek húrjait is pengetve, sokak gyönyörűségére.
Érmelléken tán nem is szakadt meg soha a citeraszó hagyománya. Több településen is szólnak manapság citerák, sőt hagyománya van Érkörtvélyestől Bihardiószegig. Még a Hegyközben is citerára szól a nóta, sőt Nagyvárad alatt, Borson is. Érmihályfalván a művelődési háznak citerazenekara is van. Asszonyvásárán (régi nevén Forum Reginae) van egy mester, aki érti is a hangszerkészítés csínját-bínját.
ahová 2013-ban jutott el a Népi Hagyományok Fesztiváljára. Alig két hete pedig Aradon, az egyik gyermeknapi rendezvény keretében népszerűsítette eme ősi húros hangszerünk dallamait. Júniusban Temesvárra, majd a Szatmár megyei Avasújvárosba hívták, ahol egy egész csoportot tanít, akik fellépnek majd az idei nagyváradi Szent László Napokon (június 21–24).
Megrendelésre készült citerák
Fotó: Sütő Éva
Bertalan Attilát ott találni minden partiumi kézműves vagy hagyományőrző rendezvényen: általában gyermekek, fiatalok veszik körül és hallgatják érdeklődéssel előadásait. Nem kell noszogatni őket, hogy kipróbálják, hogyan lehet előcsalogatni a hangokat a sokhúros szárazfából. Az elmúlt időszakban a nagyváradi várban tartott előadásokat. Harmadik éve szervezi a Bihar megyei citeratalálkozókat a megyei kulturális központ támogatásával. Népzenei táborokba is hívják. Mint mondta, egyetlen meghívást sem szokott visszautasítani, mivel úgy tartja, a mai generáció nem ismeri eléggé ősei zenekultúráját.
Arról, hogy ő maga miképpen ismerkedett meg a hangszerrel, így vall: „citerát láttam már gyerekkoromban is, de igazából először 20–25 évvel ezelőtt került a kezembe, amikor egyszerűen beleszerettem. Talán épp az egyszerűsége miatt. Előtte jártam egy gitártanfolyamra, így bátran mertem ismerkedni vele. Sokat gyakoroltam rajta, és egyre jobban megkedveltem, bár ez az első egy kölcsönhangszer volt. Abban az időben én még szobafestőként dolgoztam, szerettem volna egy saját citerát, viszont erre nem igazán futotta a keresetemből. Így elkezdtem magam készíteni egyet, de hamar kiderült, ehhez bizony szaktudás is kell. Hát nekiláttam tanulmányozni, miből készül, hogyan illeszkednek össze a darabjai.
– magyarázza.
A citerakészítés a megfelelő faanyag kiválasztásával kezdődik. „A fedőlapja fenyőből van, szálas lucfenyőből, vörösfenyőből, s mivel teljesen kiszáradt faanyag kell hozzá, inkább a régi, de jó állapotban levő fenyőbútorok darabjait használom fel. Pár évvel ezelőtt még csak hobbi szinten indult, de ma már az életem része. Csakis ezzel foglalkozom” – meséli tapasztalatait. Eddig összesen mintegy 200 darab hangszert adott ki a kezéből. Az asszonyvásári citerák eljutottak Magyarországra, Olaszországba, Spanyolországba és Portugáliába is. Ennek ellenére mindez nem biztosít állandó megélhetési lehetőséget családjának. Olykor kézbe kell venni a szobafestő szerszámokat is, ha nincs megrendelés vagy meghívás. Sok múlik a kapcsolatokon és az ismertségen.
Barta Renáta asszonyvásári óvónőt nem egyszer hallhatták énekelni a mester kíséretében
Fotó: Sütő Éva
„A lakásomban alakítottam ki egy kis műhelyt, ahol dolgozom. Saját erőforrásból gazdálkodom, ehhez nincs anyagi támogatóm. Nem tudok róla, hogy van-e még valaki a térségben, aki ezzel foglalkozna. Engem nem zavarna a konkurencia, hiszen az a cél, hogy visszahozzuk a jelenbe e csodálatos ősi hangszernek a semmihez sem fogható bongó hangját” – mondja befejezésként Bertalan Attila, akinek zenei előadásaihoz alkalomadtán Barta Renáta is csatlakozik válogatott tőrőlmetszett népdalaival. A fiatal asszonyvásári óvónőt nem egyszer hallhatták énekelni a mester kíséretében a Bihar megyei rendezvényeken. Az elmúlt években az Érmihályfalván zajló Érmelléki Kézműves és Hagyományőrző Napokra több alkalommal is elvitték az asszonyvásári citeraszót, a fába rejtett népdalokat.
Ősi magyar hangszer
Népi lexikonok leírásai szerint a citera olyan fából készült húros hangszer, amelyet pengetéssel, dörzsöléssel vagy ráütéssel szólaltatnak meg. Nálunk ma is megtalálható a hagyományokat őrző falvakban. A Kárpát-medencében sokféle formájú citeraváltozat között három alaptípust lehet megkülönböztetni: vályú-, kisfejes, illetve a hasas citerát. Mindhárom forma megtalálható a teljes magyar nyelvterületen, kivéve a csángóvidéket. Az Alföldön és a Felvidéken elsősorban a vályú- és a kisfejes citera, a Dunántúlon főleg a hasas citera volt a kedvcsináló, búbánatoldó zeneszerszám. Egyedül a Délvidéken szóltak a tökciterák vagy tamburák. Húrjai dallamhúrokból (kóták) és kísérőhúrokból állnak. Általában több mint 30 kísérő húrja van. A dallamhúrjai a fogólap fölött fekszenek. Ezek a húrok a fogólaphoz szoríthatók, így játék közben különböző hangmagasságon szólaltathatók meg.
A citera népi hangszer. Talán hihetetlenül hangzik, de egykor maguk az ügyes kezű citerások készítették saját hangszerüket. Általában jól megmunkálható, puhább fafajtákat használtak. A fadoboz két végén elhelyezkedő tőkék segítségével feszítették ki a húrokat.
Régen egy darab fából készítették a citerát, hasonlóan a vályúk faragásához. A dallamhúrok sorát drótból alakították ki. A hangszer fejlődése során keményebb fából készített, díszítésekkel ellátott citerák is megjelentek, manapság fafaragó művészek foglalkoznak e gyönyörűen muzsikáló hangszernek az előállításával.
A kótahúrokat a zenész egy rövidebb lúdtollal, bal kézzel nyomja le, egy hegyes, hosszabb lúdtollal pedig jobb kézzel pengeti. A kísérő húrok megszólaltatása, a pengetések változatos alkalmazása akár virtuóz játékot is lehetővé tehet. A jó citerás a muzsikájával betölti akár az egész mulatóhelyiséget. Régen olyan bálokat is tartottak, ahol a tánc kísérőzenéjét csak a citeramuzsika szolgáltatta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hűvös hajnalokkal, de sok napsütéssel és 20 fok körüli délutáni hőmérsékletekkel köszönt be október Erdélyben. A HungaroMet következő hét napra szóló előrejelzése alapján számottevő csapadékra egyelőre nem kell számítani.
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Nem múzeumi anyagként, hanem ma is élő, szerethető és megszólító kultúraként szeretné bemutatni az operett és a magyar zenés színpad örökségét a Hat élet, hat sors című új kolozsvári programsorozat, amely szeptember 27-én kezdődik Kolozsváron.
Világszerte már 1,17 milliárd embert érint valamilyen mentális zavar, és Erdélyben is egyre többen kérnek segítséget. Vajda Ildikó pszichiáter szerint különösen aggasztó, hogy mind több fiatal és serdülő kerül rendelőbe.
Hiába nőttek a romániai fizetések, ez nem hozta magával automatikusan a vásárlóerő növekedését is, az infláció ugyanis többet „vett ki” a zsebünkből – ez a munkaerőpiacot vizsgáló tanulmány egyik legfontosabb következtetése.
Egyre több partiumi, sőt erdélyi kertben érik be a füge (Ficus carica), sőt akadnak helyek, ahol a indián banán vagy datolyaszilva is megterem.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
Egy rövid erdélyi körút mindig több az egyszerű kirándulásnál: történelem, épített örökség vagy éppen érdekes találkozások egyvelege. Mi mind a hármat megtapasztaltuk, amikor Erdély több épített örökségét felkerestük.
A hét második felében még késő nyárias, 24–25 Celsius-fokos idő várható Erdélyben, a hétvégén azonban jelentős változás kezdődik. Szombattól megnő a záporok, zivatarok esélye, majd vasárnaptól tartósabban csapadékosra fordulhat az idő.
Egy épület akkor válik igazán otthonná, amikor élettel telik meg. A Kolozsvár melletti Kajántón évtizedes álom valósult meg az új református gyülekezeti ház felépítésével, amelynek története az imádságról, adakozásról, sok munkáról szól.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!